Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-07-08 / 27. szám

1943 Julius 8. 7 2k OMM A túlsó partról Pálforduláson ment keresztül Homan Bálint, volt magyar közok­tatásügyi miniszter, aki miniszterségének ideje alatt nagy német-barát volt és bizony németbarát politikáját belevitte a közoktatásügybe is és ott, ennek következtében a magyar nemzeti ügynek rendkívüli károkat okozott. Homan Bálint elismert magyar történettudós, aki Szekfü Gyulával, a nácik következetes ellenfelével együtt, meg­írta Magyarország történetét modern felfogásban. 1933- ban lett Homan Bálint kultuszminiszter Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt. Magyarországon rendkívüli fontossága van a közoktatási tárcának, de Homan Bálint elég lelkiismeretlen volt ahhoz, hogy politikát vigyen bele. Hangosan hirdette, hogy Magyarországnak Német­országgal együtt kell haladnia és mindent megtett, hogy á. magyar és a német nemzet “kulturális” kapcsolatait elmélyítse. Magyar diákokat küldött Németországba, s Magyarországon magyar-német társaságokat alakított és német kiállításokat rendezett. Mindezt azzal tetézte, hogy a náciknak a magyarországi ősnémet lakosság meg­szervezésére irányuló törekvéseit elősegítette. Még egy kis fiók “Führert” is kaptak Dr. Basch személyében, akit külön e célra börtönből eresztettek ki, ahol hazaárulás miatt volt elzárva. Dr. Basch, aki éveken át uszította a magyarországi németséget Magyarország ellen, egyre fontosabb szerepbe került s majd másokat is magához emelt. Dr. Mühl, bonyhádi orvos, a tolna-baranyai ma­gyar németség egyik hírhedt alakja, a képviselőházba jutott az ő révén. Valósággal külön nemzetté szervez­ték a magyarországi németséget, mely ámbár két év­század óta élt Magyarországon, és ott a jólét oly fokára vitte, amilyenre a magyar gazdák sohasem jutottak el, mégis ezeknek az uszitóknak engedelmeskedve, szembe­szállt Magyarországgal és azt hirdette, hogy Magyar­­ország mindenestől német “kulturtestület”. Homan Bá­lint azokban az időkben erősen mellettük állt és minden Magyarország melletti becsületes állásfoglalást elnémí­tott. Azokat a jóérzésü magyarországi német szárma­zású polgárokat, akik a nékik kenyeret és otthont adó magyar föld iránti hűséget követelték a magyarországi németségtől, a sárga földig lepocskondiázták, hátba­­v támadták és Homan Bálint nyomására a magyar kor­mány is cserben hagyta azokat, akik a magyar föld és a magyar nép iránti hűség követelésével szóban és írásban felléptek. A magyarországi németségnek hűtlen része ugyan­azt a szerepet játszotta Magyarországon, mint Quisling Norvégiában. De Homan urat, aki kultuszminiszter lé­tére és magyar történettudós létére, rettenetesen beszélt magyarul, utolérte a quizlingek végzete. A nácik, miután kifacsarták a citromot, eldobták és 1942-ben felmentették a miniszteri állásától. Erre Homan ur is felébredt és egyszerre csak felfedezte, hogy a magyar népnek nem éideke, hogy a nácikkal szövetkezzen és azt követeli, hogy a magyar nép “függetlenítse magát a német és olasz tu­dománytól.” A magyar érzésű Magyar Történelemtudo­mányi Társaság tagjai természetesen lelkesen megtap­solták Homan e kijelentését, de közben nem tudják meg­érteni, hogy mitől lett oly lelkes “magyar" a jó öreg Homan, aki addig, mig a miniszteri bársonyszéken ült, oly nagyon jól érezte magát a német barátság árnyéká­ban. Ä magyar kivitel egyre nagyobb mértéket ölt Németország felé. 1943 első negyedében 95,900,000 pengővel több értékű árut vittek ki Magyarországról Németországba, mint ameny­­uyit behoztak — négyszer annyit, mint az előző év első negyedében. Felemelték a kenyéradagot Magyarországon, de nem azért, mert most jobban mennek a dolgok, hanem azért, mert a lakosság oly elé­gedetlen volt, hogy az emelés elkerülhetetlen lépésnek látszott. Szegény magyarok most már a napi 16 deka helyett 20 dekát kapnak a kenyérből, ami azonban felé se a békebeli kenyérfogyasztásnak. S ha meggondoljuk, begy a kenyéren kívül békében mennyi tej, vaj, zsir, hús, tojás szolgált a magyar nép táplálékául, akkor fogalmat kapunk arról, hogy miként él ma a magyar nép. Semle­ges országokból érkező hírek még jobban megerősítik szo­morú sejtelmeinket. Állítólag Budapesten verebet esz­nek s a veréb ára valami ötven fillér darabja. A kis vere­bekből levest csinálnak, mig a nagyobb verebeket meg­sütik. De aki az információt adta, arra kérte az újság­írót, hogy meg ne Írja a dolgot, mert akkor a verebek áia még jobban fel fog menni. A bibliában azt olvassuk, hegy két verebecskét meg lehet venni egy filléren. A Bibliában igen, de — nem Budapesten. A Magyar Pénz Elértéktelenedése Tudvalevőleg Németország Magyarországtól rengeteg mezőgazdasági árut vásárol — olcsón — melyért némi ipari cikket ad cserébe — drágán — és a külömbözetet úgynevezett “clearing” márkával fizeti meg. Dr. Lange, német gazdasági szakértő járt nemrég Budapesten, aki az országházban, az akkor még együtt ülésező képviselőknek tett jelentést, mely óriási csalódást ' keltett Magyaror­szágon. Dr. Lange szerint Németország Magyarországgal szemben fennálló adósságának a kliring márka nem meg­felelően fejezi ki a ténylegesen adott és kapott áru értékét. Szerinte a szállított áruk értéke alatta maradt annak az összegnek amellyel Németország ezen áruk ellenértéke­­képen kimutathatólag tartozik. Ezért Dr. Lange, a tar­tozás összegének leszállítását kérte. Beszéde szerint Né­metországban megvan a “jóindulat” a tartozások rende­zésére. (Mióta kell jóindulat egy törvényes adósság meg­fizetésére?) Készpénzfizetés helyett azonban azt aján­lotta, hogy Németország (drágán számított) áruval fizes­sen és hogy az áru legnagyobb részét nem most, hanem majd a háború után szállíthassa. Ha Magyarország bele­megy Lange ajánlatába és leszállítja az adósság összegét, akkor Németország megelégszik azzal, ha Magyarország a jövő évben “csak” kétszáz millió értékű árut szállít Németországnak. Hogy ez Magyarországnak tulajdon­­kepen mit jelent, azt akkor értjük meg, ha elgondoljuk, hogy ez körülbelül megközelíti a magyar állam egy évi teljes költségvetését. Természetes, hogy amikor a néme­tek ily “ajánlatokkal” közelednek Magyarországhoz, akkor nem igen marad más hátra, mint az ajánlatok elfoga­dása. S igy ennek következtében a magyar pénz még jobban leromlik és a magyar gazdasági élet még jobban meginog. Verhovayak Lapja______________ YOUNGSTOWN, O 108-ik fiók Tisztelettel értesítjük tag­­társainkat, hogy havi gyű­lésünket julius 12-én, hét­főn este 7 órai kezdettel fogjuk megtartani. Ez al­kalommal tartjuk meg a kerületi gyűlést is, mely­nek tárgysorozatán szerepel az alapszabályok módosítá­sa, valamint a nagygyülési delegátusok megválasztása. Akinek az Egyesület felvi­rágoztatása édekében jó in­dítványa van, e gyűlésen terjessze azt elő. Tegyünk meg mindent, hogy mun­kánkkal és indítványaink­kal egyesületünk felvirágoz­tatását szolgáljuk. Fiókunknál a következő tagtársak betegek: Szőke Gergely, Király István, Ja­­rabik Mihály, 'Potornay Já­nos, Kohut Géza, Czubák Istvánná, Mátyási József, Migléta Ferenc, akiknek mi­előbbi gyógyulást kívánunk. Tagtársi tisztelettel Débrószky András, elnök, Turner József, titkár. ■-----------------v-----------------­MARTINS FERRY, O. 40-ik fiók Alapszabályaink értelmé­ben Egyesületünk ez év szeptemberében konvenciót tart Pittsburghban. Minden Verhovay tagnak joga van indítványait vagy kérel­meit a delegátusok utján a nagygyűlés színe elé jut­tatni és azoknak ott ér­vényt szerezni. Erre való tekintettel a 40-ik fiók meg­hívja minden egyes tagját julius 11-én, vasárnap dél­után 2 órakor a Magyar Házban megtartandó gyű­lésre. A gyűlés tárgya az alapszabályok módosítása, indítványok és esetleges pa­naszok megtárgyalása. Kér­jük a 40-ik fiók minden tag­ját, hogy ezen a gyűlésen vegyen részt és felszólalásai, indítványai utján vegyen részt az egyesület kor­mányzásában. A fiók által elfogadott indítványokat a fiók delegátusai elviszik a julius 18-án megtartandó kerületi gyűlés elé, hogy azok annak jóváhagyásával a konvenció elé terjesztes­senek. így minden Ver­hovay tagnak megvan a joga és alkalma arra, hogy az egyesület vezetésében részt vegyen. Mindenki él­jen e jogával, ne maradjon el senki! Tagtársi tisztelettel Bartza György, elnök, Konyha Bálint, titkár. Vegyen War Bondot Eltűnt és megkerülni------- I Ifj. Smalko Károly szü­leit nagy szomorúság érte. Tizennyolc hónappal ezelőtt kaptak írást a fiuktól Cibu szigetéről, aki 1941-ben az elsők között vonult be. Töb* bet nem kaptak róla hirt, majd hosszú idő után meg­jött a War Departmenttól a szomorú jelentés, hogy fiuk eltűnt. Az elmúlt 18 hónap alatt a szomorú, ag­gódó szülők sokszor megsi­ratták az elveszett f ut, aki­nek életben maradására bi­zony már nem sok remény lehetett hozzátartozói szive* ben. És most 18 hosszú, fáj­dalmas hónap után, nagy öröme volt a Richeyville, Pa.-i 399-ik fiók tagságának. Mert a War Department most küldött újabb értesí­tést ifj. Smalkó Károly szü­leinek, amelyben azt jelenti, hogy ifj. Smalkó Károly él és japán hadifogoly tábor­ban van. Természetes, hogy nem öröm azt tudni, hogy va­laki, akit szeretünk, hadi­fogságban sínylőd k. De öröm megtudni arról, kit már lehetetlenség volt nem halottnak hinni. A halálnál jobb még a fogság is, mert a halálból nem jön vissza senki, de a fogságból igen. És most ifj. Smalkó Károly kedves szülei ismét remény­kedő, örömváró arccal jár­nak a Richeyville-i tagtest­vérek között, mert most már tudják, hogy a fiuk, aki eltűnt, él és Isten segít­ségével vissza fog térni. Ilyesmi számtalanszor megesik és ezért ismételten kérjük katonáink hozzátar­tozóit, hogy ha arról kap­nak hirt, hogy fiuk vagy férjük eltűnt, ne adják fel a reményt, ne sirassák el, ne temessék el, aki eltűnt, az minden valószínűség sze­rint elő fog kerülni egy fo­goly táborból. Nyilvánvaló, hogy a japán fogolytáborok névsorát nehéz és hossza­dalmas eljárás utján lehet csak megkapni és igy sok­szor bizony még egy év is eltelhet, mig a fogságba esettről életjelt lehet kap­ni. Ifj. Smalkó Károly szülei­nek örömében osztozik ve­lünk együtt az egész Ver­hovay Segély Egylet tagsá­ga!--------------V-------------­MÉRT LÁTJA RITKÁN “Hallom, hogy meghalt a Tóth János?’ “Meg bizony...” “Óh hát akkor azért van az, hogy mostanában oly ritkán látom őt...’*

Next

/
Oldalképek
Tartalom