Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-04-24 / 17. szám
6-ik oldal 1946 április 24 Verhovayak Lapja Koplalva és betegen bár — mégis újra épít a magyar (Folytatás az 5-ik oldalról) tűnést keltettek és forrásmunkának számítanak a magyar cigányirodalomban. Értékes kéziratai (kb. 100 mese, szógyűjtemények, cigánymesterségek leírása, stb.) kiadásra várnak. Egyes kéziratait sajnos nem lehet felhasználni, mert azokat sajátmaga készítette cigánynyelvü gyorsírással és csak ő maga tudta elolvasni. Emlékét nemcsak a kegyelet, hanem értékes adatai is meg fogják őrizni a magyar művelődés sokarcú történetében.” Az ősmagyar zenének valóságos gyöngyeit ásta ki Csenki Imre és nagynevű öccse a cigányok tanyáiból. A mai viszonyok között kiadásukra gondolni sem lehet . . . Pedig e munkának nemcsak magyar jelentősége van, hanem nagy fontossággal bir a nemzetközi zenei világban is. TŰZ ÉS VÉRTENGERBEN. Senkise gondolja azonban, hogy Csenki Imre zenetanár békésen folytathatta kutató munkáját. “Szép otthonunk volt Debrecenben. Feleségem szorgalma és mindkettőnk szépszeretete és szolid életünk meleg otthont teremtett és egyszerű keretek között mindenünk megvolt, ami az úgynevezett polgári jóléthez szükséges. Értékes zongorám és szakkönyvtáram volt. Ruhával, élelemmel el voltunk látva s néha még szórakozásra is tellett. Boldogan éltünk bár a háború mind nehezebbé tette napjainkat. Amikor a bombázások megkezdődtek, kivittem a családot egy Debrecen közelében lévő tanyára. _Ők itt élték át az első nagy támadásokat . . . Rettenetes napok voltak. Ősszel visszajöttünk a városba. Egy éjszakai légitámadás alkalmával lakásunk légi aknát kapott. Mi lenn voltunk a pincében s nem lett semmi bajunk. Innen a megmaradt ingóságokkal beköltöztünk a kollégiumi dolgozó szobámba. Ekkor már napi 4—5 légitámadás volt s alig tudtunk étkezni s idegeink teljesen felőrlődtek. 1944 szeptember 19-én este kilenc óra öt perckor megszólaltak a gyűlöletes szirénák. Mire a gyerekeket felkelthettük volna, már hullottak a bombák. 9 óra 15 perckor az épületbe csapott egy bomba. Mi benn voltunk boltíves, vastagfalu dolgozó szobámban. A bomba eliptikusan jött és az első és második emelet között törte át a falat. Irtózatos robbanás s omlott ránk a kő. Engem a légnyomás feldobott és egy kő fejbevágott s 15 méterrel odébb tértem magamhoz. Feleségem és gyermekeim nevét kiáltoztam, de választ nem kaptam. Hogy ekkor nem őrültem meg, isteni csoda. A gyermekek ágya aprószilánkra tört. A feleségemen két méter kőtörmelék, gerendák, vasrudak, bútor romok és a fölöttünk beomlott könyvtár sok száz égő könyve volt. A bombaütötie résen át látszott az égő város és a lángoló Nagytemplom. Isten megmentett bennünket. Öcsém és néhány barátom kiszabadiíották a feleségemet és gyermekeimet. Én csaknem teljesen tehetetlen voltam. A gyermekeken nem volt egy karcolás sem, a feleségem az izgalmakon kivül néhány súrlódást szenvedett, bár még hetekig nehezen tudott lélegzeni a rányomuló kövek miatt. Másnap gyalog mentünk 44 kilométert Püspökladányba a gyerekekkel és megmaradt apróságainkkal. Itt éltek szüléink. Az utón is kaptunk légitámadást, de odaértünk és szüleimmel együtt kimentünk egy barátom tanyájára. Innen is el kellett mennünk, mert a tanya tankcsaták színhelye lett. Debrecenbe nem térhettünk vissza, mert körül volt zárva. Három heti rettenetes menekülés után Budapesten élő rokonainknál