Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-16 / 3. szám
1941 Január 16. 9-ik Oldal Verhovayak Lapja AZOK A RÉGI JÓ IDŐK Régi jó időknek hívjuk azt az időszakot, ami elmúlt. Amikor még fiatalabbak voltunk, amikor még mert ünk álmodozni, tervezni, reménykedni, amikor még ragyogó szemmel tudtunk belenézni a jövendőbe, ami Ígérte mindazt a szépet és jót, amit csak vártunk tőle. De vájjon lesz-e egy olyan időszak, amikor a mostani esztendőket tisztelik meg a “régi jó idők” ranggal? Ha majd a mai fiatalok haja megfehéredik — a hajfesték alatt,— s ha elavult és régimódi tánc lesz a “jitterbug”, mondják-e majd az akkoriak, hogy az volt a szép világ, amikor a Big Apple meg a Jitterbug volt a divatos tánc, mint ahogy mi soha jtgatjuk, hogy az volt az igazi világ, amikor még csárdást és keringőt táncoltunk? Fejcsóválva szoktunk beszélni a mai fiatal generációról s mondogatjuk, hogy: igy meg úgy, ez mégis csak hallatlan ... milyen bolondok a fiatalok. Igaz, a fejcsóválás nagyon is indokolt. De gondoljunk csak arra, hogy amióta csak él ez a mai fiatalság, azóta mindig bolond, felfordult és bűnös a világ. Ne felejtsük el, hogy a mai fiatal generáció még sosem élt békés esztendőkben. Nem ismerik ezek, szegények, azt az áldott eseménytelen, unalmas korszakot, amikor órákon keresztül csak a családról beszélgethettünk, gyereke kről, gyerekek jövendőjéről s az újságokban egész oldalas szenzáció volt, hogy megöltek egy embert. Olyan csend és nyugalom volt, hogy ha netán mégis történt valami szerencsétlenség — árvíz, tűzvész, földrengés — ahol elpusztul százegynéhány ember, hát feljajdult az egész világ s idegen országokból is jött a segítség. Ez a világ — talán az utolsó, amit szabad régi jó időknek nevezni, — befejeződött 1914. év nyarán. Ma már csak messzi emlék, amit az uj generáció talán alig tud elhinni, mint ahogy mi se nagyon akartuk hinni a 48-as idők történeteit. Amikor a háború után újra megindult a bevándorlás Amerikába, szigorúan két csoportra szakadt az amerikai magyarság. Voltak a régi amerikások, akik 1914. előtt jöttek be, s voltak a green-hornok, akik csak 1920. után jutottak be Amerikába. Különböző, majdnem ellentétes szemekkel nézte, bírálta Amerikát ez a két csoport, ami érthető is volt, mert két különböző Amerikát ismertek. A régiek sokat szenvedtek, küzködtek, sokszor elestek s talpraálltak, sokat építettek verejtékes munkával s igy magukat tartották rangidősnek. Meg is érdemelték. Manapság az egész világ ilyenformán oszlik két csoportra. A negyven évesek és idősebbek még a békeidőkből valók, a régi jó időkből, a fiatalabbak már beleszülettek a háborúba. Ezeknek már mindennapi megszokott dolog a tömeggyilkolás, mert amióta csak élnek, mindig ez volt. A békebelieknek nincs joguk ahoz, hogy fölényesek legyenek a fiatal generációval szemben. Sőt ellenkezőleg. Kötelességük, hogy elnézőek s megértőek legyenek, mert manapság Isten különös ajándéka az, hogy valaki háború nélküli esztendőket is láthatott s élhetett. Csoda-e ha a mai fiatalok mohó lázzal akarják kiélvezni a mát s nem törődnek a jövendővel? Hiába tanítják a szülők, hogy gondoljanak a jövendőre, a világ eseményei azt sugalmazzák, hogy talán nincs is jövendő. De ha van, akkor is, ki tudja, milyen borzalmakat tartogat. A régi időkben a gyermekneveléshez segített a szomszédság, a város, az ország, a világ. Mit szól a szomszéd? Mit szól a világ? Ez is fontos volt. De ma ki törődik a világ véleményével? S érdemes-e törődni olyan világ véleményével, amely maga is elsülyed a bűnökbe? Soha talán, amióta világ a világ, nem volt szerencsétlenebb, sajnálni valóbb generáció, mint a mai fiatalok csoportja. Rombadőlt és bepiszkolódott minden, ami azelőtt a fejlődő ember karakterének alapköve volt. Ma nincsenek ideálok, nincsenek nemes törekvések, nincsenek nagyhatású jó példaadások. Sokat kívánunk tőlük, ha azt kívánjuk, hogy különbek legyenek, mint az a kor, amelybe beleszülettek. Manapság az az anya, aki emberségre akarja tanítani gyermekét, egy egész embertelen világgal áll szemben. Egy egész világ kárhozatos, bűnös tanítását kell ellensúlyozni a mai szülőnek. Azt kell megértetni a mai GOVERNMENT SEEKING LANGUAGE EXPERTS The Government is now seeking persons with a knowledge of foreign languages for National Defense positions. The Civil Service Commission calls especial attention to the fact that applications are now being received for two types of these positions as shown below. Qualified persons are urged to send their applications to the Commission’s Washington office not later than February 10 if sent from States east of Colorado and February 13, 1941, if sent from Colorado and States westward. The examinations are announced for: TRANSLATOR—Salaries, $1,800 to $2,300 a year. Examinations will be given in the following optional languages: Dano-Norwegian, Dutch, French, German, Hebrew, Italian, Magyar, Modern Greek, Polish, Portuguese, Russian, Spanish, Swedish, and Yiddish. The duties of the positions to be filled from this