Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1941-12-25 / 52. szám
10-ik Oldal 1941 December 25 Verhovayak Lapja ^ •%*»! f B EF IÍBí ★ ★★ The present that not only is appreciated by the one who receives it, but benefits every one in America. MÉRTÉKEK ZŰRZAVARA DETROIT. MICH. 500-ik fiók Zászlóavatási ünnepélyt rendez a Verhovay 500-ik fiók, mely Detroit, Michigan North East negyedében székel. Vasárnap délután, 1942 január 25-én, 1 órai kezdettel a Serbian Hallban, 1924 Grant St.-en bankettal, programmal és táncmulatsággal egybekötve fogja felavatni azt a zászlót, mely részünkre boldogságot és szabadságot biztosit! E*en ünnepélyre szívesen meghívjuk Detroit és környékbeli magyarságát és minden Verhovay tagot családjával és barátjával együtt, hogy ünnepelhessünk testvéries, családi körben. A rendezőség minden lehetőt meg tesz, hogy mindenki jól és otthoniasan érezze magát. Belépti jegy: banket és táncra: egy dollár; csak a táncra 35 cent. Adó beszámítva. Zenét Deák és Berki zenekara szolgáltatja. Útirány: East Davison és De^uinder, egy block délre East Davisontól. Tagtársi tisztelettel Nyíri László, elnök.--------------O-------------MONA, W. VA. 348-ik fiók Tisztelettel kérem fiókunk össztagságát, hogy a január 1-én délután 1 órai kezdettel tartandó évi gyűlésünkön legyen jelen. Ezen a gyűlésen beszámolunk az 1941-es esztendő teljesitményeiről, ugyanakkor megválasztjuk azokat, akik a reánk következő, 1942-es esztendőben a fiók ügyeit intézni fogják. Tagtársi tisztelettel Kovács. József, ügykezelő.--------------O-------------BARTON. OHIO 10-ik fiók NAGYSZABÁSÚ TÁNCMULATSÁGOT rendez december 31-én, Szilveszter estéjén a bartoni Miner Hallban. Kezdetét veszi a táncmu-atság este 7 órakor és másnap a hajnali órákig el fog tartani. Felkérem a környékbeli Verhovay tagtársaim és az összmagyarság szives pártfogását. Kitűnő zenéről és italokról gondoskodni fogunk. Tagtársi tisztelettel Steve Pethő, titkár.--------------O-----------— Pressed into place like a lid, a guard for paint cans jhas been invented to enable paint to be poured out without spilling or soiling the rims of cans. Kirakatainkban az árucikkekbe szúrt táblácskák szeszélyes összevisszaságában hol tiz deka, hol nyolcad, negyed, félkiló vagy egész kiló árát tüntetik föl. Hiába van egységes sulymértékünk, számtani műveleteket kell végeznünk, ha tájékozódni akarunk: hol drágább a sajt, a vaj, a szalonna, a kolbász, az alma vagy a dió. A legtöbb üzlet nem meri a kiló árát irni ki a kirakatába, hogy el ne riassza a vásárlót — látszólagos drágaságával. Még megérjük, hogy a cipős boltok is áttérnek a fél (vagyis egy darab) cipő árának jelzésére. És majd darabszám vásároljuk a keztyüt, harisnyát. Sulyegységünk is, pénzegységünk is a tizes számrendszert követi, a tizedes pont jobbra-balra tolásával szellemi erőfeszítés nélkül megkapjuk nemcsak a tiz, hanem akárhány deka árát fillérben. Elég egy tekintet, nem kell sem osztani, sem szorozni, örüljünk számrendszerünk mérték- és pénzrendszerünk észszerüségének, ne engedjük, hogy ilyen jámbor, átlátszó módokon összekuszálják és megnehezítsék az eligazodást, egy két soros rendelet megszabadíthatna bennünket ettől a fölösleges gondtól. Mindenki csak nyerne vele. Az elavult, áttekinthetetlenül bonyolult mértékrendszereket legtöbb országban kiszorította már az egységes méterrendszer. Jórészt ezen alapszik nemcsak a hossz- és utsulymérték is. Csak ittott ragaszkodnak még görcsösen holmi régi mérték keletű egységekhez és még esztelenebb szorzószámokhoz. Ezek a csökevény mértékek — a