Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-03-25 / 12. szám
i-ik Oldal 1943 március 25 Verhovayák Lapja Szolgálati zászlót avat a 103-ik fiókunk Március 28-án, vasárnap este lesz a szép ünnepség McKees Rockson. Március 28-án, vasárnap este pont 6 órai kezdettel fogja a Verhovay Segély Egylet 163-ik, McKees Rocksi fiókja felavatni azt a zászlót, melyet a fiók tagjainak katonai szolgálata emlékére szerzett be. A szolgálati zászlóavatás, ünnepélyes keretek között fog lefolyni a Verhovay Otthonban. A zászlót Ft. Zubriczky, róm. kath. lelkész szenteli fel, ünnepi beszédet mondanak: Fáy-Fisher Andor szerkesztő, a “Szabadság” képviselője, valamint a U. S. Treasury Department erre az ünnepi alkalomra kiküldött képviselője. A katonai szolgálatot teljesítő tagok édesanyját is megtiszteli a fiók ezen ünnepélyes alkalommal. Virágot és kis zászló-jel vényt kapnak és pedig annyi csillaggal, ahány fiuk szolgálja a hazát. Erre az ünnepélyes alkalomra szeretettel hivja meg a fiók vezetősége nemcsak a tagokat, hanem a környékbeli fiókok képviselőit, valamint mindazokat, akik úgy érzik, hogy ennek a hazafias ünnepségnek szépségeiben osztozkodni akarnak. Tagtársi tisztelettel: SEROKY EDE, elnök, JAKAB MIHÁLY, ügykezelő. UNIONTOWN, PA. 101-ik fiók Felhivom a tisztelt tagtársak figyelmét arra, hogy Szappanos Ferenc tagtársunk már nem tölti be szervezői állását s igy havidijak kezelését továbbra nem vállalhatja. Csak az uj tagok felvételénél befizetendő első havidijat kezelheti, mint ahogy az jogában áll minden tagtársnak, aki uj tagot vesz fel. Kérem tehát a tagtársakat, hogy a saját érdekükben ezentúl a 101-ik fiók hivatalosan megválasztott ügykezelőjének fizessék a havidijaikát. Tagtársi tisztelettel: sípos József, ügykezelő.-----------------v-----------------GRANITE CITY, ILL. 187-ik fiók Fiókunk márciusi gyűlésén elhatározta, hogy 1943 május 2-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel bingó délutánt rendez a Granite City-i Magyar Házban, melynek tiszta jövedelmét a Vörös Kereszt javára fordítjuk. Tekintettel e fontos hazafias célra, kérjük tagtársainkat, liogy jöjjenek el minél nagyobb számban erre az öszizejövetelre, hogy annak eredményeként oly adományt nyújthassunk át a Vörös Keresztnek, melyre büszkék lehetünk. Ugyancsak kérjük azokat a vidéki tagtársakat, akik a nagy távolság miatt esetleg nem jöhetnek el, hogy legyenek szívesek legalább a jegyet megvenni, melynek ára 40 játékért csak 35 cent, hogy igy pártolják ezt a nemes célt, mely által katonáinkat segítjük meg. Tagtársi tisztelettel KRISZTIÁN FERENC titkár.----------V---------BROWNSVILLE, PA. 43-ik fiók Felkérem tagtársaimat, hogy április 4-én megtartandó havi gyűlésen minél nagyobb számban jelenjenek meg, mert igen fontos ügyeket kell elintéznünk. Ha oly kevesen lesznek, mint a márciusi gyűlésen, akkor nem végezhetünk eredményes munkát. Egyúttal felkérem a vidéki tagokat, hogy havidijaikat minden hó 15-ik napjáig juttassák el hozzám és ne várjanak külön felszólításra Tagtársi tisztelettel: Kara Imre titkár CHICAGO, ILL. 37-ik fiók Fiókunk női csoportja március 28-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel nagyszabású kártya és játék délutánt rendez a K. of P. Hall 9231 Cottage Grove alatti helyiségében. Ez összejövetel jövedelmét teljes összegében a Vörös Kereszt javára fordítjuk. Jegyek ára 35 cent. Kérjük a Chicago és környéki magyarságot és a Verhovay tagtársakat, hogy pártoljanak bennünket ez alkalommal és tegyék lehetővé számunkra azt, hogy a Vörös Keresztet érdeme és fontossága szerint tudjuk támogatni. Márciusi gyűlésünkön a tagság elhatározta, hogy ezentúl minden gyűlésen $1.00 értékű Hadikölcsön bélyeget fog kisorsolni. Ha a nyerő nincs jelen, akkor a nyeremény összegét a következő hét nyereményéhez csatoljuk. Tagtársi tisztelettel BENE MIHALYNÉ KOVÁCS FERENCNÉ HORVÁTH JÓZSEFNÉ. Vegyen Háborús Kötvényt LELKIISMERETES MUNKÁS “Jól van — mondja az asszony a munkát kereső feketének — adok magának munkát, összeszedheti nekem a tojásokat, feltéve, hogy nem lop el egyet sem.” “Asszonyom — bizonygatja a fekete — engem nyugodtan megbizhat bármily munkával. Tizenöt éven át üzletvezető voltam egy fürdőházban és egész idő alatt egyetlen fürdőt sem vettem.” 