Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-12-26 / 52. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM 1945 DECEMBER 26 NO. 52. SZÁM AZ “UJ” ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ Újév napja nem mindég .jelent “uj” esztendőt . . . Legtöbbször az uj évben csak' az folytatódik, amibe már belefáradtunk a régiben ... Az elmúlt keserves négy esztendő közül egyik se volt “uj”, mert mindegyik átvette elődjétől a könnyek, .a gyász, a fájdalom, a halálfélelem és az aggodalom lelketörlő örökségét.- De ez a mostani Újév ■napja valóban egy “uj” esztendő kezdetét jelenti. Ez az ■év más, mint az előtte való -négy esztendő volt. Más az ■öröme, más a bánata, más a gondja, más az aggodalhta, .mások a feladatai és mások a céljai. Az elmúlt négy évben a felbomlott családok milliói a háborús gondolatvilágban él'tek . . . Katonáink élete máról-holnapra megújuló veszedelmek sorozatából állott... Az itthonmaradottak napjai aggodalomban teltek . . . •A- háború előtt néma gyárak ontották a pusztulás eszközeit . . . Mindenkinek volt munkája, mindenkinek volt betevő falatja, senkinek sem volt pihenése . . . Minden ember csak a győzelmek híreinek élt és annak, hogy katonáinkat a győzelemhez segítse. . . Aztán máról holnapra visszazökkentünk a “békés” életbe. A négy esztendős háború gondolatvilágába beletörődött emberiség egyszerre uj feladatokkal áll szemben ... S bármily epedve vártunk erre az időre, most megdöbbenve látjuk, hogy a béke feladatit nehezebb lesz megoldani, mint a háborúéit. Bármily hatalmas volt is kezdetben az ellenség, egy négy esztendős, közös, iszonyú erőfeszítés elég volt hozzá, hogy megtörjük erejét . . . De a béke feladatainak megoldásához több idő kell s ma már látjuk, hogy ideig-óráig még csak tudnak az emberek közösen dolgozni egy célért, de hosszabb ideig tartó erőfeszítésre már nem tudnak összefogni . . . Széthidlik az a törhetetlen erő, mely csodálatos győzelmet aratott és ä szétforgácsolt emberi erők szembefordulnak egymással . . . Ékek verődnek az Egyesült Nemzetek sorfalai közé . . . Válaszfalak emelkednek népek, felekezetek, politikai pártok, társadalmi osztályok, fajok és nemzetiségek között. S akik eddig együtt harcoltak a közös ellenség ellen, most — ha nem is fegyverrel, de ökölbe szorított kézzel — állanak egymással szemben . . . Lélekemelő tény, hogy a háború véget ért a nagy győzelemmel . . . Lesújtó, tény, hogy az éveken át tartó nagy közös megpróbáltatás sem tisztította meg az emberiséget azoktól az indulatoktól, melyek előbbutóbb mindég uj háborúkat szültek . . . Vigasztaló az a tény, hogy nem dörögnek az ágyuk — legalábbis nem az egész földön — s hogy az emberiség virágját, az ifjúságot, nem viszik most már a vágóhidra ... De elcsüggesztő csalódás az, hogy a nagy világégés nem pusziitotta el a válaszfalakat, mert bizony . azok megmaradtak épségben . . . Nagyon kevés pusztult el abból,, aminek el kellene pusztulnia teljes egészében a földről . . . Nagyon sok pusztult el abból, aminek nem kellett volna elpusztulnia ... A szegény néptömegek házai omlottak összei, az ő fiaik millióinak vére áztatta az éhes földet, az ő véres verejtéken szerzett keresetük fizeti meg a világháború árát ... De csodával határos sértetlenséggel került ki a nagy világégésből az önzés, a kasztrendszer, a politikai érdek... Megnyugvással tölt el bennünket az a tudat, hogy Magyarország felszabadult... hegy a nép emberi jogai érvényesülnek . . . hogy a zsellér földhöz jutott ... választójogot -kapott ... De lesújt bennünket az, hogy micsoda rettenetes áron kellett ezeknek a jogoknak érvényesülni . . . Az elpusztított ország üszkös romjai között koplalva, dideregve húzódik .meg a magyar . . . S ugyanakkor a “középeurópai kis demokrácia” néven hirdetett Csehszlovákia hűségesen lépked Hitler lábnyomába ... S a kifosztott magyarok