Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-07-31 / 31. szám

1941 Julius 31 V erhovayak La Dia E héten kaptuk kézhez a Magyar Távirati Iroda tudósí­tójától a legújabb híreket, melyek átmentek a magyarországi és az «tteni cenzúrán is. A tudósítás légiexpressz levélben lett átkiildve, mint azelőtt is és hangoztatni kívánjuk, hogy mi csupán a megtörtént eseményeket regisztráljuk, pontosan meg­jelölve a forrást, ahonnan a liirek származnak. Tehát minden olvasónknak felfogása és bírálata — önmagától kialakulva — adhat a híreknek hitelt, avagy kétségbe vonhatja azokat. Ezt külön is hangoztatni kívánjuk, mert mi ezen ’ rovatunkat csu­pán tagtársaink tájékoztatására tartjuk nyitva, akiknek százai fordultak ír,ár hozzánk, mert hosszú idő óta semmi hirt sem hallottak szülőföldjükről, ahonnan magánlevelek nem érkez­nek át s a legtöbb helyen minden összeköttetés megszakadt a családban a vérrokonok között. DARAGÓ JÓZSEF, a Verhovayak Lapja főszerkesztője. 3-ik Oldal PÁLYÁZATI HIRDETÉS A Vcrhovay Segély Egylet Igazgatósága AZ EGYLET KÖZPONTI PÉNZTÁRNOKI ÁLLÁSÁRA PÁLYÁZATOT HIRDET. A Pályázatok Beadásának Határideje 1941 AUGUSZTUS 30 DÉLI 12 ÓRA. Az állásra pályázhat minden olyan tag, aki: 1. tagsági jogainak teljes élvezetében van, 2. huszonegyedik életévét betöltötte, 3. amerikai állampolgár és magyar szülők leszármazottja, 4. legalább két év óta tagja az egylet élet­biztosító és betegsegélyző osztályának. Megkivántatik továbbá, hogy az illető kellő irodai és könyvelési jártassággal bírjon. Csakis olyan Verhovay tag pályázzon, aki­nek megvan a kellő képzettsége a hivatal betöltéséhez és képes a szükséges százezer dolláros ($100,000.00) biztosítékot az egy­lettel szerződéses viszonyban álló bond társaságtól megszerezni. A központi pénztárnok évi fizetése $4,000.00 (Négyezer dollár). A megválasztás 1943. december 31-ig szól. A pályázók írják meg pontosan személyi adataikat, családi állapotukat, jelenlegi foglalkozásukat, valamint legalább tiz év­re visszamenőleg, hogy hol és milyen ál­lást töltöttek be. A pályázatok határidejének, 1941. augusz­tus 30. lejárta után beérkezett pályáza­tok figyelembe nem vétetnek. A pályázatok sajátkezüleg irt levélben, a borítékon nagy betűkkel megjelölve: “PÁ­­LY4ZAT”, a következő cimre küldendők: VERHOVAY F. I. ASSOCIATION 345 FOURTH AVENUE PITTSBURGH, PA. JELENTÉS GALICIA ELFOGLALÁSÁRÓL BUDAPEST, 1941 julius 7. ,(Az amerikai és a magyar cenzúra a jelentésnek a felét kicenzurázta.) — A magyar­szovjet harcvonalon Kassa és a többi magyar városok bom­bázásáért a megtorló táma­dásokat a honvéd légierők junius 28-án kezdték meg és meglepetésszerűen rajtaütöt­tek a Vereczkei-hágó közelé­ben fekvő szovjet laktanyán. A felderítő járőrök jelentése szerint az oroszok azonnal el kezdték a visszavonulást, mire a magyar járőrök be­vonultak Kliniecre. Galicia földjén aztán a honvédség földi alakulatai aláereszked­tek azon az utón, amelyen honfoglaló őseink jártak Ár­pád vezetésével. Közben a honvéd-légierő is folytatta támadásait. A határmenti re­pülőterek gépeit már az első napon elhallgattatták és szovjet ütegeket, gépparko­kat és hadi telepeket gyúj­tottak fel. Az