40 A SZAKADÉK Fehér Éva, vagy ahogy átangolositva hivták, Evelyn White nem lakott a városban. Kivül lakott, ahol az előkelőbb, gazdagabb emberek, vagy akik azoknak akartak látszani, óriási pázsitok közepébe kastélyokat építettek. Itt már csendesek voltak az utcák, a város füstje is kiszorult innen s akik itt laktak, azok az amerikai napilapoknak ez előkelőkről írott rovatát olvasták el elsősorban és egész életükben azon ügyeskedtek, hogy az ő képük is megjelenjen a lapokban valami magasabb társadalmi eseménnyel kapcsolatban. Nem csoda tehát, hogy Mr. Fehér nem volt hajlandó kitenni igazi magyar nevét kertjének díszes rácsozatu kapujára. Váltig hangoztatta, hogy “előkelő” amerikai szomszédai nem tudnák rendesen kimondani azt, hogy “Mr. Fehér” és ő csak a környezetének társadalmi követelményeit követte, mikor azt irta ki az aranyozott rézlapra: “Stephen White.” Mr. White önálló üzletember volt. Autó üzlete volt. Igaz ugyan hogy ha valaki utánanézett a dolognak, akkor megtudhatta, hogy nincs neki csak egy ócska, düledező faviskója a város legmocskosabb déli negyedében, ahol két segéddel dolgozott s akiknek a heti fizetéséből rendszeresen levont néhány dollárt; hol azon a címen, hogy elveszett egy drága szerszám, melyet külön e célból előző nap hazavitt magával; hol meg azon a ciman, hogy nem jól csináltak meg egy munkát, ami meg viszont nem volt csoda, mert rendszerint csak a legkétségbeesett existenciák vállalkoztak arra, hogy nála dolgozzanak. Külömben is sűrűn váltakoztak nála a munkaerők, mert Mr. White szerint ezekbon az időkben minden munkaadó elvárhatta az alkalmazottaitól, hogy minden nap még két három órával többet dolgozzanak, nem ugyan nagyobb fizetésért, hanem pusztán azért, hogy munkájukat megtarthassák. Nem egy segéde akadt, aki szívesen rágyújtotta volna az egész műhelyt, ha nem tudta volna, hogy az jól be volt biztosítva s ezzel is csak A SZAKADÉK 37 ben odaadta volna az egész jövendőjét azért, ha öt lépést táncolhatott volna. “Ugyan — legyintett a lány — gyere, megtanitlak, Semmi az egész.” Rendes körülmények között a fiút nem bírta volna rávenni. De a terem hangulata, a zene, a többi táncolok valahogy elvették tőle az esetlenség érzését. A lányt se akarta megbántani. Felállt és elkezdett vele táncolni. A lány jól vezetett és biztonság érzést adott neki. És a fiú, ahogy ment a tánc, egyre nagyobb hálával nézett a lányra, aki felébresztette őt merevségéből. Egyszerre csak büszke kezdett lenni rá. Milyen különösen szép szőke haja van. Milyen kedves hozzá. Megdobbant a szive, mikor a leány erősebben simult hozzá és jelentősen szorította meg a kezeit. Miki fülei elkezdtek égni, mint egy kigyulladt ház teteje. A szive elkezdett zakatolni s úgy érezte, hogy neki most fel kellene kapnia ezt a leányt és elrepülni vele valahová, ahol csak ők kettőn volnának egyedül... A táncnak vége lett s a lánnyal együtt odament egy másik párhoz. A leány bemutatta őt azoknak: “Barátom még az iskolából.” A fiú kezet adott neki, idősebb volt nála és Miki igen kitüntetettnek érezte magát. A lány is barátsággal üdvözölte, aztán odafordul Eszterhez: “Te menjünk innen, túlsók itt a nép.” “Jó, menjünk”, s mire Miki észrevette magát már ott ült az autóban, alighanem a fiú kocsija volt, a hátsó ülésen Eszterrel, mig amazok az első ülésen ültek közel egymáshoz. Úgy látszik Eszter se érezte jól magát másként, mert odabujt a fiúhoz, aki erre megfogta a kezét és hozzásimult az arcához. Szaladt a kocsi és Miki megcsókolta Esztert. A lány visszacsókolta, de olyan forrón, hogy Miki elszédült. Közben csodálkozott, hogy mindez milyen könnyen megy. S magához szorította ezt a lányt, aki eddigi életének legdrágább kincse lett rövid egy óra alatt, mert megmutatta neki, hogy ő valaki,
