Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-04-24 / 17. szám
1946 április 24 Verhovayak Lapja 5-ik oldal Koplalva és betegen bár — mégis újra épít a magyar — A magyar lélek és akarat legyőzi a pusztulást. — Az ezeréves magyar történelem a tragédiák vérrel és könnyel teleirt könyve. Invázió, elnyomatás, feldarabolás, járvány, árviz, széthúzás, forradalom, éhínség és más katasztrófák annyiszor sújtották a magyar nemzetet, hogy külföldi utazók és megfigyelők nem egyszer közölték a világgal, hogy Magyarország “nincs többé”. De sohasem volt igazuk. Csodálatos módon a magyar nép mindég újra feltámadt és kiszállt a sírjából, amikor már úgy látszott, hogy nemzeti léte befejeződött. Az utolsó tiz esztendő tragédiáját a közvélemény azonban súlyosabbnak tartja, mint az ezeréves történelem bármelyik megelőző katasztrófáját. ügy látszik, hogy a magyar nép elérkezett a kétségbeesés mélypontjára. A Magyarországból ideérkező levelek nem beszélnek másról, csak gyászról, szegénységről, éhségről, betegségről, nyomorúságról és pusztulásról. A magyarok üzenetei szivbemarkoló segélykiáltások. . . Tudtuk előre, hogy így lesz és százszor megírtuk. S most minden felkészültségünk ellenére mégis ' megdöbbent a magyar segélykiáltások rettenetes tömege, kétségb esett hangja és szivettépő alázatossága. A magyar mindég büszke nép volt, de az elmúlt esztendők szörnyű megaláztatásai idán ez a nemes büszkeség szjnte elveszettnek látszik. ügy kér a magyar, ahogy csak az éhenhaló Did kérni. Minden gondolata, reménye, vágya és álma csak az étel és a ruha körül forog. Nem törődik azzal, hogy ki, miért és hogyan segít rajta, csak azt várja, esdekli, könyörgi, lrogy segítsenek rajta. Százával kapjuk az ilyen kétségbeesetten könyörgő leveleket központi hivatalunkban. Olyanok írják, akiket sohasem ismertünk, akikről sohasem hallottunk. Azért fordulnak hozzánk, mert “hallották”, hogy a Verhovay “Segély” Egylet és abban a hiszemben vannak, hogy egyesületünk rendeltetése csak az, hogy az arra szorulóknak segélyt adjon. A tehetetlenség minden fájdalmával töltenek el bennünket ezek a levelek. Hiszen még ha a Dárius kincse is cdlna rendelkezésünkre és azzal nem tartoznánk elsősorban biztosított tagságinknak, még akkor is kevés volna az, amit ennyi nyomorúság enyhítésére tehetünk. De e fájdalomhoz az őszinte aggodalom is járul. Aggódunk azért a nemzetért. melynek polgársága között rfiillió azoknak a száma, a kiknek büszkesége is elveszett a végtelen megaláztatások, atrocitások, jellembomlasztó élmények és nyomorúságok következtében. Ismerjük a magyar nép nyomorát. Nem célunk ismét megfesteni annak döbbenetes képét. Minden amerikai magyarnak vérzik i szive szeretteiért... és ugyanakkor kétséybeesik értük, amikor megtudja, hogy a sírok és romhalmazok között éhes koldusokként tengetik összetört él: lüket. REMÉNYSUGARAK. Vannak azonban bátorító, reménytkeltő levelek is. Levelek, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy íróik, bár ép úgy végigszenvedték a Lüboru összes borzalmait, mint honfitársaik, mégis m gőrizték lelkűkben a jobb ovo reménységét, a teremtő akaratot s nemcsak azt néhogy MIBŐL lehetne megélni, hanem azt is, hogy MIÉRT akarnak élni. Ilyen levél fekszik ma előttünk Huziányi István, chicagói tagtársunk jóvoltából, aki azt Csenki Imrétől, i debrec mi kollégium és a debreceni egyetem zenetanárától kapta. Amikor ezt a levelet el