sokféle láb, mérföld, gallon, font és a többi — maiglan is súlyos zavarokat okoz a kereskedelem és világforgalom vérkeringésében. Fokozza a zűrzavart a sokféle pénz és a pénzérték ki- és átszámithatatlan hullámzása. Az értékmérőnek ez a szeszélyes ingadozása aligha fog egyhamar nyugvópontra jutni. Egy okkal több, hogy ahol már megvan az egység, érvényt szerezzünk ennek és igyekezzünk továbbfejleszteni. A FÖLDGÖMB ÉS A MÉTER Ma felettébb természetesnek érezzük a méterrendszeren alapuló mértékeket, mert — megvannak. Másfél száz éve nem ismerte még a világ a métert. A franciák vetették föl a gondolatot — a XVII. században — hogy a mértékek alapegységét a földgömbről mérjük le. A föld nagyságát ősidők óta sejti az emberiség — vagyis az az egy-két bölcs, aki “megmérte.” De aztán elfeledték. Gondoljunk csak Kolumbusz (Colón) tévedésére, aki azt hitte, hogy India és Cipangó nyugat felé sincsen messzebb, mint kelet felé és arab (!) tolmácsot vitt magával a Nagy Khán országába — Nyugat-Indiába! A XVIII. században elindult az ember, hogy leolvassa a földgömbről, mekkora is a méter. Nem méterrel mérték a földgömböt. A földgömbbel mérték a métert. Ezt nem úgy csinálták, hogy a mérőzsinórt körülhordják a földön és megkerüljék vele az északi és déli sarkot — ezzel a feladattal máig sem készülhettek volna el — hanem a sarkokat körülkerítő délkör egy bizonyos ivéből számították ki egy fok hoszszuságát. A francia forradalom idejében, 1792-ben, Dunquerque-től Barcelonáig mérték meg a délkört fokokban. Elhatározták, hogy a föld kerületének negyvenmilliomod része lesz a mértékegység: a méter. Ezt a hoszszuságot rámérték egy platina-rudra. A rudat Párisban őrzik. Másolata nálunk is meg van. Minden gyermek tudja, hogy a méter hogyan oszlik deciméterre, centiméterre, milliméterre. A terület mértékegységét és ennek a második hatvánnyal növekvő többszörösét már kevésbbé értik és érzik az emberek. Még kevésbbé a köbméter titkát. Nemrégiben bukkantam rá egy újságcikkben erre a kérdésre: “ugyan bizony hány köbméter (!) a Lövölde-tér?” Valami városrendezési kérdésről volt szó. A térfogat egysége, a köbméter, megtréfálta az avatatlant. Mennyien vannak, akik nem tudják kiszámítani, hány köbméter a szobájuk! És nem tudják, hogy egy köbméter viz egy tonna (ezer kilogramm). — Milyen érdekes — örvendezett egy élénk eszü kisdiák az iskolában, — hogy egy liter viz éppen egy kiló! Olyanforma meglepetés volt ez neki, mint az, hogy a Duna éppen a pesti és budai part közt folyik. Milyen szerencse! Hát igen: szerencse, hogy mértékeink ilyen észszerüek. És majdnem nemzetköziek Tudományos munkákban ittott már az angol is ráfanyalodik. Annál különösebb, hogy gazdasági életünkből még mindig nem akar kiveszni a hold, az öl, a véka meg a többi tarka-barka mérték. Falusi gazda koromban a cselédek járandóságát átszámítottam vékáról métermázsára. Tetézett vékával mértük zsákba a búzát, aztán egy vékát még a tetejébe, hogy jól kikerekitse a “köblöt” kerekszámu mázsákká. Az újítással megbuktam. Embereim visszakövetelik a vékát, a maguk rovására. Az ölfához már nem mertem hozzányúlni. A köblös tengeri-földet holdban mértük föl. Ez a hold már haladás, habár úgy vagyunk vele, mint az angol a mérföldjével: van kis hold (100 négyzetöl), magyar hold (1200), kataszteri hold (1600). Mikor térnek már át a telekkönyvek a méter- és hektár-rendszerre? A régi magyarok igy beszéltek: egy nyillövésnyi föld, baltavetésnyi föld. A nyillövésnyit követte az aratrum. Ez a latin szó akkora földet jelentett, amekkorát négy marhával egy nap alatt meg