szálltunk be. Itt éltük át az európai háború egyik legrémesebb város-ostromát. Az ezután következő események leírására nincs lelkierőm. Az öcsémet agyonlőtték ... Én a pokol minden kínját átszenvedve, tífuszon, vérhasban és malárián átvészelve kerültem haza oly állapotban, hogy a falubeliek nem ismertek rám, mikor szüléimhez értem. — Ezekután talán megérted, hogy mit jelentett számomra leveled. Én a világot, az embereket meggyülöltem. Lelkem, testem összetörve. — Hosszú időnek kell eltelnie, mig régi idealizmusomat, erőmet és egészségemet visszanyerem . . . Most kezdek lábbadozni, bár a szivemmel még mindig orvosi kezelésre járok. Havi fizetésem 120,000 pengő és egy kiló cukor ára, — ha van — 300,000 pengő. Ruháim, bútoraim elpusztultak. A romokból kiásott ruháinkat egy légitámadás alkalmával ellopták. De érzem, hogy Istennek célja van velem. S a te jelentkezésedet is azért veszem isteni kinyilatkoztatásnak . . .” A LÉLEK FELTÁMAD. Csenki Imre zenetanár tehát kiitta a szenvedések poharát. Testvérét és nyolc közeli rokonát gyászolva tér vissza a debreceni romok közé, szegényen, betegen, megtörtén, hogy felvegye a harcot az éhenhalás ellen. Ily körülmények között senki emberfia nem tenne mást, csak kérne, kérne ruhát, élelmet, segítséget. Semmi mást. Ki gondolna tudományra, zenére, mikor lerongyolódva, éhezve áll a múlt romjai közepette? Kevesen tudnák ezt megtenni. De Csenki tanár e kevesek közül való. Alig tisztult el a kollégium és a város felett a tűzvész füstje, visszatér iskolája romjaihoz. . . Még vissza sem nyerte egészségét, még meg sem találta a megélhetés módját, de tekintete máris a jövőbe néz és lelkében nagy tervek születnek. “Egy tökéletesen művészi színvonalon álló testületet szervezek, melynek célja a világviszonylatban páratlan magyar zenekultúra ápolása és terjesztése. Ez a művészi ének-zenekar egy vagy másfél év múlva kimenne az Egyesült Államokba és jótékonycélu hangversenyeket rendezne részben a kollégium javára, részben egy ezután létesítendő magyar zenei kollégiumra, mely első lenne a fiatal demokratikus Magyarországon. Ennek az együttesnek a teljesítménye — ha lehet — még az Egyetemi Énekkarét is meg fogja haladni és óriási lehetőségeket nyit meg minden téren . . És így, a halottak sírjaiból és a múltnak romjaiból uj életre kél a magyar lélek. Kifosztottan, leszeg ényedetten, kiéhezetten bár, mégis vannak magyarok, akiknek van bátorságuk és akaraterejük arra, hogy uj tervek megvalósításán dolgozzanak. Magyarország ma, egy valamikor nagy nemzet kiégett romhalmaza. De Csenki Imre zenetanár és a hozzá hasonló magyarok eltökélt szívvel dolgoznak azon, hogy az uj Magyar Köztársaságot mint a kultúra és művészet hazáját állítsák a világ szeme elé. Az ellenség elnémíthatta tiltakozó magyarok millióit, de nem némithatja el a magyar muzsikát. És a Csenki Imrék ismét lábra álltak.... Zongorája, szakkönyvtára elpusztult, de már sikerültj neki hatalmas zene és ének-1 kart szervezni, már — éhesen és rongyosan bár — de készülnek arra az amerikai körútra, mely be fogja bizonyítani a világnak, hogy a magyar lángelme még a nemzeti katasztrófánál is erősebb! És ha Csenki Imre cliica-1946 MÁRCIUS JVÁBAN UTALT BETEGSEGÉLYEK Sick Benefit Paid to Members March, 1946 Fiók Kinek? Összeg Br. Name of member Amount 2 John Degler....20.56 Louis Horvath68.56 89.12 3 John Kozba ... 