Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-09-02 / 36. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVI. ÉVFOLYAM NO. 36. SZÁM Az elmúlt békeidők utolsó évtizedeiben a munka ünnepe keserű emlékeztetőjévé lett a munkás egyre fokozódó lebecsülésének. Az a nap, mely arra volt hivatva, hogy a nemzet szemében felmagasztalja a kenyerét arca veritékében kereső munkásembert, csak emlékeztette őt arra, amit már úgy is túlságosan fájdalmasan érzett, hogy az ő munkájának értéke és kereslete egyre inkább csökken. A munkás embernek nem ünnep kellett, hanem kenyér, nem szavakat áradozó elismerés, hanem biztos megélhetés és nem vállveregetés, hanem sírig tartó biztonság. Ennek a szörnyű világháborúnak kellett eljönni ahhoz, hogy a munkásember visszakapja jussát. E háború előtt úgy látszott, hogy' a gép előbb-utóbb teljesen kiszorítja a munkásembert. Mig a gyárak tele voltak fényes gépekkel, melyek sem enni, sem aludni nem kértek, addig az utcák egyre jobban megteltek a munkanélküliség r o n g y os vándoraival. Munkanélküli segélyekkel és állami közmunkákkal próbáltak a helyzeten segíteni, de mindnyájan tudjuk, hogy ily módon a munkásság életkérdését elintézni nem lehet. Nem lehet tiz-husz millió embert arra kárhoztatni, hogy emberi méltóságát levetve természetes állapotnak tartsa azt, hogy segélyből és könyörmunkából éljen. A Pearl Harbort követő nagy nemzeti krízisben azonban az ipar nagyvezérei ismét megtalálták a munkást. Rájöttek arra, hogy ideig-óráig meg tud ugyan lenni a nemzet a munkásság nagy része nélkül, de nemzeti válság idején a munkás legnélkülözhetetlenebb tényezőjévé válik az országnak. Rájönnek arra, hogy a munkás talán még a katonánál is fontosabb s már olvassuk, hogy katonákat elbocsájtanak, hogy visszatérjenek az ércbányákba, mert a katona a fronton nem tud harcolni, ha a munkásember a frontvonal mögött nem ad kezébe fegyvert. Ez a háború azonban el fog múlni és a munkanélküliség kérdése kérlelhetetlenül vissza fog térni, hogy Amerika nemzeti létét és jólétét fenyegesse. Akármit mondanak a “minden jól van úgy, ahogy van” elvet valló iparbárók, a helyzet az, hogy rendes, békebeli körülmények között a technika mai fejlettsége mellett nincs és nem lehet annyi munka, mint ahány munkáskéz áll rendelkezésre. Sőt, bízvást tovább mehetünk s azt mondhatjuk, hogy minden foglalkozási ágban több ember lesz. mint munkaalkalom, több tanító, több ügyvéd, több orvos, több mérnök, több szakember, több szakmunkás és több napszámos. Ezt a helyzetet egy örökkévalóvá törvényesített WPA-val nem lehet megoldani. Oly gyökeres gazdasági társadalmi és ipari változásokat, reformokat kell hozni, melyeknek révén mindenki alkalmat kapjon arra, hogy kivegye részét a rendelkezésre álló munkaalkalmakból úgy, hogy közben tisztes megélhetése és általánosan megvalósítható jóléte necsak meglegyen, hanem biztosítva is legyen. Ez a kérdés következményeiben sokkal fontosabb, mint az európai és ázsiai béke kérdése. Hazánkban a belső háborút csak a külső háború kitörése akadályozta meg. Egy uj, tragikus depresszió meg hozhatja az elodázott belső háborút és, bár a világháborút megnyerjük, a belső háborút nemzetünk vesztére elveszíthetjük. A nemzet életének legégetőbb, legnagyobb kérdése a dolgozó ember helyzete. A Labor Day figyelmeztet arra, hogy üres szavak malasztja helyett oly társadalmi programot alkossunk, mely ezt a kérdést a nemzet minden rétegének javára megoldja. A Verhovay konvenció szine elé szánt gondolatok Múlt héten közöltük Macker Gyula Verhovay igazgatósági tagnak első Írását és az azokkal kapcsolatban szükségszerűen felmerült észrevételeimet. A most következő sorokban közöljük Macker Gyula igazgatósági tagnak második írását, melyhez ismét hozzá kell fűznöm azokat a válaszképen feltörő gondolatokat, melyeket az igazság elhomályositása nélkül elhallgatnom nem lehet, íme Macker Gyula, Verhovay igazgatósági tag második cikke: AZ AMSZ ÉS A VERHOVAY KÉRDÉSE. Talán kissé furcsának tetszik egyesek előtt az, hogy az Amerikai Magyar Szövetség kapcsolatát a Verhovay,, Segély Egylettel újra szóvá teszem, de olyan sok tag-' társam kérdezi, hogy mi kifogásom van az AMSZ ellen, hogy a nyilvánosság előtt kívánok a kérdésekre felelni. Alapvető kifogásom az, hogy mint a Verhovay igazgatósági tagja, nekem féltékenyen kell ügyelnem a Verhovay érdekekre. j| Azt nézem tehát csupán, hogy: mit adott a Verhovay az AMSZ részére, és ezzel szemben mit adott az AMSZ a Verhovay részére? Hadd beszéljenek a számok. Az AMSZ pénztárnokának, Király Imre urnák kimutatása szerint a Verhovay 1938 decembertől 1941 októberig a Verhovay készpénzben 10,976 dollár és 39 cent tagdijat adott az Amerikai Szövetségnek. Azóta 22 hónap alatt havi 340 dolláros átlagot véve alapul, 7,480 dollár volt a Verhovay hozzájárulás, ami összesen 18,456.39 dollár, jj Ezenkívül bizonyos jelvényekért kifizetett a Verhovay 1941 szeptember havában az AMSZ kezeihez 3,199.93 dollárt. Ha ehhez hozzáadjuk a láthatatlan kiadásokat, úti költségeket, napi dijakat és hasonlókat, akkoí senki nem mondhat nekem ellen, mikor azt állítom, hogy: az AMSZ a Verhovaynak eddig 25,000 dollárba került. Mit adott ezzel szemben az AMSZ a Verhovaynak? Semmit, hacsak a 3,199 dollár ára jelvényt nem, amelyek ott pihennek ma is a Verhovay pincéjében — értéktelenül. »! E négy év alatt a Verhovay végezte az AMSZ munkáját a következőkben: Kiadott egy Polgárosító Könyvet, egy Social Security Könyvet, több szépirodalmi könyvet, Tábori Levelezőt és Iskolai Tankönyvet, szóval mindazt, aki az AMSZ feladata lett volna. Nem akarom elhallgatni azonban, hogy mikor az AMSZ helyett kulturális téren mindezt elvégezte a Verhovay, akkor az AMSZ Józan János utján egy velős cikkben megveregette a Verhovay vállát, hogy jó munkát végzett. Mikor a Verhovay elhatározta, hogy 10,000 dollár költséggel kiáltványt intéz a magyar néphez a tengely, ellen, azokat repülőgépekkel leszóratja Magyarországra, ezt a munkát az AMSZ vállalta. De nem tette meg soha! A kiáltványt az amerikai magyar lapokban közöltette, de magyar földre nem küldte el soha. Kell-e ezt az eljárást jellemeznem? Felesleges. i A Verhovay igazgatósága kimondotta, hogy Habsburg Otto amerikai tevékenységét helyteleníti és kérte a I
