Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-08-07 / 32. szám
12-Ik Oldal 1941 Augusztus 7. Verhovayak Lapja *HY. »«'NT, THE ars You rue orr kb 9úyf DOT COULOn T voo ÖÖMÍ TOMORROW -» INÍTEAO ? Í0MYC5-H« W» fc/T >ÖÜ ííE YW &SSOK DOCTOR IN? .* DOCTOR. >N ? YfS SIR! LITTLE JULIUS SNEEZER BT BAKER sor WANTED TP’V ÄVÄ4S& ftQMft* Mit HEROES OF SPORT By BILL ERWIN ©HE OF the most colorful FIGHTERS OF YESTERYEAR. MICKEY caw be seen these PAYS BATTLING WITH A MICROPHONE. AT ONE OF NEW YORKS POPULAR NIGHT CLUBS—WALKER IS QUITE A CORPULENT FELLOW NOVJ, BUT OBSERVERS SAY HE STILL PACKS A HEFTY SOCK—HE IS FORCED TO PRACTICE ON SOME DRUNKS WHO BECOME A BIT TOO ANNOYING TOTHE PATRONS THEY TELL ME. MICKEY STARTED LIFE IN THE IRISH SECTION OF ELIZABETH,N.X WHERE FIGHTING WAS A PLEASURE.... / MERE'S 8 BUCKS is my CUT — AS HE LOOKS TO-DAV ONE OF THE GAMEST FIGHTERS INTWE SQUARED CIRCLE—SPORTSMEN RE MEMBER. THE TIME WHEN MAY SCHMELING CLOSED BOTH HIS HIS EYES AS THE TOY BULLDOG BATTLED THE STOLID GERMAN—THE STORY GOES THAT AT THE END OFTHE FIGHT IN THE LOCKER ROOM SCHMEUNG SAID* ACH! DoT LEETLE FELLER HE FIGHT LIKE A BULLDOG—JA HE IBS A TOUGH FI&HTEP.' MICKEY GOTfB.u FOR WINNING Hl» FIRST FIGHT- • LATER HE RECEIVED M MUCH AS f 1X0,000 FOR a single fight 110 ÖZVEGY MENYASSZONYOK rályságának kiontott vér az ára, megint csak összeroskadt és újra megingott minden szilárd elhatározása. Ezen a napon már dél óta viaskodott magával. Korniss uj hirt hozott, Jósika sürgős kihallgatást kért, de Zsigmond azt üzente, várjanak holnapig. Nem engedett senkit se magához. Amikor Lázár megjelentette, hogy Zsuzsánna bebocsáttatást kér, szivét egyszerre a meghatott öröm hulláma öntötte el. Utána azonban nyomban megriadt, aggodalom és kétség szállotta meg. Zavart lélekkel, határozatlanul, alig tudva arról, mit tesz, — félig álomban lépett az ablakhoz, amikor leszólt Zsuzsánnának. Inteni akart a lánynak, hogy jöjjön, várja, de nem volt hozzá ereje, hogy magához bocsássa. — Mondd, hogy elvárom éjfélre, — bocsátotta el az üzenettel végül is Lázárt. Leszállt az éj és elkövetkezett az éjfél is. Zsigmond sötétben ülve, az ajtóra függesztve tekintetét, lélektelent várta Zsuzsánnát. Amikor a lány éjfélkor belépett és félrehajtotta arcáról sürü fátyolát, Zsigmond löltámadt nagy szerelme fájó döbbenetével tekintett reá. így nézték sokáig egymást. Zsigmond arca az utolsó hónapok alatt erősen megsápadt. Gondozatlan szakálla elbontotta egész arcát. Ajka megduzzadt, szemealja megbarázdásodott. De meghalványodott Zsuzsánna is. Alakja még törékenyebbé vált, homlokán titkos bu virrasztóit, akár a Zsigmondén. Sokáig, percekig nézték egymást, részvéttel, szánalommal, a lelkűkben fölsajdult minden régi fájdalom. A fejedelem vett elsőnek erőt magán. Odalépett Zsuzsannához. Zsuzsannám! — tört ki belőle a keserű kiáltás. Zsuzsánna tartani akarta magát, de ereje nagy kimerültségében most egyszerre elhagyta. Látta Zsigmond arcát, hallotta a hangját és a múlt minden fájdalmas emlékét egyszerre megbocsátotta. Könnye máris megindult, keblét hangos zokogás rázta meg. ÖZVEGY MENYASSZONYOK Hl __ Hova juttattál! ... — sirta bus panaszolással. Zsigmond odalépett hozzá. Magához vonta, simogatni, becézni kezdte, szive dobogásával próbálta csititani nagy fájdalmát. _Ne sírj no ... — ölelte megindultan magához. — Az Ur szenvedésre hivott bennünket. A te szenvedésed megtisztulás, az én szenvedésem a bűnök büntetése, Zsuzsánnám. Zsuzsánna tovább zokogott. — Miattad szenvedtünk mind a ketten. Zsigmond nem szólt, halkan sóhajtott. Megvárta, mig a leány sirása megcsöndesedett, akkor a kerevethez vezette, leültette, fejét keblére vonta, úgy simogatta szépséges, forró orcáját. _ Tudom, ha nem veted is a szememre... Jól tudom, hogy egyedül magamért viselem a gyötrelmeket. Zsuzsánna még mindig sirt, de sirása már csak csörgedezett, mint a nyári patak. — Miért nem hallgattál rám? Zsigmond csöndes, lemondó hangon mondta: — Ha rád hallgattam vvolna, mire vitt volna minden jószándékom? Ami átok, mindnyája énbennem fogant meg, Zsuzsánnám. — A saját vetésed aratod. Zsigmond nem szólt. Sokáig hallgatott, akkor hirtelen megrezzent. Meg akarta nyitni ajkát, de hirtelen meggondolta magát és elnyomta lelke kisértő gondolatát. Részvét, bánat, megindulás, még soha ily őszintén nem vett erőt a szivén, mint most. Érezte, hogy születése -óta a féregember egeket ostromló vágyát és a megtagadott félisten bus lemondását hordozta mindig a keblében. És most, hogy annyi remény és kétség, annyi lemondás és uj elhatározás, annyi kétségbeesés és újjászületés után ismét a karjában tartotta a lányt, egész valóján, teste minden idegszálán, lelke minden rejtett zugán áthullámzott a szerelem édes, álomba ringató gyönyörűsége, — szivében minden eddiginél nagyobb fájás-
