Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-16 / 3. szám

1941 Január 16. 9-ik Oldal Verhovayak Lapja AZOK A RÉGI JÓ IDŐK Régi jó időknek hívjuk azt az időszakot, ami el­múlt. Amikor még fiatalab­bak voltunk, amikor még mert ünk álmodozni, ter­vezni, reménykedni, amikor még ragyogó szemmel tud­tunk belenézni a jövendőbe, ami Ígérte mindazt a szépet és jót, amit csak vártunk tőle. De vájjon lesz-e egy olyan időszak, amikor a mostani esztendőket tisztelik meg a “régi jó idők” ranggal? Ha majd a mai fiatalok haja megfehéredik — a hajfesték alatt,— s ha elavult és régi­módi tánc lesz a “jitterbug”, mondják-e majd az ak­koriak, hogy az volt a szép világ, amikor a Big Apple meg a Jitterbug volt a diva­tos tánc, mint ahogy mi so­ha jtgatjuk, hogy az volt az igazi világ, amikor még csár­dást és keringőt táncoltunk? Fejcsóválva szoktunk be­szélni a mai fiatal generá­cióról s mondogatjuk, hogy: igy meg úgy, ez mégis csak hallatlan ... milyen bolon­dok a fiatalok. Igaz, a fej­­csóválás nagyon is indokolt. De gondoljunk csak arra, hogy amióta csak él ez a mai fiatalság, azóta mindig bolond, felfordult és bűnös a világ. Ne felejtsük el, hogy a mai fiatal generáció még sosem élt békés eszten­dőkben. Nem ismerik ezek, szegények, azt az áldott ese­ménytelen, unalmas korsza­kot, amikor órákon keresz­tül csak a családról beszél­gethettünk, gyereke kről, gyerekek jövendőjéről s az újságokban egész oldalas szenzáció volt, hogy megöl­tek egy embert. Olyan csend és nyugalom volt, hogy ha netán mégis történt valami szerencsétlenség — árvíz, tűzvész, földrengés — ahol elpusztul százegynéhány em­ber, hát feljajdult az egész világ s idegen országokból is jött a segítség. Ez a világ — talán az utolsó, amit szabad régi jó időknek nevezni, — befejező­dött 1914. év nyarán. Ma már csak messzi emlék, amit az uj generáció talán alig tud elhinni, mint ahogy mi se nagyon akartuk hinni a 48-as idők történeteit. Amikor a háború után újra megindult a bevándor­lás Amerikába, szigorúan két csoportra szakadt az amerikai magyarság. Voltak a régi amerikások, akik 1914. előtt jöttek be, s vol­tak a green-hornok, akik csak 1920. után jutottak be Amerikába. Különböző, majdnem ellentétes szemek­kel nézte, bírálta Amerikát ez a két csoport, ami ért­hető is volt, mert két kü­lönböző Amerikát ismertek. A régiek sokat szenvedtek, küzködtek, sokszor elestek s talpraálltak, sokat építettek verejtékes munkával s igy magukat tartották rangidős­nek. Meg is érdemelték. Manapság az egész világ ilyenformán oszlik két cso­portra. A negyven évesek és idősebbek még a béke­időkből valók, a régi jó idők­ből, a fiatalabbak már bele­születtek a háborúba. Ezek­nek már mindennapi meg­szokott dolog a tömeggyil­kolás, mert amióta csak él­nek, mindig ez volt. A békebelieknek nincs jo­guk ahoz, hogy fölényesek legyenek a fiatal generáció­val szemben. Sőt ellenkező­leg. Kötelességük, hogy el­nézőek s megértőek legye­nek, mert manapság Isten különös ajándéka az, hogy valaki háború nélküli eszten­dőket is láthatott s élhetett. Csoda-e ha a mai fiatalok mohó lázzal akarják kiél­vezni a mát s nem törődnek a jövendővel? Hiába tanít­ják a szülők, hogy gondol­janak a jövendőre, a világ eseményei azt sugalmazzák, hogy talán nincs is jövendő. De ha van, akkor is, ki tud­ja, milyen borzalmakat tar­togat. A régi időkben a gyermek­­neveléshez segített a szom­szédság, a város, az ország, a