Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-07-22 / 29. szám
1943 juihis 22 'i 1-ik Oldal NEW YORK, N. Y. 83-ik fiók Tisztelettel értesítjük a 83-ik fiók össztagságát, hogy fiókunk ez évi nagyszabású kirándulását és piknikjét julius 25-én, vasárnap fogjuk megtartani a kies fekvésű Hoffman Casino Parkban, 1118 Havenmayer Avenue, Bronx. Ezt a parkot 5 centes Subway jeggyel New York bármely részéről el lehet érni. Hisszük és reméljük, hogy erre a kirándulásra fiókunk tagsága s ugyancsak a new york-i magyarság szívesen és öi'ömmel eljön és segítségére lesz az előkészítő bizottságnak abban, hogy ez a mulatság minden tekintetben jól sikerüljön. • Egyúttal kérjük azt is, hogy Verhovay tagtársaink hozzanak vendégeket magukkal. A baráti találkozás igen jó alkalom arra, hogy megmutassuk jóbarátainknak a Verhovay Segély Egylet testvéri közösségét és igy felkeltsük érdeklődésüket a Verhovay Segély Egylet működése iránt. Rövidesen részletesebb programmal szolgálunk. Addig is kérjük New Yorkban élő tagtársainkat, hogy figyeljék az Amerikai Verhovayák Lapja-Magyar Népszavában megjelenő közleményeket e piknikre vonatkozólag. Tagtársi tisztelettel SIMKÓ JÓZSEF, titkár.------------------v—-------------BETHLEHEM, PA. 98-ik fiók Tisztelettel értesítem tagtársaimat, hogy fiókunk elhatározta, hogy ez évben nagyszabású piknik keretében fogja megünnepelni fiókunk 35 éves fennállásának jubileumi ünnepét. A jubileumi pikniket a Varjas farmon tartjuk meg (Hellertown-ban) augusztus 1- én, a hó első vasárnapján délután 3 órai kezdettel. Belépti dij férfiaknak $1.00, nőknek 75 cent. Ebben az ital ára bennfoglaltatik. Kitűnő zenéről Szalontay József zenekarának leszerződésével a rendezőség már gondoskodott. A rendező bizottság tagjai: Ritter Béla, Demkó Gyula, Wallner Ferenc és a női osztály részéről: Mrs. Máté, Mrs. Gross, Mrs. Demkó, Mrs. Tóth, Mrs. Sák, Mrs. Kovács, kik a legnagyobb lelkesedéssel és buzgalommal készülnek a jubileumra. Egyúttal felhívom a tagtársakat, hogy jelenjenek meg julius 11-én délután 2 órakor a magyar római katholikus templom gyűléstermében, hol a 98-ik fiók gyűlését tartjuk meg, melynek tárgya a konvenciói delegátusok megválasztása, az alapszabályok módosítási és más a konvencióra vonatkozó ügyek. A kerületi gyűlés fontossága megkívánja, hogy minden tagtársunk résztvegyen ezen a gyűlésen. # Tagtársi tisztelettel TÓTH PÉTER, kerületi elnök, LANG ISTVÁN, kerületi jegyző.-------v------WINDBER, PA. Főt. Hegedűs István, a W.ndber-i helyi bizottság elnöke jelentése szerint az elmúlt héten $5,000.00, azaz ötezer dollár értékű War Bondot vásároltak magyar te:tvéreink. Ez a csodálatos eredmény külön feljegyzésre méltó, hiszen Windber maroknyi magyarsága csak most jutott lélekzethez a sztrájk óta. A windber-i Amerikai Magyar War Bond Bizottság eredményeire örömmel figyel fel minden jó magyar! KIMUTATÁS A KÖTVÉNYEKRŐL 1943 JUNIUS 30-ÁN. Uj kötvény kiadva Visszahelyezve ____ 170 59 összesen ....................._____ Kötvényét beváltotta .................................. Meghosszabbított kötvényt kapott ___ Kifizetett kötvényt kapott ....................... Törölve lett ...................................................... Elhalt ................................................................. Gyarapodás ............................ Athozat a múlt hóról ................... összesen ................................... Kifizetett kötvény van ............................. Meghosszabbított kötvény van .................. Felnőtt Osztály taglétszáma összesen ...... Gyermek Osztály taglétszáma összesen _______ 229 7 45 2 50 32 136 93 36,407 36,500 64 602 37,166 12,955 összes taglétszám ___— .....•••'•-------50,121 Felnőtt O.Gyermek O. Összesen 1943 j unius 30-án 37,166 12,955 50,121 1943 május 31-én . 37,075 12,981 50,056 1943 junius 30-án gyarapodás ............. 91 65 1943 junius 30-áncsökkennés ........