Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-07-31 / 31. szám
2-ik Oldal 1941 Julius 31 hőzik gondok az idén a magyar gazdák homlokát és ezért tekintenek szomorúan az idei “élet”-re. Ezekben a lángolóan szép nyári napokban én azonban mintegy jelképét látom annak, hogy akármi is történik a magyarral, — a megpróbáltatások, megaláztatások hosszú türelempróbája egyszer mégis végetér és ahogy a magyar föld, a mai zord idők minden viszontagságai ellenére is megérleli a maga drága kincsét, úgy a magyar sors könny- és véráztatta televénye is megérleli a jobb, a szebb, a boldogabb és a szabadabb élet termését! DARAGÓ JÓZSEF. MIT ÍR A “SZABADSÁG” NAGY EGYESÜLETÜNKRŐL? A múlt héten, csütörtökön, “AKIK AZ UNOKÁKÉRT DOLGOZNAK” cim alatt országszerte figyelemre méltó cikk jelent meg Magyar-Amerika egyik legolvasottabb napilapjában, a “Szabadságiban, mely megérdemli, hogy azt szószerint átvegyük és el is olvassuk! Akik Eger határát ismerik, — Írja a SZABADSÁG, — azok tudják, hogy tele van az a legjobb korban levő gyümölcsfákkal. Gazdálkodó emberek tudják, hogy mit jelent a gyümölcsfánál a kor: a java érést. A duránci barack nyolc esztendős korában adja például a legtöbb és legizesebb gyümölcsöt. Annak előtte még valami savanykás, fejletlen ize van a duránci baracknak. Ha meg tiz éves a fa, akkor mintha áporodottság ült volna a gyümölcsébe. A nyolc éves fa az, ami a teljes zamatot adja. Az is olyan, mint a vászon-cseléd. Édes annak a csókja fiatal leány korában is, de mintha hiányzanék belőle valami. Összehúzza valamelyest az inyet, .mert hiányzik belőle a zamat, amit Éva ősanyánknak a tiltott gyümölcs megismerése adott. Viszont harminc esztendős korra már kezd érezni rajta a sok tapasztalás. De a frissen sült, húsz éves menyecske csókja, az a bizonyos valami, ami bölcs Salamon királyt ezer feleség tartására bírta. Az egri gazdák a jövőbe néző emberek. A hagyomány úgy tartja, hogy néhai való Bartakovics Béla egri érsek a határban sétálgatván, csendesen nézegette, amint a nyolcvanhét éves Pirók Mihály gazda, — későbbi kanonok nagyapja, — fiatal alma — csemetéket ültetgetett a szőlős kert alján. Sok ásással, nehéz munkával járt az ültetés. Beleizzadt erősen Pirók Mihály, aminek láttára odaszólt neki az érsek: — Hallja, Mihály gazda! Mit vesződik annyit azokkal a csemetékkel, hiszen nem eszik már úgyse kend azoknak gyümölcséből. Hátrafordult az öreg, lesujtólag nézett az érsekre és mérgesen dohogta: — Hát érsek ur mi az ördögöt ennék most, ha a nagyapja nem ültetett volna fákat? Mindig eszembe jut ez a magyar anekdota, ahányszor a Verhovay Segély Egylet felől hallok szót. Hej pedig gyakran hallok, mert magyar Amerikában talán már a nap is a Verhovayval kél fel. Vagy legalább is akörül jár a mi amerikai magyar világunk, mintha napraforgó lenne. Csupa a jövőbenéző Pirók Mihály alapította ötvenöt esztendő előtt a Verhovayt. Olyan emberek, akik nem annyira magukra, hanem arra gondoltak, hogy lesznek egyszer majd unokák is és hadd legyen azoknak jó gyümölcsöt adó fájuk. Közben persze az alapitó öregek lassanként elmúltak, de a pompás gyümölcsöt termelő fa megmaradt. Nagyra lombosodott, törzse megerősödött úgy, hogy minden viharral dacolhat, koronája alatt elfér ma már egész magyar Amerika és izes gyümölcsét javarészt csakugyan a későbbi nemzedékek élvezik. Persze, nagy gondot igényel a karbantartása, de hát jó gazdák vannak a Verhovay központban, akik féltő gonddal ügyelnek arra, hogy az ősi fának baja ne essék. Becsületes sáfárok azok! Meg is van elégedve munkájukkal csaknem mindenki, azért “csaknem,” mert olyan munkát még nem végzett földi anya-szülte magyar ember, amivel minden más