Verhovayak Lapja, 1945 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1945-12-26 / 52. szám
2-ik oldal 1945 december 26 A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ AKCIÓJA A MAGYAR NÉPÉRT (Folytatás az 1-ső oldalról) gyorsabban Magyarországra érkeznek, mintha Amerikábó; kellene azokat átküldeni. Ismét sajnálatunkat fejezzük ki azért, hogy nem kaptuk kézhez előbb az e csomagokra vonatkozó közleményt, mert biztosra vesszük, hogy a Verhovay tagság néhány napon belül felvásárolta volna az egész készletet. így is hálás köszönetét mondunk a magyar református egyházkerületnek nagyszerű mozgalmáért . . . azért a 8,000 csomagért, mely már Magyarországra ért és a többiért, melyet amerikai magyarok vásárolhattak és a megmaradt csomagokért, melyeket a Segélyakció vehet majd át. Vájjon nem lehetne-e hasonló jó alkalomhoz jutnunk más uton-módon is? Dr. Schneider Svájcban volt és igy jutott ezekhez a csomagokhoz . . . Valahogy az az érzésünk, hogy vannak még hasonló lehetőségek, csak az kellene, hogy ott legyen valaki, aki az amerikai magyar nép nevében rögtön rátehetné kezét ezekre az életmentő kincsekre . . .! A postai korlátozások, az Amerika és Magyarország közötti nagy távolság és a közlekedési eszközökben még mindig fennálló hiány következtében csak lassan és nehézkesen tudjuk szeretetünk ajándékait átjuttatni Magyarországra. Igaz, hogy a Segélyakció new yorki központi hivatala mindent elkövet azért, hogy az amerikai magyarság segélynyújtása elérje a magyar népet a lehető legrövidebb időn belül, de úgy érezzük, hogyha volna képviselője a Segélyakciónak Európában, akkor mindjárt meggyorsulna és eredményesebbé válna a folyamat. A magyar nép rettenetes szükségben él. ÉHÍNSÉG FENYEGETI A MAGYAR NÉPET” — Írja a Szabadság erről szóló cikkének vastag betűs címében ... de a “fenyegeti” szó bizony enyhe kifejezés, mert a magyar népet nem fenyegeti, hanem már utolérte és fojtogató halálos ölelésben tartja a legszörnyübb éhinség, mint azt az óhazából érkező levelek bizonyitják. Budapestről jelentik: A MAGYAR RÁDIÓ SEGÉLYKIÁLTÁSSAL FORDULT A VILÁGHOZ. A HÓVIHARBAN ÉS A TÖBBNAPOS HÓESÉSBEN ELAKADTAK A VONATOK ÉS A VIDÉKI ÉLELMISZERSZÁLLITMÁNYOK, MELYEK AMÚGY IS GYÉREN ÉRKEZTEK A MAGYAR FŐVÁROSBA. BUDAPEST NÉPÉT ÉHÍNSÉG FENYEGETI, HA NEM ÉRKEZIK SÜRGŐS SEGÍTSÉG — MONDOTTA A MAGYAR RÁDIÓ BEMONDÓJA“ — a Szabadság jelentése szerint. Sürgős cselekvésre van szükség. A kemény magyar tél tömegsírokat ás a megtizedelt magyar föld végtelen temetőiében. A lehető leggyorsabban módot kell találni arra, hogy a magyar népet megmentsük a halálos veszedelemből. Sürgős kérelemmel kell fordulnunk a UNRA-hoz . . . hiszen az amerikai magyarság súlyos tízezrekkel járult hozzá munkájához. A mi pénzünk is benne van az UNRA- ben . . . most jogunk és kötelességünk kérni azt, hogy a sir szélén álló magyar népnek is jusson belőle. Az amerikai magyarság egyik csoportja — a Demokratikus Tanács — már megtette az első lépést. Vannak azonban sokkal nagyobb csoportjaink és megfelelő tekintélyű képviselőink is, akiknek kötelességük tolmácsolni az amerikai magyarság egyhangú kívánságát, hogy a UNRA a magyar népen is segítsen. Bizonyos az, hogy az amerikai magyarság még újabb áldozatokkal is boldogan hozzájárulna egy gyűjtéshez, ha tudná, hogy annak eredményével magyar testvérein is segit. De ugyanakkor ismételjük azt, hogy Dr. Carl E. Schneider nagyszerű lépésének eredményéből nem tudunk más tanúságot levonni, mint azt, hogy az amerikai magyarságnak szüksége van egy helyszínen működő képviselőre, aki lehetővé tudja tenni azt, hogy az amerikai magyarság adományai a lehető leggyorsabban és a lehető legmegfelelőbb cikkek formájában érjék el a magyar nép pusztuló millióit . . .