_____ 26 Pittsburgh, Pa., 1943 junius 30-án. RÉVÉSZ RALMAN, kp. számvevő. 106 A SZAKADÉK pihenő szántóföldeket. Egymásra néztek és mosolyogtak. És miközben mosolyogtak, megint csak valami ízorongó érzés fogta el őket. Mint mikor az ember nagy lépés előtt áll. "Nézze azt az édes kis falut!” — kiáltott fel Margit. Jó is volt szólni, mert Jenő már egy ideje nem a tájat nézte, hanem a leányt. A nap egy-egy kanyarodéban be-besütött az ablakon és fényében a leány haja aranyosan szikrázott. Amint nézte elmerülten az egyre változó tájat, szemeiben állandó öröm, mosoly bujkált, melyet mégis ugyanakkor valami nagy, szent nyugalom takart be. Bőrének valami nagyon szép, halvány csillogása volt; oly jól esett ránézni. Kezei ízép, formás, és mégis erőteljes kezek voltak; milyen jól tudhatnak simogatni. Az egész leány olyan volt, mint a táj, melyen átrohant a vonat: változatos, formás, színekben gazdag és meleg. Jenő behunyta a szemeit és hátradült az ülésben. Teleszivta magát a leány képével és most a lelkében újra átélte minden vonását. Valami nagy, mindent betöltő ünnepélyes érzés fogta el, mint mikor az ember csodát lát; mikor a fenséges közelébe került. Úgy érezte, hogy most magához kell ölelnie a leányt és soha többet el nem engedni. Úgy érezte, hogy ezt a leányt neki teremtette a jó Isten. Úgy érezte, hogy összetartoznak, együvé valók, egy test és egy érzés és egy gondolat ők. "Mire gondol?” — kérdezte a leány. Jenő felnyitotta a szemét és látta, hogy a leány is úgy ült, mint ő. Belefáradt a táj nézésébe. Halkan felelt: “Magára.” “Én is” — súgta a leány elpirulva. És ettől a vallomástól elkezdett nyargalni a vér az ereikben; ahogy a vonat közeledett ősi földjük felé, úgy sodródtak ők is egymás felé. Mintha annak a földnek, melynek szülöttei volak, volna valami köze ahhoz is, hogy ők egymáshoz is annyival közelebb érezzék egymást, ültek és néztek egymás szemébe. Zakatolt a vonat a síneken és A SZAKADÉK 107 a ritmusa nászindulót játszott. Zakatolt a vonat a síneken és zakatolása meseszó volt; szerelmes szivek elfogyhatatlan meséit mondta. És ők, amint ültek ott, egymással szemben, elmerülve egymás szemébe, együtt értették a sínek beszédét, a kerekek rohanó rithmusát: együtt járta át őket ugyanaz az érzés és együtt lett fátyolos tőle mindkettőjük szeme. Egyszerre álltak fel és kimentek a fülkéből a folyosóra. Megálltak a nyitott ablaknál. A fiú átkarolta a leányt és összesímult az arcuk. Hegyes-dombos vidéken szaladt a vonat. S ahogy zakatolt a síneken, úgy zakatolt az ő szivük. Megint csak nem szóltak semmit és megint csak többet értettek meg, mint amenynyit egy életen át is el lehet mondani. Megérkeztek. Két szekér várt a vasútállomáson. Az egyik a leányra, a másik a fiúra. Mindketten írtak a rokonaiaknak. Kissé elfcgódottan, de örömmel köszöntötték egymást, de mielőtt elindultak volna, bemutatták kölcsönösen egymást és megbeszélték, hogy találkozni fognak. Jenőnek szinte fájt az elválás. Hisz sohasem látott rokonaival ismerkedhet meg... de hát annak, aki szerelmes, semmisem fontos már, csak az, akit szeret. Kanyargós országúton értek el a faluhoz, mely úgy el volt rejtve a dombok között, mint egy drágakő a foglalatba. Valami csodálatosan szép volt Jenőnek a falu: a fehér házak, mind piros téglával fedve, minden ház mellett udvar és kerítés háztól-házhoz. A járda tiszta, az ut porát ugyan felverték a kocsik, de az a por valahogy mégsem volt’piszkos. Karcsú templomtorony alatt robogott el a kocsi a tüzes, magyar lovakkal s már meg is érkeztek. Ott állt a ház ajtóban nagyapja, pipával a kezében és mikor Jenő eléje lépett, egyszerre ráismert: egész ilyen lesz az ő édesapja huszonöt év múlva, Jenő megölelte az öreget, aki zavarba jött: "Isten hozott — unokám,” mondta egyszerűen, de könnyfátyol takarta szemét. Ahogy beléptek a ház ajtaja felé, kijött az öreg mama és ő már hangos; síirássial
