Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-03 / 27. szám
12-fk Oldal Verhovayak Lapja 1941 Julius 3. LITTLE JULIUS SNEEZER BY BAKER HEROES OF SPORT _ —— ——Ä a. . Ar- rM /mU 1-N W. . 1 — /Nr-By BILL ERWIN THE. AIR- mo's SPIRIT AMD PATRIOTISM PLACES HIKIN'CLASS'A* ON* OUR. hasnT CfOT AN ENTRV---üst of Real SPORTSMEN — {Qm V4TTH ms OWN MONEY AMD OF HIS OWN VOLITION--WE FINANCED AND ENTERED TWe ONLY AMERICAN PLANE IN THE SCHNEIDER CUP CLASSIC—BUT BEING WTHOUT COOPERATION— WVS #3500 FUND WAS EXHAUSTED AND INSUFFICIENT TO COMPLETE THE JOB— ANO BRITAIN WON— 90 ÖZVEGY MENYASSZONYOK ÖZVEGY MENYASSZONYOK 91 — Hallgass! — Szemérmetlen és gonosz\ — Hallgass! — Gonosz és elszánt. A gyilkosod léssz, ha igy gyötrőd magad miatta. Zsigmond összeszoritotta a száját. A fülére nyomta a kezét, hogy ne hallja, mit mond, mit beszél Petri Kata. — Hallgass! Ne szólj! Hagyd már abba! — marta magát dühös tehetetlenségében. Petri Kata látta, hogy minden kin marja. Elkapta a csuklóját és kényszeritette, hogy feléje forditsa a fejét. — Tekints rám! Nézz a szemembe! Zsigmond még jobban elfordult tőle. — Engedj! — akarta kiszabadítani a karját a leány kezéből. Petri Kata a térdei közé kúszott és mostmár minden erejével belecsimpaszkodott. — Nézz ide! Nézz a szemembe! — rázta. — Hát a füledre süket, a szemedre vak, a szivedre csakugyan béna vagy? Nem haliassz, nem látsz, nem gerjedsz föl többé semminémü hitványságra, ami férfiú szégyenedre támad? Milyen anya szült, micsoda dajka szoptatott, mely csatatér nevelt, micsoda fényesség emelt magasba, hogy úgy csússz a porban, ahogy a nyomorék, úgy vonszold magadat, mint a szárazbeteg, úgy fuss, mint a gyáva korcs, úgy repülj, mint a tuzokmadár? Sirsz, amikor ő nevet? Magadat téped, amikor ő más daliának kendőzi magát és törvényt tartassz, amikor ő minden atyafiával hütlenül ellened praktikái? Zsigmond forrt és izzott. Most már magát, nem a leányt korbácsolta a tiltakozó szóval. — Ne folytasd! Némulj már el, Petri Kata! A leány egész közel húzta magát hozzá, úgy lihegte bele az arcába: — Mitől remegsz, mitől rettegsz annyira? Félsz szembenézni az igazsággal? Azt hiszed, el tudsz rejtőzni magad elől is? Ahogyan most előle elbújtál? Mitévő léssz, mit cselekszel, mit parancsolsz, ha Torda ellened határoz? Mit felelsz Péter-Pál után Erdélynek és mit felelsz Kendy Zsuzsánnádnak? Zsigmond a torkából mondta: — Majd megtudod. — Most akarom hallani. — Nem a te fülednek való. — Éppen azért mondd. — Ne kínozz, ne tüzelj tovább. — De kínozlak és tüzellek. Fölhúzta magát Zsigmondnak az ölébe. Karjával átfonta a nyakát, odahajolt a szájához. — Mit határoztál? — lehelte. — Beszélj, mondd, mit végeztél magadban? Maradsz, vagy megfutsz? Itt maradsz saját árnyékául tenmagadnak, vagy megátkozod Erdélyt és kolostorba vonulsz? Mondd, felelj, mondd már, mit téssz, ha Torda letorkol és örökre kiüti kezedből kardodat? Zsigmond szivére égő pernyeként hullott minden szó. Lelkében elszabadult minden fájdalom, minden harag és minden indulat. — Bunkóval sújtok le rájuk! — hörögte elborulva, Petri Kata pillanatra elengedte. Arcán mosoly jelent meg, vére felszökkent, kis híján fel nem sikoltott vad gyönyörében. — Szándékod csupán, vagy majd igy parancsolod? — kérdezte remegő türelmetlenséggel. Zsigmondnak égett az arca. Dermedt mozdulatlansággal nézett előre a levegőbe, amit képzelete most egyszerre felgyújtott és egyszerre benépesített rianó árnyakkal. Hangja szárazán, rekedten zörgött: — így végezém. Petri Katában szakadék nyílott meg: — Halált gondolsz, vagy életet?
