Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-07-22 / 29. szám
12 ik Oldal AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION 839 — 17th Street, N. W. Washington 6, D. C. MIT SZÓL HOZZÁ JÓZAN JÁNOS NYÁRI MAGYAR ISKOLÁK Az amerikai magyar egyházak hireiből örömmel látjuk, hogy ebben az évben is seregestől nyiltak meg a nyári magyar iskolák. A négy-hat hetes tanfolyamok, ahol a magyar ABC hősei — azok a tanítók is, meg a gyerekek is, — akik a nyári hőségben templomok alatti termekben vagy más alkalmas helyeken izzadva birkóznak a magyar írni és olvasni tudás tanításával vagy tanulásával. A legelfogultabb száz percentes amerikaiak se mondhatják, hogy a nyári magyar iskolák különleges magyar nemzeti célokat szolgálnak, hogy azokban magyarokat akarnának nevelni amerikai gyerekekből. Egyetlen amerikai magyar nyári iskolának se ez a célja. Egyszerűen arról van szó, hogy gyermekeinket meg akarjuk taníttatni azon a nyelven való Írásra, olvasásra, mely a mi anyanyelvűnk és meg akarjuk ismertetni .— amennyire az idő rövidsége erre kevés, módot ad — annak a népnek történetével, melyből ők sarjadtak. Nem veheti ezt tőlünk rossz néven senki. Sőt hivatalos körök nemcsak nem nézik ezt rossz szemmel, de cppen a mostani háború tapasztalatai alapján, örülnek, na a felnövő amerikai uj nemzedék tud idegen nyelven írni és olvasni. Ez a háború mutatja meg, milyen kár, hogy ebben az országban nem fordítottak nagyobb gondot idegen nyelvek tanítására. Gyermekeinknek feltétlenül hasznos, ha tudnak egy idegen nyelven — a mi esetünkben magyarul — írni és olvasni, mert nem lehet tudni, mikor veszik annak hasznát. Nagyon sok magyar szülő, akinek gyermeke most Washingtonban vagy más helyen jó hivatalban talál magyár nyelv tudása következtében alkalmazást, nem igen gondolta, mikor gyermekét annak idején nyári magyar iskolába küldte, hogy annak valamikor milyen nagy hasznát fogja látni. Ki tudja a mostani iskolaköteles gyerekek is hol vehetik majd hasznát, ha megtanulnak magyarul irni és olvasni. Szülők, akik elmulasztották gyermekeiket nyári iskolába küldeni, most bánják ezt legjobban. Amikor megkapják a katonáskodó szeretett gyermek levelét és nem tudják azt elolvasni és nem tudnak gyermekükbe) saját kezűleg levelezni, mert a gyermek nem tudja elolvasni a magyar levelet. Viszont milyen boldogok azek a szülők, akik anyanyelvükön levelezhetnek gyermekükkel, akiknek gyermeke ha fogyatékosán is, de mégis csak magyarul ir. A saját kezűleg irt levél szivből jövő melege sosem árad ki a diktált levélből. Nem tehetnek a szülők, akiknek arra alkalmuk van, jobbat gyermekeiknek és saját maguknak is, mintha elküldik a gyereket a nyári magyar iskolába. A gyerekek persze, hogy húzódnak a nyári magyar iskolától, hiszen jobban szeretnek pajtásaikkal játszani, mint a nagy melegben az iskola padjain ülni. Ezer kifogást emelnek, hogy miért ne kelljen nekik a nyári magyar iskolába menni. Többek között azt is, hogy a magyar nyelv tudása felesleges, hogy ők amerikaiak, nekik nem kell magyarul tudni. Ilyenkor a szülők szépen magyarázzák meg gyermeküknek, hogy nem azért küldik őket magyar iskolába, mert magyarokat akarnak belőlük nevelni, hanem mert a jó amerikainak is hasznos, ha tud egy másik nyelven is irni és olvasni és magyar származású gyereknek legkönnyebb szülei nyelvén megtanulni irni és olvasni. Józan János azt mondja: ne mulassza el egyetlen magyar szülő se, ahol nyári magyar iskola van, gyer: ;nekét abba elküldeni, mert nem tudhatja, hogy gyermeke felnőtt korában hol veheti hasznát a magyar nyelv tudásának. Verhovayak Lapja______________ Vegyen Háborús Kötvényt / KÖTVÉNYÜKET ' VISSZAVÁLTOTTAK CASH SURRENDER I JUNE 1943 Fiók-Br. 46 Winkler Tony J. 59 Pipoj Theresa 164 Papp Jánosné 218 Szentmiklósy Frank 249 Papp Mrs. Julius 409 Farkas Pearl 453 Ursillo Peter 1943 julius 28 7 Pittsburgh, Pa., 1943 junius hó 30-án. RÉVÉSZ KÁLMÁN, kp. számvevő, j ------V-----■ Íjí $500. BETEGSEGÉLYT I KIKAPTÁK $500. SICK BENEFIT PAID Fiók-Br. 39 Hédi Lajos 59 Soltész István 87 Bajusz Gizella 101 Dorogi György 103 Barta Benedek 158 Gyurkovics János 174 Reihman Zoltán, Szabad Ferenc 248 Vidican János 286 Molnár Lajos 10 Vegyen Háboríts Kötvényt 108 A SZAKADÉK borult sohasem látott unokája nyakába. A kutya ugatott, a libák gágogtak és a konyhából tátott-száju kisfiú, kislány jött elő, akik sehogysem akartak kezet fogni az amerikai nagybácsival. Előkerült édesapja fivére, szálas magyar, ünneplőben: kezet szorított vele, aztán meg is ölelte és előjött annak felesége, korán megőszült, barátságos, csendes asszony. Végre előkerült egy piruló képű menyecske, a két gyerek anyja, s a legvégén jött be az istállóból a férje, unokatestvére Jenőnek. Átvillant Jenő agyán a gondolat, hogy milyen sokan vannak, de aztán már nem maradt ideje gondolkozni sem, mert mesélnie kellett mindenről. Elmondta édesapja és anyja üzenetét, amit könynyezve hallgatott végig a két öreg és büszkén hallgatták, hogy ő már ügyvéd. Képeket is hozott Jenő, ezeket is illendően megcsodálták. Jenő alig várta azonban, hogy szóba hozhassa utitársát s megtudta, hogy a falu másik oldalán laknak; igen, tudtak róla, hogy egy nap fognak érkezni. Kisült, hogy Margit édesapja is vagy harminc éve ment ki Amerikába. Apja nem igen emlegette Tóth Ferencet, úgy látszik szem elől veszthették egymást. Délután vendégek jöttek és folyt a diskurzus és Jenő volt a világ közepe, az érdeklődés középpontja. Meg is próbálta, hogy megfeleljen a várakozásoknak és érdekessé tegye az óhazaiak számára az ő rövid kétnapos kirándulását. A vége persze az volt, hogy kimentek a szőlőbe, a pincébe, egyet “pincézni’ és Jenőnek is meg kellett ízlelni kolbász és sonka mellé a sokféle jó bort; szokatlan is volt neki, de azért élvezte ezt az uj egyszerű világot. A hegybe vágott pince furcsa valami volt neki, de hamar rájött, hogy abban igen jól lehet ám öt-hat férfinek együtt elmulatni és elbeszélgetni egy-egy hordó bor színéről és izéről. Sötét volt, mire visszaindultak. A hegyről leérve nagybátyja odamutatott egy házra: A SZAKADÉK 105 ták meg a helyüket, azért lettek valakikké, mert megőrizték nemzeti, vallási és családi hagyományaikat. Éa ha szeretjük a mi szüleinket, nem kell-e szeretnünk azokat a hagyományokat, melyek révén a mi szüléink oly emberekké lettek, akik nyakukba merték venni a világot egy uj hazát keresni?” i ‘‘Látja, — felelt Jenő — ez megint szép gondolat volt. De ugyanakkor jó, igaz gondolat. Nem szeretheti a szüleit és nem értheti a szüleit, aki ugyanakkor nem tudja tisztelni a szülei hitét, a szülei felfogását éa szokásait. Mi a szüléink által lettünk, amik lettünk, Ha jól tanultunk, az azért volt, mert tőlük örököltünk képességet. Kell, hogy örököljük tőlük a népi öszetartozás, a hit, a csodákban való bizás hagyományait is.” ‘‘Csodálatos volt ez a Körmenet.” ‘‘Csodálatos — hagyta helyben Jenő — senki sem beszélt és mégis, mennyi uj dolgot láttunk, tanultunk, értettünk meg.” “Jaj, de nagyon boldog vagyok azért, hogy eljöhettem” — sóhajtotta a leány. “Én is — felelte a fiú — és tudja mit — mindég azon leszek, hogy másokat is rábeszéljek, hogy ejtsék szerét annak, hogy eljöjjenek Magyarországra. Mint a középkori népek el tudtak zarándokolni Jeruzsálembe, hogy hitüket növeljék. Mi is el tudunk zarándokolni Magyarországra, hogy megértsük magyar voltunkat.” Ünnepi érzésekkel telve tértek haza a szállásra. Másnapra megint nagy terveik voltak. Már megbeszélték a csoport vezetőjével, hogy elutaznak Daróczra. Úgy készültek erre az útra, mint valami különleges, csodálatos dologra. Csak ketten voltak daróczi származásúak. És most együtt odalátogatnak. Szinte nehéz el is hinni... Reggel indult a vonat. Együtt mentek, ketten. Leültek, egymással szemben és nézték a változatos, ezer szépségben gazdag magyar tájat. Megcsodálták a virágos vasúti állomásokat és a kenyér megszületése után