Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-07-29 / 30. szám
TWO SECTIONS (Ver hoy ay Journal) [VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 JULIUS 29 NO. 30. SZAM VAKÁCIÓ A Tagság Szava A tagság minden kívánsága a kerületi gyűléseken fejeződik ki és végtére a konvenció választja ki legjobb tudása és igyekezete szerint azokból a hasz-« nosat, az elfogadhatót és a szükségesnek tartottat. Itt adjuk közre minden változtatás nélkül azokat a jegyzőkönyveket, melyek a kerületi gyűlésekről küldettek be közlésre. JEGYZŐKÖNYV -F ASZTALHOZ ültem, hogy majd cikket irok a Verhovay “ötvenezreséről”, helyesebben: ama gondolatokról és érzésekről, amiket ez az amerikai magyar kapitális belőlem, az egyszerű magyar vándorból, kiváltott. De a nagy csendben, — amit minden “Verhovay napomon” kifájtolok magamnak kertre nyitó ablakaimnál, ■— megszólalt a sáska, az a nagy, zöldszárnyu, falakó, hogy: —Zzzzzzzz. í Aztán a tücsök is beleszólt az ügybe s olyan értelmesen csiripelgette be, ilyen muzsikára mindig nyitott fülembe, a “Va-kációt”, hogy végül is, nem tehettem egyebet, szépen leirtam az Írásom elé, cimnek, témának, elmélkedésre szánt ősi gondolatnak én is: a VAKÁCIÓT. Amúgy is találkoztam ma egy sereg gyerekkel a villanyoson, akik mindenféle paksamétákkal megrakodva vonultak ki ezen a járművön, valami vakációs piknik-félére, de olyan különös fásultsággal, mintha nem is gyerekek volnának és nem is vakációs örömekre készültek volna fel. Jól belenéztem egyik-másiknak a szemébe, hogy gyermeklelkükben találkozhassam valami megnyugtató vigasztalással, nekünk szólóval, akik olyan búnak eresztett fejjel nézünk már rájuk, mint öreg igáslovak a fickándozó csikókra.-— No, gyerekek, ugy-e örültök a vakációnak? — kérdeztem tőlük hangtalanul. De ezek a szemek nem örömről beszéltek. Ezek a gyermekszemek, — akárhogy is csillogtak a nagy ifjúságtól, — valami elborult érzést és eltakart sejtelmeket közöltek velem, olyan különös melegséggel, ahogy csak a gyermek szemei tudnak beszélni. Kedves, bizalmas kérdéseket fedeztem fel bennük, amikre semmiképpen sem tud válaszolni az ember. Legalább szégyenkezés nélkül nem. Mert a gyermek életéért, az örömeikért és bánataikért egyformán, mégis mi vagyunk a felelősek. Hát szépen lesütöttem a szemem és igyekeztem szabadulni tőlük és az elrontott vakációjuktól. Az egész felfordult világ nevében is. De most, hogy jött ez a sáska és a tücsök, mégis csak vissza kell térnem hozzájuk a magam régmúlt vakációs éveimmel, a Kántorrét sáskáival, tücskeivel, az őszülő pásztor barátságával s azzal a csodálatos égi kékkel, aminél kékebb kék talán még az angyalok szemében sem lehet. Valahol messze zúgott a cséplőgép és az aljban, a kis patak mentén, sár jut kaszáltak a kaszások. Szép, gusztusos lendülettel és olyan mezőn termett énekszóval a kis pihenőkön, ami igy, — a sáska zizegése, a tücsök csiripelése és a cséplőgép hullámos zúgása mellett, — olyan szivmelegitő volt, hogy összebújtam a komondorral és azt mondtam neki, hogy: — Hej, öreg Sajó, de jó is ez a vakáció! De a Sajó szomorúan rázta meg nehéz koloncát, milyent — azóta látom, mindenre rárakott már az ember, — és nagy ásitás vagy sóhajtás után, sóvárogva végignyalta a kezem. Akkor még tudtam beszélgetni mindennel a világon. Füvei, fával, madárral. Mindennel no. Hát megértettem a Sajót is. Szépen, titokban, leoldottam róla a kölöncöt és úgy futottunk neki a mezőnek, mintha ki akarnánk szaladni az egész koloncos világból, amint hogy igy is cselekedtünk valóban, mert csak igy történhetett, hogy összefogdostunk néhány ürgét, egy nyulat s vagy féltucat fecskeszárnyu lepkét. — No, — mondja a pásztor, — ebből nagy baj lesz, mert máskép szól a törvény. De azért mégis örült a nyúlnak, ami elég jól elfért a suba ujjábán és kuncogva rímelte el szives jutalmul nekünk, a következő kis verset: A zöld mező a nyulé, A nyúl meg a nagy űré. Jobb a sora az urnák, Mint amilyen a nyúlnák! Aztán igy tette rá a pontot erre