29.70 5 Mrs. Mathew Paulovits34.28 7 Zsigmond Ivan51.42 8 John Hajdú....20.56 M. Huczman—32.00 John Hudak——46.84 Michael J. Karmanoczky—.32.00 Frank Labas....22.84 J. Máj ercsik....35.42 189.66 9 Albert Paczko 5:70 J. Sebestyen 6.84 12.54 10 A. Nagy..........33.14 Vincent Pinter.60.56 93.70 11 N. Horvath....20.56 Stephen Vas.—35.42 55.98 13 S. Margicin....36.56 T. Molnár ......44.56 81.12 14 Mrs. S. Bányász 33.14 goi jóbarátja, Huziányi István, vissza is adta neki a hitét az emberiségben, viszont Csenki Imre is megszilárdította a mi hitünket a magyar lélek legyőzhetetlenségében. Csenki Imre segített nekünk, akik a magyar nép segélyezésének nagy munkájáért küzdünk, segített azzal, hogy bebizonyította, hogy a magyar nép MEGÉRDEMLI, hogy minden erőnkkel és áldozatkészségünkkel segítsük. Magyarország romokban heverhet, de amig Csenki Imréi vannak, addig bizonyosak lehetünk abban hogy uj dicsőségre fog feltámadni romjaiból. Magyarország ma a nyomorúság sivataga ugyan, de Csenki professzor megerősít abban a hitünkben, hogy a magyar nép ismét elfoglalja helyét a tudomány és művészet világában. És hálásak vagyunk neki azért, hogy szeretteinek sírja mellett, hazájának romjai között, is folytatja azt a nagy munkát, melyre kiváló tehetsége predesztinálta. Magyarország művészi kincseit és tudományos eszközeit elrabolták. De amig a magyar lélek és a magyar lángelme kész. mindent elölről kezdeni, addig nem lesz okunk szégyenkezni azért,■ hogy a magyar nemzetnek leszármazottjai vagyunk! Sőt minden okunk megvan rá, hogy büszkék legyünk rá! Ennek fejében azonban tartozunk a mi magyar népünknek azzal, hogy újjászületéséhez mindent megadjunk, ami csak tőlünk telik! Fiók Kinek? Összeg Br. Name of member Amount Joseph Bendes-92.56 Frank Biro....22.84 J. Domonkos....21.70 Joseph Doros41.14 S. Fekete........32.00 J. Heczei........27.42 Daniel Kali....21.70 J.-C. Kiss........62.84 J. Petrovics....24.00 Mrs. G. ^uszkay24.00 Frank Szabó......16.00 Louis V. Szabó-125.70 J. Szampias......25.14 John Trenke.........28.56 598.74 17Charles Bodo.. 74.26 Charles Davis54.84 Mrs. J. Denka20.12 Julius Dobos....4.00 Mrs. J. Ellis-—15.00 Fidel Gude18.28 J. Huszti.........67.42 J. Nemeth....33.71 Frank Paul......18.28 Mrs. A. K. Toth ...............13.70 319.61 20Mrs. G. Rego-64.00 A. Toth, Jr.....45.70 109.70 21Mrs. J. Bino— 14.28 Mrs. Joseph Gregosits.........35.42 Mrs. F. Konya-14.28 Mrs. T. Marks13.14 Mrs. M. Roman17.71 Mrs. M. Toth30.84 125.67 23 S. Borbas Jr...32.00 John Farkas—9.14 41.14 24 John Tompa ....18.28 25 M. Bozo .........35.42 M. Szőke........38.84 Andrew Vargo20.56 Guy C. West—59.40 154.22 26 I. Dudash........26.28 N. Kish..........32.00 Elmer C. Sveighart ......33.14 Mrs. J. Toth, Jr.32.00 123.42 27 Joseph Deme—..39.44 John Halasz....26.28 J. Kepes .........10.28 A. Sobeck........17.14 93.14 32 Mrs. J. Homro20.56 M. Kosty........77.70 98.26 33 Joseph Kovács 53.70 34 J. Janosik ....5.18 Ch. Mihalik....33.14 John Papp......27.42 John Orosz ......24.00 Andrew Seres.—69.70 N. Wida ..........12.56 172.00 35 Louis Balazs....38.84 M. Dolgos......41.14 Mrs. F. Gorkish21.70 Joseph Keszler45.70 Mrs. J. Keller9.14 A. László.........32.00 Mrs. J. Mancz..56.00 F. Markoly......60.00 M. K. Szakacs29.70 J. Tokody......37.70 Mrs. Nicholas Varadi ..........32.00 403.92 36 Andrew A. Balazs ...........32.00 Anna Csonka13.70 Joseph Nagy I.34.28 Louis Nagv......40.00 Peter Nagy......32.00 (Folytatása a 7-ik oldalon)