magyar meg lett volna elégedve. Vérünkben van nekünk az ellenzékieskedés és az ellenzéknek olyan szükséges a kifogásolás, a megbotránkozás, mint egészséges embernek a testmozgás. Emberhússal él az ellenzék és piros vércsöppeket iszik. Másként nem is érzi jól magát. Sokszor tűnődtem felette, hogy azok, akik ötvenöt esztendő előtt a Verhovay csemete fácskáját ültetgették, tudták-e, hogy mit csinálnak? Álmodtak-e arról, hogy az ötvenöt év előtt ültetett gyenge csemete olyan hatalmas törzsű fává lombosodik? Igen vagy nem, azt ma bajos eldöntenem, mert az alapítók mellett, akik az Verhovayali Ihatna ültetéssel vesződtek, voltak olyanok is, akik nem kértek a bizonytalan sikerűnek látszó munkából. Ezek közül csak a Wilkes Barre városában bányászkodó és nagyon értelmes fejű, abauji Bojtor Ferenc uram emléke maradt meg a fejemben, akit szintén erősen hívogattak, hogy vegyen részt a Verhovay alapításában. Bojtor uram azonban húzódott és ezt meg is indokolta eképpen: — Nem ismerek én közületek, akik egyletet akartok csinálni, csak hármat. — Hát amiatt még tagja lehet kegyemled is az egyletnek. De Bojtor Ferenc csak fejét rázta tagadólag és nagyapja szavaira hivatkozott: — Ne közösködj olyanokkal, akiket nem ismersz és még kevésbé olyanokkal, akiket már jól ismersz. Persze, ha a már ötvenöt éves Verhovay hatalmas fáját látná Bojtor Ferenc uram, másként vélekednék a dolog felől. Mert — Uram fia — ha előre tudták volna, hogy ötvenöt esztendő alatt ilyen nagyra, ilyen hatalmasra növekszik a Verhovay, ma már ötször akkora lenne, mint amilyen. Be sokszor hallottam már magyar Amerikában önmagukat kárhoztató öreg emberek keserű, de annál őszintébb hangú beismerését: — Hiszen ha tudtam volna, hogy ez lesz a Verhovayból, húsz éves koromban léptem volna a tagok közé. A minapában egyik magyar atyámfia a nagy egyletek számadásait nézegetve, meg a Verhovay ötvenöt éves évfordulójáról beszélgetve, azt mondja: — Egyedül is nagyobb ez a Verhovay, mint másik kettő együttvéve. Nem szóltam akkor reá semmit, de most elmondom, hogy igy beszélt az egykori perzsa sah is, amikor cimboráját, az angol királyt látogatta meg Londonban. Azt mondta a sah: — Hidd el nekem, testvérem, hogy mégis szép dolog az, mikor ebben a gazdag országban te vagy a leggazdagabb ember. Amire az angol király megmondta őszintén: — Nem én vagyok a leggazdagabb. Westminster hercege nálam sokkal gazdagabb. Megcsóválta fejét minden perzsák nagy hatalmú királya és megszólalt: — Hej, nagy bolond vagy te, fiam! Miért nem vágatod le a westminsteri herceg fejét, akkor te lennél a leggazdagabb. No, ilyen fajta megoldásra a mi portánkon semmi szükség. Ha azoknak munkája révén, akik nem tudták, hogy mit csinálnak, ötvenöt év alatt ilyen nagy lett a Verhovay, milyen nagy lesz másik ötvenöt év múlva azoknak a kezén, akik nagyon jól tudják, hogy mit csinálnak. Az' a Verhovay szerencséje, hogy olyan emberek vezetik, akik nem magukért, hanem az unokákért dolgoznak, akárcsak Pirók Mihály gazda az egri határban. A KOSSUTH KIÁLLÍTÁS New Yorkban julius 16-án fényes ünnepségek keretében nyílt meg a Kossuth Kiállítás, melyen számos előkelő amerikai vett részt. A kiállításra szóló meghívóra válaszoltak és Írásban sok sikert kivántak a következők: Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke és neje, Henry Morgenthau, Jr. pénzügyi államtitkár, Henry L. Stimson hadügyi államtitkár, Harold L. Ickes belügyi államtitkár, Mme. Frances Perkins munkaügyi államtitkár. Emer Yeager ezredes, a második katonai hadtestparancsnokság részéről. United States szenátorok közül: H. White, Jr., Frederick Van Nuys, Rufus C. Holman, James M. Tunnel, Ralph