olvassuk, csodálattal tölt el 0 miiünket az emberi lélek ellenálló képessége és a szellemnek a testi szükségetek feletti diadala. Csodálattal adózunk ■ annak az embernek, aki a múlt romai között összetört tcsttel-1 élekkel áll s mégis van eree ahhoz, hogy hozzáfogjon egy uj jövendő építéséhez. Tisztelettel adózunk neki azért, hogy jövőt lát ott, ahol már csak kétségbeesést lát. Tisztelettel adózunk annak az embernek, akit a icrs nem kiméit meg semmitől s mégis remél és doliczik reményeinek megalósulásáért. Kalapot eme'ünk ez előtt a férfi előtt, aki a magyar művészetet és tudományt a világ elé árja bár éhségtől reszketnek kezei és szive még most "'s betege a háború szörnyű élményeinek. A magyar országégést ép csak, hogy átélto. Mindene elveszett, csak az álmai és az akarat nem. ő is megírja viszontagságait, szenvedéseit és nélkülözéseit. De annál többet ir munkaijáról, melyet még személyes szükségleteinek is fölébe helyez. Testvérét és közvetlen családjának nyolc tagját veszítette el, felesége és gyermekei a halál torkából menekültek ki és mindenük elpusztult ... de a sok tragédia közepette is folytatta munkáját, fejlesztette művészetét . . . Csenki Imre egyetemi zenetanárt sokan ismerik Amerikában. 1937-ben járt itt, mint az óriási sikerekét aratott budapesti Egyetemi Énekkarnak a tagja. Sok jóbarátot szerzett magának — közöttük Huziányi tagtársunkat — és alig várta az időt, amikor az Egyetemi Énekkar megismételheti körútját. De a háború ezt a tervet is, mint annyi mást, meghiúsította . . . A LEVÉL. A, Debrecenben, 1946 január 27-én kelt. levélnek zgi.es részleteit a következőkben közöljük. ‘ Kedves jó Barátom Pista! Feleségemmel együtt sokat emlegetünk, igazi barát vagy, hogy sok száz mérföld és csaknem tiz esztendő választ el bennünket egymástól, személyes találkozásunk óta. Leveled, melynek hangja — feleségemmel együtt — könnyekig megha- 1 ott — úgy jött, mint egy reménysugár és isteni kinyilatkoztatás, mely a sok-sok testi és lelki szenvedés után ismét visszaadja az emberekbe és világba vetett hitet.” (Vájjon hány amerikai magyar testvérünk gondol arra, hegy óhazai véreinknek a szeretetcsomagokon és admányekon kívül testvéri szeretetre, megértésre, baráti bátorításra is van szükségük, hegy visszakaphassák nemcsak testi ereliket, hanem az emberi jóságban való hitet is?) “1940-ben — írja Csenki mr . — a debreceni Református Kollégium zenetanára lettem. Mezőtúri kiváló eredményeim alapján hivha.k meg erre a szép munkakörre. Ebben az évben neveztek ki a debreceni Tudomány Egyetem zenei l ^torának is. Nagyon sokat dolgoztam. Énekkaraim és zenekarom országos síken eket ért el. Sok vidéki városban (erdélyi hangverseny körút) és Budap fiten hangversenyeztünk, énekeltünk a rádióban és hanglemezekre. RITKA alkalom olyan fiatal embernek, aki jó állást akar, melynek jövője van. A katonai szolgálat állandó munka, jó fizetett ad, a legteljesebb biztonságot, minden alkalmat előmenetelre ős módot ad arra, hogy lássa a világot. Értékes technikai kiképzést kap, jó ellátást, ruházatot, szállást és orvosi kezelést ingyen. Ha tengerentúlra megy 20^ többletfizetést kap. 20 évi szolgálat után nyugdíjba vonulhat félfizetéssel és háromnegyed fizetéssel 30 évi szolgálat után. Minden évben 30 napos fizetett szabadság! Sok más előnyt is kap, melyeket másutt nem ajánlanak fel. Ha kora 18 és 34 év között van és testileg alkalmas (vagy 17 