----------------V---------------HŐSI HALOTTAINK ARCKÉPÁTADÁSI EMLÉKÜNNEPEI BUFFALO, N. Y. — 1946 FEBRUÁR 10. VASÁRNAP. — A 121-ik fiók kegyeletes emlékünnepe az American Legion Post No. 1010, termében. Átadásra kerül ez alkalommal Tóth Pál és Nagy-Brugosh Imre, a fiók két hősi halottjának arcképfestméuye. Verhovayalc Lapja AZ “UJ” ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN (Folytatás az 1-ső oldalról) me üti fel a fejét: “mire jönnek haza?” Családos lakó nem kell a háztulajdonosoknak, akiknek jól jött az, hogy ezek a veteránok megvédték házaikat a japánok és németek bombái elől, de már ugyanezeknek a hősöknek gyermekei előtt bezárják a házuk ajtaját. Féltik a padlót, féltik a falakat, féltik a csendet, félnek a gyermekneveléssel járó nagyobb vizszámláktól ... de nem féltik a nemzetet, mely a saját sírját ássa meg, ha már nincs helye a gyermek számára sem. Mire jönnek haza? A halálba szabad volt, sőt muszáj volt nekik hajtani a “jeep”-eket, de most, amikor elsőbbségi joguk volna ezek megvásárlásához, hiába keresik a kocsik megmaradt százezreit . . . elvitték előlük azok. akiket ők mentettek meg attól, hogy holtuk napjáig gyalog kelljen járniok, lánccal a nyakukban, falat nélkül a gyomrukban . . . Mire jönnek haza? Arra, hogy a minden dolgozónak munkát biztositó törvényjavaslatból politikai lapdát csináljanak a “nemzetatyák” . . .? Vagy arra, hogy az áraknak szabad emelkedni s az árucikkek minőségének szabad romlani, de keresetet biztosítani — azt kérem nem lehet? Mire jönnek haza? Arra az ígéretre, hogy most nem kell aggódni, mert tiz évig biztos lesz munka, hiszen annyi házra, autóra, rádióra, jégszekrényre van szükség, hogy mindenkinek lesz munkája, de senkisem beszél arról, ami azután lesz, amikor már tele van a piac mindennel? Bizony “uj” ez az esztendő, de amikor boldog uj évet kívánunk egymásnak, érezzük a lelkünk mélyén, hogy az uj évtől messze van a boldogság . . . De “uj” esztendő ez a Verhovay portán is. Nagy esztendő, jubileumi esztendő.... Május 31-én és junius 1-én ünnepeljük meg egyesületünk fennállásának hatvan éves jubileumát . . . Nekünk akkor lesz a mi saját külön “uj-évi” ünnepünk. És kicsiben meglátjuk ugyanazokat a vigasztaló és aggasztó tüneteket, melyek a mostani Uj esztendő beköszöntét jelzik. Különösen “uj” dolog ebben az esztendőben az, hogy a 60 éves Verhovay végre tető alá kerül. Saját otthona már készül . . . ezentúl már nem bérelt helyiségben folyik majd a központi munka, hanem a Verhovay Building nevű épületben ... S ez az átköltözés jelképe annak, hogy a Verhovaynál is “uj” korszak kezdődött... A mi saját otthonunk jelképe egyesületünk mar ad andóságának, terjeszkedésre való elszántságának, önérzete megerősödésének, tekintélye megszilárdulásának ... Az elmúlt háborús évek folyamán a Verhovay ott volt a fronton . . . 6,000 tagja harcolt a győzelemért ... 