O. Brewster, Theodore Francis Green. United States congressmen-ek: Thomas H. Cullen, R. B. Russel, stb. Captain Arthur C. Stott, a Fort Schuyler Naval Reserve Officers’ School részéről, valamint az Amherst. Princeton, St. Johns, Ohio State, Yale, Columbia, John Hopkins egyetemek, a Smith College és más egyetemek elnökei, illetve dékánai. A Hungarian Reference Library of America igazgató tanácsa (Advisory Board) látva a Kossuth kiállítás iránti országszerte megnyilvánuló nagy érdeklődést egész hivatalos Amerika részéről, elhatározta, hogy a kiállítást megnagyitja. Ugyanis pár nappal a kiállítás megnyitása előtt számos kiváló amerikai nagy Kossuth tisztelők felajánlották, hogy a családjuk birtokában levő Kossuth reliquiákat beküldenek a kiállításra. Ezen újabb igen értékes Kossuth reliquiák elrendezése máris folyamatban van. A kiállítás rendező bizottsága örömmel hozza az amerikai magyarság tudomására, hogy a kiállítás anyagának számos része az év folyamán, amerikai magyar egyházakban, valamint különböző amerikai városok könyvtáraiban kerül kiállításra, azok vezetőségének felkérésére. Mint előbb is jeleztük a Kiállítás, 1941 december első hetéig marad nyitva, minden nap reggel S-től délután 5-ig, szombat délután és vasárnap kivételével. A Kiállítással kapcsolatban a Hungarian Reference Library of America igazgató tanácsának határozata folytán, egy kis emlékkönyvet adott ki Emma Brace Donaldson tollából, aki a nagynevű Charles Loring Brace ‘ Hungary in 1851” cimü könyv, nagy magyarbarát szerzőjének leánya. Ugyancsak a kiállítással kapcsolatban, kiadásra kerül 156 költemény, melyet amerikai és angol költ.k irtait Kossuthról és a magyar szabadságliősökr II, 12 re-MAGYAR PATIKA H« gyógyszerre van szüksége, keress« fel teljes bizalommal REICHMAN ZOLTÁN budapesti és amerikai gyógyszerész magyal patikáját REICHMAN ZOLTÁN 1519 First Av«. New York, N. Y. (a 79-Ä0 utcák között) Regent 4-9415 A Verhovay Egylet tagja FÖLDES PÉNZKÜLDÖ IRODA újból küld pénzt Magyarországba és Szlovákiába Fordítások - Közjegyzői munkák Vagyonbevallás a Federal Reserve Brnk részére 1523 FIRST AVENUE New York BU. 4985 BU. 4585 FÖLDES IGNÁC ÉS DR. FÖLDES SÁNDOR A Verhovay Egylet tagjai “VESZÉLYBEN A TEHENEK!” Kasmír hindu államban nagy tüntetés, rendőrség kénytelen beavatkozni. És mi volt az oka a zavargásnak? Egy tehén megölése. A tehenet három kasmiri mohamedán ölte meg, akiket ezért a törvény értelmében hétesztendei kényszermunkára ítéltek. A tehén a hinduk szemében szent állat. A feljebbviteli törvényszék ennek ellenére is*leszállította a muzulmánok büntetését egy esztendőre, tekintetbe véve azt a körülményt, hogy a tehenet a három mohamedán éjjel, titokban ölte meg s igy ez nem tekinthető a hinduk provokálásának. Az ítéletnek hire futott s a hinduk “veszélyben a tehenek!” kiáltással zavarogni kezdtek s követelték az eredeti büntetés visszaállítását. A rendőrség csak nagy erőfeszítéssel tudta helyreállítani a rendet. Több zavargó hindut letartóztattak.------------------O-----------------COLUMBUS, OHIO 129-ik fiók Tisztelettel értesítem fiókunk összes tagságát, hogy a három nyári hónapban, junius, julius és augusztusban a gyűléseinket nem a második vasárnap, hanem az utána következő hétfőn este 7 órakor tartjuk meg a rendes gyüléstermünkben. Ezt az intézkedést azért tettük, mert minden gyűlés-napunkra valamelyik egyesület piknikje van rendezve s ezért úgysem jönnének a tagok a gyűlésre. Ne felejtsük hát el, hogy minden második vasárnapot követő hétfőn este 7 órakor lesz a gyűlés. Tisztelettel: özv. Pál Istvánná. mek korhű illusztrációval. A könyv szeptember lob. során kerül a könyvpiacra 2 dolláros bolti áron.
