Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-10-07 / 41. szám
(Verhovay Journal) 31 72 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 OKTOBER 7. NO. 41. SZÁM NOI HOSOK A háború teljesen felforgatta a fennálló társadalmi rendet. Nadrágot húztak a nők és elmentek dolgozni a gyárakba és máról-holnapra bebizonyították, hogy nincs az az irodai vagy gyári munka, amit ne tudnának épp oly jól elvégezni, mint a férfiak. Nincs ezen mit csodálkozni. A férfi és női munka közötti merev megkülönböztetéshez szerintünk mindig csak azok ragaszkodtak, akik a saját férfihiuságuk megvédése érdekében igyekeztek a nőt anyagi függésben tartani. De most, hogy a háború annyi férfit kivont a forgalomból, a nők előtt megnyilt a tér és most ugyanazok a férfiak kénytelenek bevallani, hogy a nők a férfiakkal teljesen egyenértékű munkaerők. Ezen csak az csodálkozhat, aki azt hitte, hogy a gyermekszülés könnyebb munka, mint a teherautó hajtása, vagy aki elvakult észjárással azt bizonyitgatja, hogy a mosás azért való a nőnek, mert könnyebb munka, mint egy gépnek félkézzel való irányítása. Sok meghatódott cikket olvasunk a lapunkban a női munkásokról, akiket szeretnek hősökként feltüntetni. Szerintünk nem hősö^. Könnyebb a legtöbb esetben a 8 órai gyári vagy irodai munka, mint a háztartásban végzett reggeltől késő estig tartó szüntelen munka. És sokkal jobban meg van fizetve. Legtöbbször a háztartásban robotoló nő tizedrészét sem kapja meg eltartásban annak, amit gyárban dolgozó társa keres fele anynyi munkával. A dolgozó nő a mai kornak szép ujitása, mely a női nem tekintélyének és növekvő függetlenségének csak szolgálni fog. Szerintünk a női nem igazi hőseit nem a gyárakban kell keresni. És nem is a mosókonyhában. Mert eddig is ott voltak és nem beszéltek róluk úgy, mint hősökről. Az igazi női hősök azok, akik kimnennek a férfiak után a frontra, mint ápolónők, ahol sok esetben közvetlen tűz alatt mentik meg a katonákat és enyhítik a sebesültek szenvedéseit. Aki látta a “So proudly we hail” cimü filmet, az nem szabadulhat az alól az érzés alól, hogy e háború legnagyobb hősei az ápolónők, akik a fronton végeznek oly nehéz szolgálatot, amiért sok esetben az éffetükkel fizetnek. Az irgalomnak fizetetlen hősei ők, akikre minden katona, aki csak megsebesült, áldó imádsággal emlékszik vissza. Hősök ők, akik elhagyják az otthon biztonságát, az egyre bőségesebb kereset lehetőségét, hogy megosszák azoknak a fiuknak a küzdelmét, akiket elszólitott a kötelesség. Tudjuk, hogy a Verhovay Segély Egyletnek vannak ápolónői is, olyanok is, akik tengerentúl teljesítenek szolgálatot. Szeretnénk többet Róbert Oszkár a Verhovayak Lapjáról Róbert Oszkár, a hírneves magyar publicista írja a Bethlehemi Híradó október 1-i számában a következőket: Voltak, akik bírálták, hogy a hetilapra sokat költöttek. Mi nem tartjuk soknak és sajnálnék, ha a lap összezsugorodna, ha kevesebb lenne, amit olvasni valóban nyújt. A Verhovay nemcsak üzleti feladatainak felelt meg, de valóban nevelő és ismeretterjesztő munkát is végzett ezzel a lappal, rengeteg ismeretet, hasznos tudnivalót s magyar szellemet terjesztett vele az egyszerű kivándorolt magyarok között s ez szerintünk minden pénzt megér. Nem igaz, hogy a lap nem szolgálta a szervezkedés célját. Az ismeretek, amiket adott, az életszínvonal, amelyre tanította a magyar szegénységből jött kivándoroltat, közvetve biztosítási propaganda is volt. Sohasem vész kárba, amit ilyen újság kiadására költenek s különösen köztünk, amerikai magyarok között, emberi és magyar szempontból missziós becse van az ilyen lapnak. Az amerikai magyar sajtó a zömében szivén viseli az ügyesbajos magyar kivándorolt érdekeit, látókörének kiterjesztését s adassék tisztelet a