első napokban a honvéd repülők hét várost vettek ellenőrzés alá. A vá­rosok egyrésze, — a felderi­­tők jelentése szerint, — ki­halt városok benyomását kel­tette. A szovjet annyira kap­kodva vonult vissza, hogy még légi felderítést sem al­kalmazott. Éjjel azonban a Visszavonuló szovjet katona­ság föl robbantotta a hida­kat. Attól tartottak ugyanis, - hogy a nappali rongálásokat a magyar repülők megaka­dályozzák. Az előnyomuló Csapatok mögött a hidászok villámgyorsan helyreállítot­ták a megrongált hidakat. Julius 4-én már a legtöbb falu ki volt halva és a hon­véd felderítő repülők csak két faluban vettek észre cso­portosulást. Tüzetesebb meg figyelések után kiderült, hogy a falusiak ünneplőbe öltözve várták a honvédeket, tehát nem szovjet katonai Csoportosulásról volt szó. Julius 5-én a magyar pán­célos osztagok meg sem vár­ták a hidak elkészítését, ha­­hem gázlót kerestek és talál­tak s azon keresztül törtek előre. Az előnyomulás során ki­derült, hogy Moszkvában elő­re előkészültek az ellenállás­ra s igy érthetetlen volt a szovjet rendetlen visszavonu­lása, hiszen rengeteg robba­nószert és aknát halmoztak fel a Keleti-Kárpátokban. A visszavonuló szovjet csa­patok főként arra töreked­tek, hogy a siralmas galíciai utakat tönkretegyék s igy megakadályozzák az üldö­zést. A galíciai helységek elfog­lalása során kitűnt, milyen eredményekkel járt a másfél | éves szovjet uralom Galíciá­ban. A szovjet eltávolította az őslakosságot s “hadiöve­­zet”-nek nyilvánította az egész határmenti sávot. Itt nem is igen volt polgári la­kosság az őslakosok közül, mert ezek helyébe nagyoro­szokat telepítettek, akik a szovjet csapatokkal együtt kapkodva menekültek vissza az ország belsejébe. Az ősla­kosság egyrésze a hegyekbe menekült. Most lassan visz­­szaszivárognak elhagyott há­zaikba és szomorú dolgokat beszélnek a szovjet másfél­éves uralmáról (1. oldal ki­­cenzurázva.) A honvédség élelmiszert ad az éhező ős­lakosságnak. Előnyomulás közben Kolomeában a lakos­ság virágesővel és nagy lel­kesedéssel fogadta a magyar honvédeket. Azok a szovjet csapatok, amelyeket a magyarok Ko­­lomeánál, majd Sztaniszlau­­nál megvertek, Zaleszczyki irányába vonultak vissza. Eközben a honvédek több helyütt elérték a Dnyesztert, úgyhogy a szovjet erők mind inkább keletre szorultak vissza. A céljuk az volt, hogy a zalaszczyki-i hídon átjut­hassanak — északra. Ezért julius 5-én és 6-án kétségbe­esett erőfeszítést tettek kü­lönösen a Dnyeszter egyik fontos átkelő helyét igyekez­tek biztosítani. Ezért harc­kocsikkal ellentámadást kí­séreltek meg, mely azonban a magyar csapatok tüzében összeomlott. A honvédek le­küzdötték az ellenállást és elfoglalták az átkelő pont déli hídfőállását. Az ellenség itt igen sok halottat és se­besültet veszített. Hősies küz delem folyt mindkét oldalon, de a honvédek túljutottak a hegyes vidéken és előnyomu­lásuk most sik vidéken fo­lyik. A megszállt vidékeket kü­lönösen a hátrahagyott orosz szabadcsapatok veszélyezte­tik, mert folytonos orvtáma­dásokkal kísérleteznek és a kutak vizét is megmérgezik; — sőt mérgezett ételeket is osztogatnak. A magyarok arról győződtek meg, hogy a kutak megmérgezésének sok helyütt szovjet katonák es­tek áldozatul. Több ilyen mérgezett katonának talál­ták meg a holttestét... (A jelentés többi része kicenzu­­rázva.)