százezreit golyó nélküli háláiba, vértélen halálba, az éhhalálba küldi... Boldogság, hogy hazajönnek a nagy háború hősei, a kiket négy hosszú esztendőn át tartott.a halálveszedelem száműzetésében a kötelesség . . . De alig ért véget a háború, máris uj kérdés ré(Folytatás a 2-ik oldalon) AKCIÓJA A MAGYAR NÉPÉRT — Köszönet és tanulságok — Örömmel és hálával emeljük ki a nyomorgó magyar nép megmentéséért folyó küzdelemben résztvevő csoportok között' a magyar református egyházat, melynek mozgalmát különösen az teszi eredményessé, hogy az amerikai “Evangelical and Reformed Church” igazi keresztényi szeretettel áll mögötte és segiti munkájában. A nagy amerikai református egyház ugyanis az egész amerikai magyarság mély háláját érdemli meg azért a rendkívüli nemes és áldozatos elhatározásért, bogy a magyar református gyülekezetekben gyűjtött minden egyes dollárt hárommal toldja meg, hogy a magyarországi református népnek hathatós segitséget nyújthasson. Jelenleg a Magyar Egyházkerület 25,000 dollár egybegyűjtésén fáradozik és ehhez a 25,000 dollárhoz az amerikai Evangelical and Reformed Church 75,000 dollárt ad s igy a magyarországi reformátusság amerikai hittestvérei révén 100,000 dollár segítségben részesül. Amikor az amerikai reformátusok ezt a nagylelkű határozatot hozták, bizonyára visszagondoltak arra, hogy a református hitélet legmélyebb gyökerei épen Magyarország múltjába nyúlnak vissza, hiszen Svájc után talán a magyar református egyház volt a református hitnek leghathatósabb ősi vára. Persze, egyelőre nem arról van szó, hogy pénzt küldjenek Magyarországba, mert hiszen ott a dollárt hivatalos árfolyamon váltják be s bizony vásárló értékben nagyon kis összeget kapnának a magyar reformátusok. Sokkal hathatósabb módja a segítésnek az, amit a Segélyakció is csinál, amikor a pénzen vásárolt életmentő szereket küldi Magyarországra. Nagyszerű alkalom kínálkozott erre ép karácsony előtt. Svájcban ugyanis megmaradt 16,000 csomag, melyeket hadifoglyaink kaptak volna, ha időközben véget nem ért volna a háború. Ezeknek a csomagoknak egyenként 11 font a súlya és van benne húskonzerv, cukor, csokoládé, sajt, margarin, szántott tej, gyümölcs, lekvár, cigaretta. Ezeket a csomagokat megvefte és a felét, tehát nyolcezret azonnal átküldötte ingyen szétosztásra Dr. Carl E. Schneider, ennek az akciónak a vezetője, Magyarországra. A másik felét, tehát 8,000 csomagot pedig megvételre kínálta fel az amerikai magyaroknak még pedig úgy, hogy bárki megvehette azokat a saját rokonai számára MINDEN FELEKEZETI VAGY VILÁGNÉZETI KÜLÖNBSÉGRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL! Nem mehetünk tovább anélkül, hogy a legnagyobb elismerés érzésével ne köszönjük meg a Református Egyháznak ezt az igazán samaritánus eljárását, melyben az embertársi szeretet krisztusi törvényét valósitja meg a lehető legönzetlenebb módon. — Igen sajnáljuk, hogy az erre vonatkozó értesítést akkor kaptuk, amikor múlt lapszámunk már készen állt a nyomdában... s igy nem hozhattuk azt olvasóink tudomására az akció befejezése előtt. A csomagok megrendelésének határidejét ugyanis december 22-ikében állapították meg. Utána az American Hungarian Relief, Inc. veszi át a megmaradt csomagokat, amit szintén megnyugvással vehetünk tudomásul, hiszen a Segélyakciónak is az a célja, hogy felekezeti és világnézeti különbségre való tekintet nélkül segitse a sínylődő óhazai magyar testvéreket. Az amerikai magyarság e csomagokat egyenként $3.10 értékben vásárolhatta meg. Ha elgondoljuk, hogy $2.13 postaköltséget kell fizetnünk egy 4. fontot alig meghaladó csomagért, akkor látjuk, hogy mily páratlan kedvezményt kaptunk akkor, mikor 11 font elsőrendű élelmiszert küld- • hettünk potom $3.10-ért. S ennek az akciónak másik nagy előnye, hogy a csomagok máris Svájcban vannak s ig7 (Folytatás a 2-ik oldalon)