világ. Mit szól a szomszéd? Mit szól a világ? Ez is fon­tos volt. De ma ki törődik a világ véleményével? S érde­­mes-e törődni olyan világ véleményével, amely maga is elsülyed a bűnökbe? Soha talán, amióta világ a világ, nem volt szerencsét­lenebb, sajnálni valóbb ge­neráció, mint a mai fiatalok csoportja. Rombadőlt és bepiszkolódott minden, ami azelőtt a fejlődő ember ka­rakterének alapköve volt. Ma nincsenek ideálok, nin­csenek nemes törekvések, nincsenek nagyhatású jó példaadások. Sokat kívá­nunk tőlük, ha azt kíván­juk, hogy különbek legye­nek, mint az a kor, amelybe beleszülettek. Manapság az az anya, aki emberségre akarja tanítani gyermekét, egy egész em­bertelen világgal áll szem­ben. Egy egész világ kárho­­zatos, bűnös tanítását kell ellensúlyozni a mai szülő­nek. Azt kell megértetni a mai GOVERNMENT SEEKING LANGUAGE EXPERTS The Government is now seeking persons with a knowledge of foreign languages for National Defense positions. The Civil Service Commission calls especial attention to the fact that applications are now being re­ceived for two types of these positions as shown below. Qualified persons are urged to send their applications to the Commission’s Washington office not later than Febru­ary 10 if sent from States east of Colorado and February 13, 1941, if sent from Colorado and States westward. The examinations are announced for: TRANSLATOR—Salaries, $1,800 to $2,300 a year. Examinations will be given in the following optional lan­guages: Dano-Norwegian, Dutch, French, German, Hebrew, Italian, Magyar, Modern Greek, Polish, Portuguese, Rus­sian, Spanish, Swedish, and Yiddish. The duties of the positions to be filled from this examination are to make idiomatic translations from or into one or more of these languages. The number of languages required for each grade of position varies with the degree of responsibility, amount of supervision involved, and the difficulty of translation. Competitors may apply for and be examined in all optional languages for which they believe them­selves qualified. BILINGUAL STENOGRAPHER—Salary, $1,800 a year. There are two optional language groups in this examina­tion: (1) Spanish and Portuguese and (2) English and Portuguese. The duties of the positions to be filled from this examination are to take and transcribe oral dicta­tion in either of the optional language groups named above. The dictation covers a wide range of subject mat­ter, involving scientific and technical vocabulary. Applicants for the Translator and Bilingual Steno­grapher examinations must be United States citizens. They must have reached their eighteenth but must not have passed their fifty-third birthday on the closing date for receipt of applications. This age limit does not apply to veterans granted veteran preference, up to the retire­ment age. The salaries are subject to a 3y2 percent de­duction toward a retirement annuity. Further information regarding these examinations, and application forms, may be obtained from the Secretary of the Board of U. S. Civil Service Examiners at any first­­or second-class post office, or from the U. S. Civil Service Commission, Washington, D. C. FIGYELEM! Egy uj, gyönyörű regénynek a közlését kezdjük el a Verhovayak Lapja január 30-iki számában. ÖZVEGY MENYASSZONYOK a cime ennek a megrázó és drámai fordulatokban bő­velkedő szerelmi regénynek, melynek írója, BIBÓ LAJOS, elvezet minket Erdély régi, legendás korába, — s Báthory Zsigmond, Erdélyország fejedelme és titkos szerelmese, Kendy Zsuzsánna kalandjait eleve­níti fel a legszebb színekben, — de egyúttal a pártos­kodás, az árulás átkának sötét árnyékában is. Az ÖZVEGY MENYASSZONYOK szintere: Gyulafehérvár, Torda — s a Székelyföld, — és a régi erdélyi világ tragikus véget ért magyar fő­urai a regény hősei, akiket tőrbe ejtettek a dédelge­tett idegenek, akikkel jussal mondja rá a székely komé: “A süly essen beléjük, aki olasz, meg német fattyú a világon van. Azok nehezítik mindig az át­kot!” . . . S mintha az ÖZVEGY MENYASSZONYOK történetében a székely komé belelátott volna a mesz­­sze jövőbe, pont az 1940-ik esztendőbe . . . Mert hát nincs-e igaza ma is a koménak??? . . . Nincs itt po­litizálás, csak a rég letűnt időknek a felelevenítése csodás szépségű Írásban . . . Petri Katalin, Kendy Zsuzsánna és Mária Krisztierna, ti bájos, feketeruhás ÖZVEGY MENYASSZONYOK szólaljatok meg a Verhovayak Lapjában, hogy but sírjanak a felhők és fájdalmat könnyezzen az erdélyi föld, — de hogy legyen is már egyszer vége a gyász­nak — s mint egykoron, most is Erdélyország szivé­ben halkan üljön el a zokogás — s legyen boldog a magyar és a székely egyaránt! . . . Felhívjuk már most Tagtársaink és olvasóink fi­gyelmét erre az elragadóan szép regényre. Ne mu­lassza el senki sem ennek az elolvasását! . . . A Verhovayak Lapja Szerkesztősége. generációval, hogy azért nem lesz ez mindig igy- Élni se válna érdemes, ha nem tudnánk hinni a világ és az élet j o b b r a f o rdulásában. Jönnie kell egy uj korszak­nak, nem is nagyon sokára, amely újra tisztelni fogja az erényt, emberséget, becsüle­tet és felebaráti szeretetet. És jaj lesz akkor azoknak, akik felesküdtek a mai vi­lág hamis bálványainak. Kimaradt ez a huszonöt­esztendő a megemlékezésre méltó “régi jó idők” listájá­ból. A mai fiatal generáció­nak öreg korában az elmúlt fiatalsága nem lesz vissza­­siratni való “régi jó idő.” De talán — és adja Isten ne­kik — ehelyett kapnak majd “uj jó időket.” Csak az a szülő végezte derekasan a dolgát, aki hin­ni tud az elkövetkezendő “uj, jó időkben” s egy meg­­kergült világban is erre tud­ta előkészíteni gyermekét. Fülöp Ilona. A CLEVELANDI M. KIR. FÖKONZULÁTUS: 1825 Lnion Commerce Building, Cleveland, Ohio KERESTETÉSE. Az alant felsoroltak felkéret­nek, hogy saját érdekükben vagy személyesen vagy irásbelileg je­lentkezzenek a clevelandi magyar kir. főkonzulátus hivatalos helyi­ségében. Hivatalos órák 9-től 1 óráig. Matyovka György, Szobránc, Bellaire, Ohio. Mészár Imre, (Matulai Zoltán) Mádudvar, Uniontown, Pa. Kutliár Ferenc, Tótujfalu, Cle­veland, Ohio. Vadász Lajos, Tarpa, Mona­­ville, W. Va. Győri Ferenc, Tiszaladány, Cle­veland, Ohio. Farkas István, 3005 St. John St., Flint, Mich. Benkő Lajos, Zalatárnok, Key­stone, W. Va. Hada József, Vése, 1887, To­ledo, Ohio vagy Detroit, Mich. Szijjártó János, Gadány, To­ledo, Ohio. Füleki Gizella, Sopron, Cleve­land, Ohio. Mauthnerné, szül. Goldscheider Matild, Budapest, Cleveland, O. Kovács András, Feldebrő, 1875. Martins Ferry, Ohio. Meskó János, Oroszvég, New Milford, Ohio. Sipos Sándor, Szentdomonkos, Toledo, Ohio. Hóra Mihály, Kállósemjén, Cleveland, Ohio. Bocsár János, Sárospatak, Min­den, West Virginia. Kohn (Kohán) Miklós, Inánc* 1894, Cleveland, Ohio. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom