Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-17 / 29. szám
12-ik Oldal Verhovayak Lapja 1941 Julius 17 LITTLE JULIUS SNEEZER VtXf LAUGHIN'/ ABOUT"* WHO PUT THE" PAINT ALL Ov/££{ SOUR PACE? T BY BAKER HEROES OF SPORT By BILL ERWIN mm Irving Jaffee is a native new yorker , as a boy he SOLD NEWSPAPERS ON THE SIDEWALKS Of NEW YORK, WEARING ROLLER SKATES. HE RECEIVED A PAIR OF ICE SKATES FOR A GIFT, WHEN HE WAS 16. THIS WAS THE FIRST TIME HE USED THEM / At LAKE PLACIO IN *32, JAFFEE WON TWO EVENTS AGAINST THE PICK OF CANADIAN AND EUROPEAN RINKS-----THE 10,000 AND $000 METRE^ RACES----THE GOING WAS SO GRUELUHG* IN THE 10,000 METRE RACE, THAT JAFFEE CROSSED THE FINISHING Vforldi ICE SKATING CHAMPION ANO HOLDER OF OVER 1,000 MEOALS. IN EUROPE J JAFFEE BROKE THE ONE MILE WORLD’S RECORD in 2.30 ys ... AT TWICE THE SPEED OF A Runner, Ripley calleo HIM "the WORLD'S FASTEST human!'. At 12, HE WON HIS FIRST MEDAL ANO IN 1927 THE MAJOR SILVER SKATES DERBY. A MEMBER OF THE OLYMPIC TEAM IN I92S, AT ST. MORITX SWITZERLAND, HE WON THE 10*000 METRE RACE. 98 ÖZVEGY MENYASSZONYOK ÖZVEGY MENYASSZONYOK 99 r * Péterke ráfüggesztette a tekintetét, hogy igy adja a tudomására, mást akar mondani, de nem akar szólni Boldizsár előtt. — Nem küldött senki, — mondta határozatlanul. Zsuzsánna elmosolyodott: — Hát? Péterke most elértette a biztatást. Egyszerre meg* emberelte magát. Az udvar felé mutatott. — Valaki keres, leányasszony. Zsuzsánna megrezzent. A vér pillanat alatt megszorult a szivében. Zsigmond küldött volna titkos üzenetet? Olyan izgalom fogta el, hogy alig tudta felindulását elrejteni. Elveszett, ha Boldizsár észrevesz rajta valamit. Közömbösséget erőltetett magára. Boldizsárhoz fordult: — Bizonyosan Iffju uram embere. Boldizsár szólni akart, de Péterke megelőzte. — Lovas katona, egyenesen Gyulafehérvárról érkezett, — mondta büszkén. Boldizsár arcát sötét vérhullám öntötte el. — Akkor majd én megyek elejbe! — mordult fel vészesen. Zsuzsánnában öröm és csalódás csapkodott. A megkönnyebbülés öröme, hogy megszabadult a veszedelemtől, mert ha csakugyan lovaskatona az idegen, akkor semmiképpen sem Zsigmond küldte, csalódást, hogy a vendég mégsem Zsigmond hivó üzenetével jött. — Menj! — küldte Péterkét. — Menj és mondd az idegennek, hogy idehivjuk a kertbe. Péterke nem mozdult. Fönt, az udvarban Marini kötött be, az küldötte, hogy keresse meg őket. De a lelkére kötötte, hogy egyedül csak neki, Zsuzsánnának szóljon. Péterke, ha félig is, hát a parancshoz akarta tartani magát. — Hozzád jött, leányasszony, — bökte ki elszántan. —- Hozzád jött, seki máshoz. Boldizsár lassú mozdulattal fordult Zsuzsánna felé. Tekintetük összetalálkozott. Zsuzsánna mozdulni akart, de ebben a pillanatban Marini jelent meg a kertajtóban. Nem szívesen mutatta odafönt az udvarházban magát, hát gondolta, lejön a kertbe és megpihen addig, amig Péterke előkeriti Zsuzsánnát. Mikor megpillantotta őket, kicsit meghőkölt, de utána hirtelen elhatározással sietésre fogta. Hozzájuk érve, megállóit előttük. Megnézte mind a hármukat, azután odafordult Zsuzsánnához. — Hozzád jöttem, úrnő. Zsuzsánna intett Péterkének, hogy elmehet. Megvárta, amig a gyerek behajtotta maga mögött a kertajtót, akkor minden önuralmát összeszedve, szives köszöntéssel üdvözölte az olaszt. — Isten hozott, hadnagy. Mi járatban vagy minálunk? Marini küzdött magával. Nem számított arra, hogy Boldizsárt is itt találja. A félelmetes nagyur jelenléte megzavarta. Legsürgősebbnek találta, hogy bizalmat keltsen maga iránt. — Uram! — hajtott főt Boldizsár előtt. — A múltkor vétettem ellened. Most azért jöttem, hogy együttes engedelmetekkel jóvátegye nagy bűnömet. Boldizsár parancsoló hangon zordult rá: — Beszéjj! Marini körülnézett, hogy nem hallja-e őket valaki. — Főbenjáró dologban jöttem, — mondta halkan, amikor meggyőződött, hogy nem tartózkodik a közelben senki. — Geszti uramék elvégezték egymás' között, hogy halálba küldenek, uram, benneteket. Zsuzsánna a szivéhez kapta a kezét. — Nem igaz! — sikoltott hideglelősen. Boldizsár odalépett a hadnagy elé. Hangja máris Búgott és fenyegetett. — Beszéjj ember, de igaz szót mondj még a lehel-