------------------O-----------------­MAGYAR FALUT AKAR KIRAKATBA ÁLLÍTANI ŐSI BALÁZS LÁSZLÓ Matyóország fővárosában történt... ___A tarkaködmönös pa­rasztfiucska rémülten me­nekül a hosszunyaku gunár elől. A szöghaju menyecske elgondolkozva fosztja a ku­koricát. Egy kislány nagy­szerű szőlőt csipked. A ron­gyos kis cigánypurdé fázó­san huzza össze a mellén a szakadozott inget, a sarok­ban pedig galambősz csikós alkudozik egy sárga ménre. A szemközti falra akasztott barna polcon sürü bajuszu kisbiró püföli a dobját, mel­lette pirospozsgás lányka majszolja a máiét és egy termetes matyó asszonyság kinálgatja a portékáját. Vastag hang köszönt ránk egy virágos váza mögül, mintha a pincéből szólna: — Adjék — mondja csak igy egyszerűen és előbukkan egy borzas üstök is. Magas, nagyhaju férfi ül a vékony­­lábú széken s miközben für­készve feltekint a fejünk búbjáig, leteszi vastagpen­­géjü kését. Hamar felmeleg­szik és mig fürge ujjai a színtelen agyag darab alól előnyomkodnak egy szögle­tes parasztkoponyát, tüzete­sen kioktat bennünket a munkája felől: most éppen a “Borivó”-t készíti. — Nehezen lehet majd összetörni, — büszkélkedik Ősi Blazsek László és elme­séli, hogy Kisázsiában egy vén töröktől leste el a tör­hetetlen kerámia titkát. Harranban, az ázsiai kis vá­rosban talákozott vele; Ju­­szuf, az öreg török árus a bazár sarkához hajigálta az aranyszélü vázákat, úgy bi­zonygatta, hogy nem törik. Nem akarta elárulni, hogy mit kevert az agyagba, de ő addig faggatta, mig sok min­dent kibökött. Sokat pró­bálkozott hiábavalóan az utánzással, most azonban közel van már a siker: leg­újabb szobrait már csak készakarva lehet összetörni. Elmeséli, hogy a Felvidé­ken született, egy eldugott kis faluban. Az elemi iskola padjában aratta az első si­kert: levakarta az ablak­üvegről a gittet és megfor­mázta a tanítót. A nagy­bátyja tehetős ember volt, felküldte hát Pestre isko­lázni; semmi se állt többé útjában, hogy szobrászmü vész lehessen. Egy itt szer­zett török barátja aztán meghívta hozzájuk, igy ve­zette Ázsiába a véletlen. — Magyaros szobrocská­kat ajándékoztam nekik -­­mondja és elmeséli, hogy a török biró nyomban az abla­kába rakta a matyó me­nyecskét. Azóta is ott dísze­leg szines ruhájában. Aztán elhallgat és seré­nyen dolgozik tovább. Mert ez a fiatalember nagy fába vágta a fejszéjét: Miki egér, Donald kacsa és Popeye figurái helyett a magyar fa­lut akarja a kirakatba állí­tani. ... F. J.------------------o-----------------­CORAOPOLIS, PA A Coraopolisi Magyar Ott­hon és 352-ik Verhovay fiók hírei Az idei Verhovay és Ma­gyar Otthon nyári magyar iskolája augusztus 3-án, va­sárnap délután 2 órakor vizsgával záródik be. A tanulók szép magyar énekekkel, dalokkal, haza­fias szavalatokkal, zeneszá­mokkal és tréfás párbeszé­dekkel fogják szórakoztatni — vizsga után a szülőket és vendégeket. A vizsgára a szülőket és érdeklődő magyar testvére­ket szívesen látjuk. Az iskolabizottság nevé­ben: NAGY JÁNOS,, a nyári magyar iskola tanítója

Next

/
Oldalképek
Tartalom