Verhovayak Lapjának, a mely ebben elől járt társai között. Kár volna, ha ezt a nemes feladatát nem töltené be ezután is. tudni róluk, többet hallani és többet Írni róluk. És szeretnénk, ha az amerikai magyar lányok Verhovay táborából minél többen volnának, akik e véres korban meglátják, hogy nőnek magasztosabb, szebb, dicsőségesebb hivatás nem nyilt meg, mint azé az ápolónőé, aki elmegy begyógyítani azokat a szörnyű sebeket, amiket férfikezek ütöttek. A Verhovayak Lapja iij tartalmáról j A huszadik konvenció lapunkra nézve is fontos határozatokat hozott. Egyike a legfontosabb határozatoknak az, hogy lepünk ezentúl hetenként csak 8 oldalon jelenik meg, mig eddig minden második héten 12 oldalon jelent meg. Ez a havi 8 oldalas • megrövidítés magával hozza azt, hogy cikkeinket és híreinket lehetőleg rövidebb formában fogjuk hozni. Ezenkívül a konvenció azt is megkívánta, hogy a lap több súlyt fektessen a Verhovay egyesületi életre és az arra vonatkozó hírekre. | Ahhoz, hogy ezt a határozatot meg lehessen valósítani,; a tagság és a fiók vezetőségek segítségére van szükségünk. i Egy fiók havi gyűlésének hirdetésére szükség van, azonban a lap egész olvasótáborának szempontjából egy ilyen kis hir nem jelent érdekességet. Helyi vonatkozású hir az ilyen, mely tartalmánál fogva az illető fiók tagságán kívül érdeklődésre nem tarthat számot. Vannak helyi vonatkozású hírek, melyek azonban általános érdeklődésre tarthatnak számot, különösen, ha megfelelőképen vannak megírva. Ahhoz, hogy lapunkat a tagság igényeinek megfelelően szerkeszthessük, szükségünk van oly híranyagra, amit általánosabb érdekűvé tudnánk feldolgozni. Minden fióknak vannak tagjai, akiknek tevékenysége lelkesíteni tudna másokat, ha tudnának róla. Majd minden fióknak vannak tagjai, akiknek pályafutása, magánéletében vagy közéletében való teljesítményei olyanok, hogy azoknak ismertetése érdekes olvasni valót nyújtana s ugyanakkor a Verhovay élet fejlesztését is szolgálná. Vannak ezenkívül fiók-események, melyekről tudni kellene a tagságnak is. Anyagot kérünk, amit szerkesztőségünkben fel tudunk dolgozni. Nincs szükség arra, hogy az anyagot beküldő titkár, tisztviselő, vagy tagtárs az anyagot művésziesen megírja. Elég, ha oly adatokat kapunk, melyeket mi feltudunk dolgozni. Angol lapunknak több rovatvezetője van, aki fiókjának életéből állandóan szolgál érdekes és értékes események leírásával. A magyar fiókok részéről talán egyedül csak a Chicago, Ill.-i 164-ik fiók titkára, Kunstadt Ernő, szokta ily értelemben összeállítani híradásait, melyeket aztán szívesen és örömmel olvasnak azok is, akik nem ennek a fióknak a tagjai. Nem ígérhetjük, hogy minden beküldött anyagot teljesen és változatlanul közlünk le. A szerkesztésben sok oly szempontot kell figyelembe venni, amire nem gondolhat az, aki a terepről küldi be a híreit. De híranyag nélkül nem írhatunk a Verhovay életről. Kérjük azért titkárainkat, illetve, ezentuli ügykezelőinket, hogy tartsák nyitva a szemüket és ha látnak valamit, ami a ■tagság érdeklődésére számot tarthat, írják le, saját szavaikkal, egyszerűen s az se baj, ha hibásan — már, ami a fogalmazást és helyesírást illeti. A fontos csak az, hogy az adatok a valóságnak megfeleljenek. A szerkesztőség majd eldönti a beküldött híranyag értékét a Verhovay tábor érdeklődése szempontjából. Ezzel kapcsolatban volna pár szavunk a katonafényképek közlése dolgában is. Rendszerint csak annyit tudunk meg a kép mellett beküldött levélből, hogy a katona tagtárs melyik fiók tagja, mi a szüleinek a neve és hol teljesít szolgálatot. Szolgálati címre és rendszámra nincs szükségünk, mert azt közölnünk nem szabad. Ellenben szerkesztési szempontból annál többet érnénk, ha megtudnánk, hogy annak a katonának