a szép kis versezetre: — De azért a Sajó csak elszed néhányat tőlük, igy... vakáció idejin. Igaz-e, urficskám? De jött az este, hát ballagtunk hazafelé. Persze, a Sajó már a kolonccal. És én, — ahogy keserves bukdácsolását néztem, — arra gondoltam a vakációs, kis mámoros eszemmel, hogy lám ni: mi is csak igy járunk az oskolába, amig ránk nem nyitják ennek a szép, két hónapos, boldogító vakációnak az ajtaját. Muzsikálhat akkor nekünk a tücsök, meg a sáska, nincs annak ríme. És zughat a cséplőgép. Legfeljebb a munka veritékjét, a gépolaj nehéz szagát veszi belőle magához, a koloncos ember. Az a szép, szent, bóditó melódia, ami a képzelet távlatából érkezett vala hozzánk, kínos kattogásokká törik össze az élet valóságában. Épp úgy ni, mint a mai gyerek vakációjának a boldogsága. A mai ember nyugalmának az ize. Az egész világ forgásának isteni zenéje. A nap fénye. A hold világa. Az egész életünk, amit ime, a gyermekeink is darabokra törve kapnak át tőlünk. A nagy “gépezet” 'olajszagával, mint ahogy az étető kapja. Mert étetője ma mindenki a gépnek. Még a vakációzó gyerek is. Meg esz az mindent: telet, nyarat, könnyet, örömet, sáska zizegést, tücsök muzsikát. Az egész vakációt. A gyermek álmodó leikével együtt. No, de majd csak hull belőle olyan mag is a zsákba, amiből süthetünk még álmot, kenyeret. TARNÓCY ÁRPÁD. Felvétetett a Verhovay Segély Egylet 17-ik kerületéiek 1943 jülius 4-én, Youngstown, Ohio-ban megtartott rendes gyűlésén. Amennyiben a kerület elnöke, Neményi M. Ernő időközben elhalálozott és a kerületi jegyző más wárosba költözött, a jelenlevő Brogley Ferenc igazgató az egybegyült képviselőknek bemutatja Sveighart Istvánt, aki tudomása szerint meg van bízva a kerületi gyűlés összehivásával, Sveighart István tagtárs a gyűlést megnyitva, felolvassa a központnak hozzá küldött levelét, melyben a helyzet ismertetése után felhatalmazzák őt a kerületi gyűlés összehívására. Képviselők a megbízatást helyesléssel veszik tudomásul. A képviselők igazolása során megállapitatott, hogy a kerületi gyűlésen megjelent 18 képviselő, 11 fiók képviseletében. A jelenlevő képviselők nevei és fiók száma: Molnár Ferenc, az 514-ik fiók, Youngstown, Ohio. Raduly Sándor, a 142-ik fiók: Youngstown, Ohio. Nodge József, a 467-ik fiók, Mercer, Pa. Agárdi János, a 438 -ik fiók, Lockwood, Ohio. Simon Lajos, a 338-ik fiók Warren, Ohio. Séra Imre, a 189-ik fiók, Alliance, Ohio. Bara József, a 66-ik fiók, New Castle, Pa. Bokor János, a 141-ik fiók, Ellwood City, Pa. Mondell János, a 141-ik fiók: Ellwood City, Pa, Rabóczy István, a 321-ik fiók, Campbell, Ohio. Váradi Lajos, a 321-ik fiók, Campbell, Ohio,____ Müller Vendell, a 321-ik fiók, Campbell, Ohio. Roller József, a 171-ik fiók. Sharpsville, Pa. Bumbulucz József, a 171- ik fiók, Sharpsville, Pa. Bumbulucz János, a 171- ik fiók, Sharpsville, Pa. Sveighart István, a 26-ik fiók, Sharon, Pa. Kuti Tamás, a 26-ik fiók, Sharon, Pa. Nemes József, a 26-ik fiók, Sharon, Pa. Nem képviseltette magát: A 106-ik fiók: Niles, O. A 196-ik fiók: Deegan, Pa, A 180-ik fiók: Zelienople, Pa. A kerület elnökévé a képviselők egyhangúlag megválasztották Sveighart Istvánt, ugyanúgy Nemes Józsefet a jegyzői tisztségre. Jegyző felolvassa az előző kerületi gyűlés jegyzőkönyvi kivonatát, mely kifogásolás nélkül elfogadtatott és hitelesitetett. Sveighart István elnök előre elkészített tárgysorozat tervezete a gyűlés vezetésére vonatkozólag, nagy helyesléssel elfogadtatott. A kerület képviselői néma felállással fejezik ki őszinte részvétüket Brogley Ferenc igazgatóval szemben, édesanyjának a közel múltban történt elhalálozása alkalmából. Az igazgatóság által kidolgozott alapszabály módosításokat a képviselők komoly és megfontolt tárgyalás után elfogadják, a következő pontok kivételével: 1.) A 23-ik §. 32-ik oldal, 3-ik bekezdés helyébe ajánlott uj szöveg! — E helyett a kerület a következő szöveget ajánlja: “A fent felsorolt tisztségekre választható as olyan tag, aki legalább
