Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-07-08 / 27. szám
i-ik Oldal 1943 Julius 8 Verhovayak Lapja rUNXSUTAWNEY, PA. 143-ik fiók Értesítem a tagtársakat, hogy fiókunk julius 18-án, vasárnap délután 3 órai kezdettel a “No. 5. HilF-en lévő Szlovák Hall-ban gyűlést tart. Kérem a tagságot, hogy e félévi gyűlésre a tárgysorozaton szereplő ügyek fontossága miatt teljes számban vegyen részt. Tagtársi tisztelettel: Jeszenszky Viktor, titkár.-------------v----------■— ST. CLAIRSVILLE, O. 288-ik fiók Felhívom a tagtársak és tagtársnők figyelmét arra, hogy a Baráth József titkárunk eltávozásával megüresedett titkári állást a tisztelt tagtársak megbízásából elfoglaltam és kérem, hogy bármiféle egyesületi ügyben forduljanak bizalommal hozzám. Igyekezni fogok kívánságaiknak mindenben pontosan és gyorsan eleget tenni. Egyben kérem azokat, akiknek kötvényén kölcsön van, szíveskedjenek arra a kamatot fizetni és a törlesztést is elkezdeni. Bármilyen csekély összeggel is meglehet kezdeni a törlesztést. Címem: R. F. D. 4, Box 195. St. Clairsville, O. Fiókunk tisztikara egyébként a következő: elnök: Katona Lajos, pénztárnok Móré Sándor, alelnök Igó Pál, aki egyúttal ifjúsági ügykezelő is és beteglátogató Kanócz József. Tagtársi tisztelettel: Ifj. Gergye Mihály, titkár.-----------------v-----------------ROSSFORD, 0. 194-ik fiók Értesítem a fiókunkhoz tartozó tagtársakat arról, hogy junius havi gyűlésünk határozata értelmében a három nyári hónapon át, tehát julius, augusztus és szeptember havában gyűlést nem tartunk s igy legközelebbi gyűlésünk október 10-én lesz Juhos Kálmán otthonában. A nyári hónapok alatt a tagtársak szíveskedjenek havi dijaikat akár a titkárnál, akár a pénztárnoknál b e f i z etni. Minden egyesületi ügyben szíveskedjenek a fiók titkárához fordulni, aki épp oly pontosan fog intézkedni, mint amikor az ügyeket a gyűléseken jelentették be. Kérem a tagtársakat, hogyha olyanról tudnak, aki tagja lehetne, de nem tagja még egyesületünknek, értesítsen róla és én felkeresem az illetőt, hogy Egyesületünk tagjai sorába felvegyük. Azokat, kik postán szokták elküldeni a havidijat, arra kérem, hogy a havidijat a hó első felében küldjék el. Postaköltség meg takarítása céljából jól tennék e tagtársak, ha egyszerre 2—3 havidijat küldenének be hozzám. Felhívom a tagtársak figyelmét arra is, hogy félévi vagy egész évi fizetéssel szép összeget takaríthat meg magának mindenki — aki ezt teheti, igyekezzen kötvénye dijait igy megfizetni. Akinél betegség fordul elő, az szíveskedjen azt az Alapszabályok értelmében nálam azonnal bejelenteni, hogy a betegsegélyek kiutalása késedelmet ne szenvedjen. Tagtársi tisztelettel MOKRI JÁNOS, titkár.------------------v-----------------BUFFALO, N. Y. 121-ik fiók A 121-ik osztály uj gyűlés helye Ezúton is szives tudomásul vétel végett közöljük a Buffalo-i 121-ik fiókosztály és gyermekosztály tagjaival, hogy 1943 évi julius hónaptól kezdve a rendes havi gyűléseket a Buffalo-i Magyar Ág. Hitv. Evangélikus Egyház Grant Street 1037 szám alatti gyűléstermében tartjuk meg. A legközelebbi gyűlés 1943 évi julius hó 13-án, kedden este 8 órakor lesz a fenti helyiségben. Tévedések elkerülése végett tehát tudatjuk tagtársainkkal, hogy # a. régi helyiségünkben több gyűlést nem tartunk és ezentúl a 121-ik osztály minden gyűlését a helybeli evangélikus egyház gyüléstermében tartja meg. A 121-ik osztály titkárpénztárosának a cime marad a következő: Rev. John L. E. de Papp, 1035 Grant Street, Buffalo, 7, N. 7. Phone: DE. 4392. Minden a fiókosztályt érdeklő ügyben szóló megkeresést hozzá kell intézni. A 121-ik osztály nevében: Papp János László, titkár-pénztáros.