185 testvérünk áldozta fel ifjú életét ... És a Verhovay ott volt a bányákban, éjt-napot egybevetve vájva ki a fekete gyémántokat, melyek az éjjel-nappal zugó gyárak felett veresre festették az eget vakító tüzükkel . . . Ott volt a Verhovay a gyárakban.... éjt, napot egybevetve, vasárnapot, ünnepnapot nem ismerve dolgoztak a testvéreink azért, hogy katonáink megkapják a győzelem minden fegyverét ... Ott volt a Verhovay, ahol a háborús gyász ütötte fel tanyáját..... Ott volt vigasztalásával, testvéri szeretetének maradandó emlékével, hősi halottaink arcképeivel . . . S hogy véget ért a háború, megkezdődött a Verhovaynál is a békére való átalakulás ... a “rekonverzió”.... az egyesület, mely a háború évei alatt katonák ezreit ontotta a frontra, most uj tagokat toboroz a Verhovay testvér segítés kibontott, elismert, diadalmasan lobogó zászlaja alá . . . Most már nem a háború katonáit toborozzuk . . . hanem a béke, a testvériség, az egyenlőség, az igazságosság, az irgalom katonáit . . . Megindult a munka a Verhovay Épületben ... a régi falak kimlottak, újakat emeltek és a ház arca megifjodik, megszépül, hogy méltóképen hirdesse az emberszeretetnek azokat az eszméit, melyekre a Verhovay felépült s amelyeken megszilárdult és megmarad időtlen időkig . . . “Uj” arca van a jubileumi évnek . . . Uj munkák, uj feladatok előtt állunk . . . S a Verhovay, mely ott volt a háborús élet minden frontjának első soraiban, azonnal megmozdult, hogy a béke uj feladatait teljesítse.... S itt bekapcsolódik a Verhovay a világ egyetemes kérdéseinek megoldásáért folyó munkába ... A magyar nép tragédiájára a Verhovay válasza a Segélyakció ... a magyar árvákért folyó mozgalom ... a csehszlovákiai náci gazságra erélyes és szüntelen tiltakozás. . . Minden kötelet megfogunk . . . minden alkalmat megragadunk .... Az “uj” esztendő feladatait a Verhovay uj tettrekészséggel fogadta . . . “Uj” ez az esztendő a Verhovay portán is .. . Ugyanakkor azonban a világhelyzethez hasonlóan megtaláljuk a magunk, körében is az aggasztó tüneteket. Nagy készséggel, hatvan éves múltúnkhoz illő lelkesedéssel kapcsolódnak bele tagtársaink és munkatársaink az uj esztendő feladatainak megoldásáért folyó munkába ... Ez a lelkesedés és odaadás talán semmiben sem nagyobb mint éhező, nyomorgó magyar testvéreinkért folyó lázas munkánkban, melyben a tettrekészség oly csodálatos szépséggel nyilatkozik meg, hogy azt csak áhítattal figyelhetjük ... De vannak a béke feladatainak oly frontjai, melyeken megmutatkoznak kicsiben ugyanazok a bűnök és hibák, mint amilyeneket óriási arányban látunk a nemzeti életben és nemzetközi viszonyiátokban. 185 katonánk- ontotta vérét ebben a háborúban, 6000 tagtársunk családja járta négy éven át a fiukért váló halálos aggodalom kálváriáját . . . Azt várhatná az ember, hogy ez a négy éves világégés lélekben kissé alázatosabbá, szóig álatkészebbé és testvérszertőbbé tette a tagtársainkat . . . Ahelyett pedig látjuk itt is a követelőzést, az érdekhajliászást, a mások rovásán élni akarásnak nem egy elkeserítő példáját, a testvérszeretet f elada tainák megtagadását s mindazokat a kicsinyes huzalkodásokat, melyek a múltban is ezreket tartottak távol az egyleti élettől. Testvérsegitő egyesületben nem uralkodhat más, mint a szolgálatkészség szelleme... Az egyesület csak akkor maradhat meg a fejlődés utján, ha fiókjainak körében békesség és egyetértés uralkodnak. . . Nincs jogunkban birálgatni és elitélni a politikusokat azért, hogy nem tudnak békét teremteni, ha mi fiókjaink szükebb körében sem vagyunk képesek megvalósítani a békét . . . Nem várhatjuk azt, hogy hatalmas nemzetek megtalálják az együttműködés útját, ha még az egyleti fiókok kis körében sem ismerik ezt az utat a testvéries gondolkozás hivatott képviselői és a testvérsegités szolgálatában álló egyesület fiókjainak választott tisztviselői . . . Itt is látjuk, hogy a béke feladatait szinte nehezebb lesz megoldani, mint a háború kérdéseit. A béke feladatainak teljesítéséért folyó (Folytatás az 5-ik oldalon)