éves, szülei beleegyezéssel) szolgálatba állhat most és képesítést kaphat a békebeli Rendes Hadsereg kitünó munkaakalmak egyikére, önmagának tartozik azzal, hogy ’ mégtúéja az összes részleteket MOST! Jelentkezzen a U. S. ARMY TOBORZÓ ÁLLOMÁSON 625 LIBERTY AVE. PITTSBURGH, PA. Ma már országszerte ismernek és lemezeim a rádióban gyakran mennek ... öcsémmel fonográfra vettük és tudományosan feldolgoztuk a magyarországi cigányság cigány nyelvű dalait, melyekről KIDERÜLT. HOGY ŐSRÉGI MAGYAR DALOK! Erről tudományos munkákban számoltunk be szaklapokban, igen nagy feltűnést keltve mind itthon, mind külföldi szakkörökben. E munkánkból mellék. Iten küldök egy-egy példányt és Tfra kérlek, hogy angol fordítását juttasd el komoly amerikai szaklapokhoz . . . Ezzel szeretném ha. Magyarországról és a rólunk és kultúránkról alkotott zavaros és hamis fogalmak tisztázódnak szerény munkásságunk alapján. Mert sokan azt hiszik, hogy a cigányzene és a magyar, zene egy . . .” A CIGÁNYZENE ÉS A MAGYAR NÓTA Félbeszakítjuk itt a levelet, hogy egy kis világosságot vessünk erre a kérdésre. Az utolsó évtizedsk folyamán sok vita folyt a magyar cigányzenéről. Egy időben az a felfogás alakult ki népraj z-tudósok és zenészek között, hogy a magyaroknak nincs saját zenéjük, hanem átvették azt a cigányoktól, a kik öt évszázaddal ezelőtt vándoroltak be Magyarországba indiai őshazájukból S a zenevilágban sokan lenézték a magyar nótát, mert nem hitték el többé, hogy azt a magyar népiélek termelte ki. Szerintük cigányok importálták a magyar muzsikát és ezért — az igazi ma- ’ gyár néphez semmi köze sem lévén —- méltóságán alu- j linak tartotta nem egy nagy művész azt, hogy magyar nótát adjon elő. Bartók Béla és Kodály Zoltán voltak az első igazi úttörők, akik a magyar nép-1 zene kutatás terén végzett I munkájukkal rést ütöttek I ezen a felfogáson és Csenki I Imre folytatva ezt a munkát I be is bizonyította, hogy nem : a magyarok sajátították el j a cigányok zenéjét, hanem fordítva, a cigányok vették át és formálták át a magyar muzsikát és hogy a MAI magyarországI cigányok ŐSMAGYAR DALOKAT ÉNEKELNEK CIGÁNY NYELVEN! (Persze, mikor magyar nótáról írunk, akkor nem gondolunk a budapesti kávéházakból Amerikába importált müdalokra, hanem a legnagyobbrészt feledé sbe ment ősmagyar nótákra.) Csenki Imre zenetanár öccsével, Csenki Sándorral folytatta kutató munkáját. Módszerükre s egyúttal tragédiájukra legjobban úgy vetünk fényt, ha. az, egyik chazai lapnak Csenki Sándor korai haláláról szóló jelentését olvassuk el. “Most érkezett hozzánk a szomorú hír, hogy a magyar néprajzkutaíás egyik legjobb reménységekre biztató egyénisége, Csenki Sándor TRAGIKUS tévedés Áldozataként ez cv (1945) január 19-én Dunapaíajc« befejezte életét. Mindössze huszonöt évet élt, de a magyar néprajztudomány élő képviselőinek teljes elismert se fogadta. ... A cigány nyelv "t Püspökladányban tanulta meg és már középiskolás korától kezdve rendszeresen kereste fel Magyarország legnépesebb “cigánysorait” testvérbátyja, a szintén kitünően méltányolt Csenki Imre karnagy és zenetanár társaságában. aki a gyűjtései alkalmával a kótás részt jegyezte fel. Csenki, Kodály és,Bartók legjobb gy iijtőmód1 z"rét alkalmazta, ha kellett körlapokig együtt élt a cigányokkal. hogy életmódjukat, nvelviiket. meséiket, dallamaikat tanulmányozhassa. M'gklent cikkei és előadásai n»í'r fel(Fogytatás a C-ik elítélőn)