-----------------v----------------CHICAGO, ILL. 96-ik fiók ÉRTESÍTÉS Tekintettel arra, hogy ez évben vásárolt üzletem minden időmet lefoglalja, nem vagyok képes a 96-ik fiók titkári állását betölteni. Mr. Matányi János, a 96-ik fiók pénztárnoka és helyi szervezője lett megbízva azzal, hogy tisztségemet átvegye 1943 julius 1-től kezdődőleg. Tisztelettel kérem a tagtársakat, hogy szíveskedjenek havi dijaikat a rendes gyűléseken befizetni, melyeket minden hónap második péntekjén tartunk este 7:30 órai kezdettel a Prokop Hall-ban, 924 West 119 Str. Aki havi diját nem tudja a rendes gyűlésen befizetni, szíveskedjék Mr. Matányival érintkezésbe lépni. Az uj titkár cime: 10123 Yale Ave Telefon: Pullman 9381. Kérjük, hogy a tagtársak igyekezzenek havidijaikat lehetőleg minden esetben a havi gyűlésen befizetni. Tagtársi tisztelettel Mrs. Louis Szabó, volt titkár. Végven Háboríts Kötvényt 100 A SZAKADÉK A SZAKADÉK 97 őket a balsors. Kiszakították magukat és elmentek világgá, mert a gyermekeiknek egy szabadabb, egy gazdagabb, egy boldogabb jövendőt akartak teremteni. Kimentek Amerikába és kivitték magukkal szivük drága hitvallásaként a magyar himnuszt. De az uj világ mégis csak magába szívta életük erejét. Az amerikai magyarok számára ez a himnusz drága maradt, de valahogy mégis olyanná vált, mint az öreg ajkán a szerelmi dal. Olyanná vált, mint egy eltemetett édesanya berámázott képe. Az embert meghatotta, könnyre fakasztotta, ha ránézett. De hiába, az már mind mégis csak a múlté volt. De ezek itten, ezek itthon maradtak. Itthon maradtak küzdeni az ellenséggel; itthon maradtak balsorsot hordozni, vig esztendőt szomjazni és tovább bűnhődni a multat és jövendőt. A siró öreg asszonyok és férfiak összeborultak. Megrendítő volt látni a régi sebek felfakadását, a magyar földnek ezt a szivettépő erejét. Rövid beszéd következett. Magyaros üdvözlés, áldó Isten-hozott. És utána a magyar Hiszek-egy. Ez a csodálatos bizonyságtevés, melynek minden egyes szava, olyan, mint egy hatalmas számonkérés. Mintha ebben az uj magyar himnuszban az egész magyar nép egyetlen nagy ököllé formálódva, a mennybéli Istent tanújának hiva, csapna le a népek, nemzetek sorsasztalára számonkémi azt, ami elvétetett tőle. És a két ének szörnyű sorsot panaszló és mégis bizó, hitvalló hangjainak megrázó hangulatában megszületett ebben a két fiatal lélekben is az igazi magyar érzés; az az érzés, melyet csak az ismerhet, aki látta a magyar földet és együtt sirt a magyarral. Végre begördült a diszvonat a budapesti pályaudvarra. A hatalmas csarnokban egy még nagyobb zenekarral, még hatalmasabban megszólalt a himnusz és most már nem volt szem, mely ne lett volna kész megöntözni a himnusz minden egyes hangját a könynyeivel. A fiú megkérdezte: “Hogy aludt?” A lány mosolygott: “Nem jól.” A fiú megijedt: “Miért nem?” A lány ránevetett: “Boldog voltam.” S akkor összenevettek s álltak és egymásra mosolyogtak és a reggelire menő utitársak mind mosolyogva kerülték ki őket és nézték őket egyszerű, igaz, tiszta boldogságukban. Zavarba jöttek s ők is mentek a többi után. Együtt ültek az asztalhoz. Mindenhonan vidám “Tudja Jenő, épp ma gondoltam rá, hogy mióta a magyar szó hallatszott. A lány szóvá is tette: hajón vagyunk, mindég magyarul beszéltünk.” “Valóban, — felelte a fiú — úgy látszik a környezet hatása.’ “Tudja mit? — folytatta a lány — Ígérjük meg, hogy az egész utazás alatt csak magyarul fogunk beszélni.’” A fiú ránézett. Lám, hiszen a leány ezzel megígérte neki, hogy ha partot érnek, akkor is mindég együtt lesznek. Boldogan egyezett bele: “ígérem. Legalább jól belejövünk a magyar szóba.” “Ránk is fér — mondta a lány elgondolkozva — hiszen maga még szépen beszél, de bizony a legtöbben elszoktunk tőle.” “És mért bántja ez magát?” — kérdezte a fiú, aki szerette volna a lány véleményét tudni. “Úgy érzem, hogy minden embernek kötelessége az édesanyja nyelvét tökéletesen beszélni. Hogyan szeretheti valaki az anyját, ha még annak nyelvén se tud hozzászólni?” “Ez szép gondolat — hagyta helyben a fiú — és et csak egy női fejben születhetett meg,”