examination are to make idiomatic translations from or into one or more of these languages. The number of languages required for each grade of position varies with the degree of responsibility, amount of supervision involved, and the difficulty of translation. Competitors may apply for and be examined in all optional languages for which they believe themselves qualified. BILINGUAL STENOGRAPHER—Salary, $1,800 a year. There are two optional language groups in this examination: (1) Spanish and Portuguese and (2) English and Portuguese. The duties of the positions to be filled from this examination are to take and transcribe oral dictation in either of the optional language groups named above. The dictation covers a wide range of subject matter, involving scientific and technical vocabulary. Applicants for the Translator and Bilingual Stenographer examinations must be United States citizens. They must have reached their eighteenth but must not have passed their fifty-third birthday on the closing date for receipt of applications. This age limit does not apply to veterans granted veteran preference, up to the retirement age. The salaries are subject to a 3y2 percent deduction toward a retirement annuity. Further information regarding these examinations, and application forms, may be obtained from the Secretary of the Board of U. S. Civil Service Examiners at any firstor second-class post office, or from the U. S. Civil Service Commission, Washington, D. C. FIGYELEM! Egy uj, gyönyörű regénynek a közlését kezdjük el a Verhovayak Lapja január 30-iki számában. ÖZVEGY MENYASSZONYOK a cime ennek a megrázó és drámai fordulatokban bővelkedő szerelmi regénynek, melynek írója, BIBÓ LAJOS, elvezet minket Erdély régi, legendás korába, — s Báthory Zsigmond, Erdélyország fejedelme és titkos szerelmese, Kendy Zsuzsánna kalandjait eleveníti fel a legszebb színekben, — de egyúttal a pártoskodás, az árulás átkának sötét árnyékában is. Az ÖZVEGY MENYASSZONYOK szintere: Gyulafehérvár, Torda — s a Székelyföld, — és a régi erdélyi világ tragikus véget ért magyar főurai a regény hősei, akiket tőrbe ejtettek a dédelgetett idegenek, akikkel jussal mondja rá a székely komé: “A süly essen beléjük, aki olasz, meg német fattyú a világon van. Azok nehezítik mindig az átkot!” . . . S mintha az ÖZVEGY MENYASSZONYOK történetében a székely komé belelátott volna a meszsze jövőbe, pont az 1940-ik esztendőbe . . . Mert hát nincs-e igaza ma is a koménak??? . . . Nincs itt politizálás, csak a rég letűnt időknek a felelevenítése csodás szépségű Írásban . . . Petri Katalin, Kendy Zsuzsánna és Mária Krisztierna, ti bájos, feketeruhás ÖZVEGY MENYASSZONYOK szólaljatok meg a Verhovayak Lapjában, hogy but sírjanak a felhők és fájdalmat könnyezzen az erdélyi föld, — de hogy legyen is már egyszer vége a gyásznak — s mint egykoron, most is Erdélyország szivében halkan üljön el a zokogás — s legyen boldog a magyar és a székely egyaránt! . . . Felhívjuk már most Tagtársaink és olvasóink figyelmét erre az elragadóan szép regényre. Ne mulassza el senki sem ennek az elolvasását! . . . A Verhovayak Lapja Szerkesztősége. generációval, hogy azért nem lesz ez mindig igy- Élni se válna érdemes, ha nem tudnánk hinni a világ és az élet j o b b r a f o rdulásában. Jönnie kell egy uj korszaknak, nem is nagyon sokára, amely újra tisztelni fogja az erényt, emberséget, becsületet és felebaráti szeretetet. És jaj lesz akkor azoknak, akik felesküdtek a mai világ hamis bálványainak. Kimaradt ez a huszonötesztendő a megemlékezésre méltó “régi jó idők” listájából. A mai fiatal generációnak öreg korában az elmúlt fiatalsága nem lesz visszasiratni való “régi jó idő.” De talán — és adja Isten nekik — ehelyett kapnak majd “uj jó időket.” Csak az a szülő végezte derekasan a dolgát, aki hinni tud az elkövetkezendő “uj, jó időkben” s egy megkergült világban is erre tudta előkészíteni gyermekét. Fülöp Ilona. A CLEVELANDI M. KIR. FÖKONZULÁTUS: 1825 Lnion Commerce Building, Cleveland, Ohio KERESTETÉSE. Az alant felsoroltak felkéretnek, hogy saját érdekükben vagy személyesen vagy irásbelileg jelentkezzenek a clevelandi magyar kir. főkonzulátus hivatalos helyiségében. Hivatalos órák 9-től 1 óráig. Matyovka György, Szobránc, Bellaire, Ohio. Mészár Imre, (Matulai Zoltán) Mádudvar, Uniontown, Pa. Kutliár Ferenc, Tótujfalu, Cleveland, Ohio. Vadász Lajos, Tarpa, Monaville, W. Va. Győri Ferenc, Tiszaladány, Cleveland, Ohio. Farkas István, 3005 St. John St., Flint, Mich. Benkő Lajos, Zalatárnok, Keystone, W. Va. Hada József, Vése, 1887, Toledo, Ohio vagy Detroit, Mich. Szijjártó János, Gadány, Toledo, Ohio. Füleki Gizella, Sopron, Cleveland, Ohio. Mauthnerné, szül. Goldscheider Matild, Budapest, Cleveland, O. Kovács András, Feldebrő, 1875. Martins Ferry, Ohio. Meskó János, Oroszvég, New Milford, Ohio. Sipos Sándor, Szentdomonkos, Toledo, Ohio. Hóra Mihály, Kállósemjén, Cleveland, Ohio. Bocsár János, Sárospatak, Minden, West Virginia. Kohn (Kohán) Miklós, Inánc* 1894, Cleveland, Ohio. T
