Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-08-21 / 34. szám
VOL. XXIX. ÉVFOLYAM 1946 AUGUSZTUS 21 NO. 34. SZÁM NAGY IVAN KÖVETSÉG! TITKÁR PITTSBURGHBAN Jelentettük lapunk múlt heti számában, hogy a pittsburghi nagysikerű Magyar Nap alkalmával Nagy Iván, washingtoni magyar követség! titkár, rendkivül mély hatású beszédet mondott. Nagy Iván követségi titkár másnap is városunkban maradt és este a Verhovay Segély Egylet felkérésére megjelent egy a pittsburghi református egyháznál megtartott gyűlésen, melyen Pittsburgh és vidékének egyházi. és világi vezetői közül sokan vettek részt. Nagy Iván követségi titkár rendkivül érdekfeszitő előadást tartott Magyarország tragédiájáról, annak okairól és következményeiről. Az előadás után a gyűlésen megjelentek kérdéseket intéztek hozzá, melyekre nagy tárgyilagossággal és meggyőző őszinteséggel válaszolt. Oly kérdések hangzottak el ez alkalommal, melyek az amerikai magyarság többségének a lelkében élnek s ezért megkíséreljük az elhangzott válaszoknak legalább egy részét ismertetni. BUDAPEST OSTROMA. Rendkivül véres és hoszszadalmas küzdelem folyt Budapesten, ahol a nácik erősen megfészkelték magukat. Házról-házra harcoltak az oroszok, majd a külvárosok eleste után a belvárosban kellett folytatni az ostromot, végül pedig Buda lett a harcszintér. Ennek következménye az, hogy a magyar főváros legnagyobb része rombadőlt, mert amikor a nácik már csak Budát tartották, akkor az oroszok kénytelenek voltak Budát bombázni, mig a náci repülők Pestre árasztották bombáikat. Ez magyarázza meg Budapest aránytalanul nagy veszteségeit és pusztulását. RABLÁSOK. Volt, aki óhazai levelekre hivatkozva azt kérdezte, hogy mi igaz abból, hogy az orosz “felszabaditók” még a cipőt is lehúzták az emberek lábáról, mig a náci elnyomók meghagyták a lakosság ingóságait még akkor is, a mikor visszavonultak. Nem szabad elfelejteni, mondotta Nagy Iván, hogy az oroszok, nem mint felszabaditók, hanem mint ellenségek jöttek. A magyarok voltak, akik először támadtak Oroszország ellen és tekintélyes haderővel támogatták a nácikat. Az orosz a magyart tehát csak ellenségnek tekinthette, amiben megerősitette az a heves ellenállás, mellyel Magyarországban a németek és a magyar nácik részéről találkozott. Hozzá kell tenni, hogy az orosz frontról hazatért katonák otthonaiban sok esetben Oroszországból elhurcolt holmit találtak és különösen az ilyen helyeken ragadtatták el magukat az oroszok. Van azonban a dolognak egy másik oldala is. A nácik nem ellenségei, hanem szövetségesei vcltak Magyarországnak és igy annak megfelelően kellett viselkedniük. A németek nem húzták le a cipőt a lakosság lábáról, hanem elvitték az ország aranyát, gépeit, felszereléseit. Az emberi természetből folyik, hogy az ország polgárának jobban fáj, ha elviszik a cipőjét, mintha elviszik az ország aranykészletét, mert arra nem tud gondolni, hogy az ország kincseijnek és felszereléseinek elvesztése következtében évekig nem lesz cipője. A lakosság nagyrésze akkor nem látta, hogy a németek mit visznek el, csak most érzi az országrablásnak szörnyű kövekezményeit. Viszont az oroszok egyes helyeken folyó kilengéseit a saját testükön érezték a magyarok és ez az oka annak, hogy annyi panasz hangzott el ellenük. ATROCITÁSOK. Igaz-e — hangzott el a kérdés — hogy az oroszok minden nőt 10 éves kortól 70 ívesig megbecstelenitettek. Az, hogy minden nővel megtették ezt — volt a válasz — az nem igaz. Hogy sajnos igen sok esetben megtörtént, az igaz. Ismét gondolni kell azonban arra, hogy az orosz ellenségként kellett hogy Magyarországra jöjjön. S meg kell vallani, hogy az e háborúban résztvevő magyar katonság sok atrocitást követett el Oroszországban. Részint ennek volt a következménye, hogy az orosz katonság sok helyütt adott okot ily vádakra. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor Magyarország elfoglalásáról volt szó, akkor az oroszok úgynevezett harci seregekkel jöttek. Az ilyen seregek kötelékében természetszerűleg lazább a fegyelem. Viszont, amikor a nácikat már kiverték az országból, akkor a harci seregek helyét a megszálló seregek foglalták el és akkor már volt rend, fegyelem és közbiztonság. KOMMUNISTÁK. Igaz-e —. szólt a kérdés — hogy Magyarországon a kommunistáké a szó, akik, bár kissebbségben vannak, még a kormány kezét is teljesen megkötik. Nem igaz, volt a válasz, mert ha a kommunistáké volna a döntő szó, akkor a mai magyar kormánynak nem lehetne az az összetétele, ami van. S a kormánynak egy tagja nem kötheti meg a kezét az egész kormánynak. A választásokon a Kisgazdapárt kapta a legtöbb szavazatot és a kormány összetétele a választási eredményeket tükrözi vissza. Egymásután merültek fel mindazok a kérdések, melyek az amerikai magyarságot foglalkoztatják. Szóbakerült a szlovákiai magyarság sorsa, a szomszédos népekkel való együttműködés, az orosz hadisarc, a népbiróságok szerepe, a magyar pénzügyi helyzet s Nagy Iván követségi titkár minden egyes kérdésre részletes, az ügy minden oldalára kiterjedő választ adott. Akik ott voltak a gyűlésen, hálásan vették, hogy a követségi titkár a legnagyobb nyiltsággal tárta fel a helyzetet. Nem magyarázott, hanem felvilágosított. Nem propagandát nyújtott, hanem a tényeket ismertette. S bár (Folytatás a 2-ik oldalon) Ez a magyar becsület... — 19 magyar rég elveszett pénzét találja meg az Alliance, O.-i Verhovay portón. Augusztus 24-én, szombaton este 8 órakor teaestélyt rendez az Alliance, O.-i Magyar Házban, a 189-ik és 369- ik fiók Házbizottsága, melyre szeretettel hívja meg nemcsak a két fiók minden tagját, hanem jóbarátaikat, kedves ismerőseiket is. A tea és a hozzávaló ingyen van s a Magyar Ház tisztikara igazi magyar vendégszeretettel azt reméli, hogy ez alkalommal is zsúfolásig megtelik a Verhovayaknak e kedves otthona. Nem is hisszük, hogy reménységében csalódna, mert alighanem még vidékről is sokan lesznek, akik elmennek erre a tea estélyre, ha megtudják, hogy milyen rendkívüli eseménynek alkalmából rendezi a Házbizottság ezt az összejövetelt. Közel húsz esztendős történetnek nagyszerű befejezéséhez érkezik el a mi alliancei otthonunk augusztus 24-én. A történet 1927—1928-ban kezdődött, amikor az alliancei magyarság elsflizben fogott hozzá a Magyar Híz felépítéséhez. Volt egy kis készpénz, a bankban is kaptak kölcsön, s bár ez nem volt elegendő ahhoz, hogy felépítsék a házat, mégis mint mindég, úgy ekkor is voltak az alliancei áldozatkész magyarok között olyanok, akik készek voltak további kölcsönért kezessséget vállalni. Mindamellett, az alliancei magyarok kevesen voltak, az idők is mostohák voltak és bizony — a vállalkozás nem sikerült. A Magyar Ház eladásra került és a bank a jótálló 19 magyartól összesen $1691.42-t hajtott be. A vevőre váró ház azonban mégsem került idegen kézre. Magyarok építették, magyar szivek álma valósult meg és foszlott széjjel benne és az alliancei magyarok nem tudtak belenyugodni abba, hogy a ház elvesszen, de abba sem, hpgy 19 magyar elveszítse a pénzét. A 189-ik és 369-ik fiók kölcsönért fordult a Verhovay Segély Egylethez, mely a kölcsönt meggdta és igy a házat az Egyesület segítségével az alliancei Verhovayak vették meg. Továbbra is a magyarok háza maradt az alliancei szép otthon. És a Verhovayak szivvel-lélekkel dolgoztak azért, hogy a házat tehermentessé tegyék, hógy minden időkre biztosíthassák maguknak ezt a szivükhöz nőtt, kétszer megvett hajlékot. És a célt elérték. Múlt év szeptember 20-án a Verhovay Segély Egyet központi tisztviselői, igazgatói, az ellenőrző bizottság tagjai és a központi hivatal alkalmazottai autóbuszon mentek el Alliance-ba — épp azon a héten volt igazgatósági gyűlés — hogy együtt ünnepeljék meg a testvér fiókok közelről- távolról egybegyült delegátusaival az alliancei Magyar Ház adóssságlevelének elégetését. Nagy ünnep volt ez, felejthetetlen esemény az alliancei magyar kolónia életében, hiszen 18 esztendei kemény munka után végre teljesen az övéké lett ez a ház. Azóta pontosan 11 hónap telt el. örömmel, lelkesedéssel folytatta társaséletét, emberbaráti munkáját, az éhező óhazai magyarság megsegítését a Magyar Otthonra talált alliancei magyarság. De örömére mégis árnyékot vetett egy emlék. . . Nem tudták elfelejteni ezek a derék Verhovay testvérek azt, hogy tizenkilenc magyarnak 1691 dollárja és 42 centje veszett el akkor, amikor az alliancei magyarság először próbálta meg azt, hogy megszerezze ezt a házat. Úgy érez(Folytatása a 2-ik oldalon)
