Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-10-14 / 42. szám

TWO SECTIONS (Verhovay Journal) 31 tVOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 OKTÓBER 14. NO. 42. SZÁM í . Komor őszi délután. A nap hevesen viaskodik a városra telepedett sűrű, szürke köddel, de nem bir áttörni rajta fénylő sugarai­val. Sötét van. Olyan a föld, mintha gyászlepel fedné. 'Az elfáradt fák hullatják elzsugorodott leveleiket s öreg törzseik vézna mezte­lenségében tárják fel szá­radt ég-karjaikat az eltűnt napsugár felé. A ködben rövid autó­menet vonul. Kis zászlók jelzik az autókon a menet szomorú célját. Temetőbe visz az útja. A koporsón két koszorú van csak. Odalépek hozzá a temetőben s elolvasom. Az egyik az egyetlen hozzátar­tozótól van, az elhunyt fiá­tól. S a másik — a Ver­hovay fióktól. Ez a két szál fűzte a volt magyart a földhöz. Ez a két kapcsolat maradt meg élőnek. A töb­bi lehervadt róla hetven esztendős élete őszi napjai­nak egyhangú folyása köz­ben. Ismertem az öreget. Negy­ven éven át robotolt s nem ment sehová, csak a gyár­ba. Azután — már oda sem ment többé. Ott ült a kony­ha ajtóban reggeltől estig és hunyorgó szemmel né­zett bele a napba, mely egyre kevesebb meleget adott neki. Templomba nem járt. El­szokott tőle a robotban. Egyletbe nem járt. Soha­sem kezdte el. “Most kezd­jem el, mikor már ma-hol­­nap meghalok?” — kér­dezte nem egyszer, már tiz évvel ezelőtt. Piknikre, va­csorára, ünnepélyre soha­sem ment el. Itt élt a föl­dön s elszakadt a földtől. Először csak annak élt, hogy legyen mit ennie. S azután már csak azért evett, hogy tudjon élni. Ez volt minden. S e mindentől elszakadt öreg magyarnak mégis volt egyetlen egy kapcsolata. A Verhovay Segély Egylet. Nem ő kérte a felvételét harmincöt évvel ezelőtt. A Verhovayak mentek utána. Addig noszogatták, addig beszéltek neki, mig csak oda nem irta a nevét a fel­vételi kérvény alá. Gyűlésre azért igy sem ment el soha. A meghívókat elolvasta, vállat vonva tette félre s gyűjtögette az elavult papir lapokat, melyeken az Élet hivó szava ért el hozzá. A havi diját elkülte. így tud­ták róla a tisztviselők, hogy ez a tag is — van. Mikor a fia bejelentette a halálesetet, a fiók koszo­rút tett a koporsóra. Elné­zem a koporsót. Milyen fájdalmas, hogy ez az öreg ember egész életében eluta­sította a feléje nyújtott ke­zet, csak ezt, a koszorút kellett elfogadnia. Ezt már nem utasíthatta el. S vala­hogy ez a koszorú a Ver­hovay testvéri elgondolás jelképévé vált számomra a ködbeborult temetőben. Le­het valaki zárkózott, lehet valaki hütelen, lehet valaki örökké magányos ember. A Verhovay mégis mindég készen áll arra, hogy baráti jobbat nyújtson, hívjon, kérjen, várjon és a sírig is — szeretetet mutasson. De mennyivel boldogabb, dusabb és szebb lett volna ennek az öreg magyarnak az élete, ha nemcsak a köt­vényt fogadta volna el, hanem azt a nagy, meleg kedélyes testvéri közösséget, amit a kötvényén felül a Verhovay Segély Egylet ad a tagjainak. Sajnáltam az öreget. Sajnáltam, mert hetven esztendős életében sem tanulta meg, hogy sze­rető emberek társasága épp úgy kell, mint a kenyér. Sajnáltam, mert nem tudta megérteni, hogy a Verhovay Segély Egyletnek jobban esett volna, ha nemcsak a koszorút fogadja el a kopor­sójára, hanem azt a baráti jobbot is, amit a Verhovay kinyújtva, készen tartott feléje, mióta csak tagja lett testvéri közösségünknek. E hó végén fizetjük ki a Verhovay osztalékot A Verhovay Segély Egylet XX. konvenciója úgy ha­tározott, hogy az egyesület ebben az évben is kifizeti az osztalékot mindazon tagoknak, akik arra jogosultak. Az osztalékok kiutalása e hó végén megkezdődik és a jövő havi gyűlésen már minden tagtársunk kezéhez kell, hogy kapja az osztalékot. Az osztalék a tagság haszon-része, amely a Verhovay Segély Egylet üzletvezetéséből származik. Ezt a hasznot egyesületünk szétosztja a tagság között és pedig abban az arányban, mely a leglelkiismeretesebb biztositási szá­mítások alapján a legigazságosabbnak mutatkozik. Minden tagtársunk ugyanazt az összegű osztalékot kapja, amit a múlt évben kapott. Azok, akik a múlt év­ben még nem kaptak osztalékot, de az idén már kap­nak, kötvényük tartalékának, készpénz értékének 2%-át kapják. Egy kötvénynek készpénz értéke, tartaléka csak akkor van, ha az a kötvény legalább három esztendős. Az első osztalékot a kötvénytulajdonos akkor kapja meg, amikor kötvénye már teljes három évig érvényben volt. Nyilván, a harmadik év végén a készpénz érték még ala­csony, tehát az osztalék összege sem lehet nagy. Ahogy múlnak az évek, nő a készpénzérték és azzal együtt nő majd az osztalék összege is — ha a biztositási üzlet­­vezetés azt megengedhetővé teszi. Félreértések elkerülése végett mutatunk rá arra is­mét, hogy az idén kifizetésre kerülő osztalék nem a most folyó 1943-as év üzleti haszna, mert hiszen ez az év még nincs bevégezve s igy annak eredményét sem tud­hatjuk. Az osztalék a múlt, 1942-es év üzleti hasznában való részesedés. Ennek következtében osztalékra csak az lehet jogosult, akinek a kötvénye a múlt, 1942-es év de­cember 31-én már három éves volt. Akinek a kötvénye csak azután, januárban, vagy májusban lett három éves, az még nem kaphat osztalékot, mert kötvénye az 1942-es üzleti év végén még nem birt készpénz értékkel és igy az üzleti haszonban sem részesedhet. Akiknek a kötvénye az idén lett három éves, azok jövőre kapják az első osz­talékot, feltéve, hogy az üzlevezetés eredménye azt lehe­tővé teszi. Egyetlen egy biztositó társaság sem Ígér osz­talékot. Mind csak feltételezi, hogy az osztalék kifize­tését előre nem látható esetek nem fogják megakadá­lyozni. Mi is feltételezzük ezt. Mindazok fognak tehát osztalékban részesedni, akik­nek kötvénye 1940 január elseje előtt kelt. A későbbi keltezésű kötvények még nem jogosak az osztalékra. A 15 és 25 centes gyermekosztályu kötvényük is részesednek osztalékban. Ezeknek az esetében az oszta­lék abból áll, hogy három hónap havidiját kifizetettnek veszi az egyesület. Akinek tehát 1942 december 31-én három éves kötvénye volt és az ki van fizetve október hó­napra, annak nem kell havidijat fizetni november, de­cember és január havában. Természetes, hogy ez a ren­delkezés kizárólag a 15 és 25 centes gyermekosztályu kötvényekre vonatkozik. Minden más kötvény a kész­pénzérték, a tartalék alapján kapja meg az osztalékot. Idősebb tagtársaink esetében, akiknek kötvénye 20 éves, vagy még régebbi, az osztalék tekintélyes összeget tesz ki, a legtöbb esetben 8—10 dollárt. Négy-öt éve érvényben lévő kötvények osztaléka természetesen ala­csony és aki ebben az osztalékban részesül, az olykor ke­vesli azt. Ne felejtse el az ily tagtársunk azt, hogy köt­vényére az osztalék az évek múlásával, minden valószí­nűség szerint, növekedni fog. Addig pedig öreg és fia»­MAGYAR HALOTT

Next

/
Oldalképek
Tartalom