Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-04-24 / 17. szám

20-ik Oldal Verhovayak Latia 1941 Április 24 100?o MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VILÁG” HANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Április 27-én d. u. 2-kor HÉTFŐN ÉS KEDDEN, ÁPRILIS 28 ÉS 29-ÉN A .Grand Színházban “BÚZAVIRÁG” és “FEHÉRVÁRI HUSZÁROK” FEHÉRVÁRI HUSZÁROK ÉS A BÚZAVIRÁG KERÜL BEMUTATÁSRA A NANTY GLO I FAMILY ÉS A HAZELWOOD-I GRAND SZÍNHÁZAKBAN A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Május 4-én d. u. 2-kor “PÉNTEK RÉZI” és “ROZMARING” A FEHÉRVÁRI HUSZÁROK színes, eleven katonai életből vett filmvigjáték. Erdélyi Mihály pom­pás operettjéből készült. Derűs vi­dámság, csapongó jókedv s hely­zetkomikumok egész sorozata vo­nul végig a filmen. Kitűnő és előkelő szinészgárda fellépése te­szi egész kivételes élményü szóra­kozássá a FEHÉRVÁRI HUSZÁ­ROK filmattrakciót. A főszereplők sorában elsősorban Kabos Gyulát és Páger Antalt kell megemlíte­nünk, akik művészi pályájuk egyik legtökéletesebb alakításával lép­nek a közönség elé. Egry Mária a női főszerepben beigazolja, hogy egyike a legszebb és legszimpati­kusabb magyar filmszinésznöknek. Egészen elsőrangú alakítással lep meg mindenkit Peéry Piri, Berky Lili, Köpeczi Boocz, Pethes Fe­renc, Ölvedy Zsóka, Heltai Andor és a film minden egyes szereplője. Külön kell megemlítenünk a film ragyogó muzsikáját, melyet ugyancsak Erdélyi Mihály szerzett és filmre Polgár Tibor dolgozta fel. A legüditőbb, legfülbemászóbb slágerszámok tarkítják, amelyben van cigányozás, szerelem is bőven a legmulatságosabb humoron felül. Ugyanazon a műsoron a “BÚZAVIRÁG” Szerelem, forró, lángoló szere­lem parazsán vet lángot a Búza­virág meséje, melyet Bus Fekete László kivételes sikerű színdarab­jából Mihály István irt át a film­re. A bővérű, mulatós kedvű ma­gyar földesurnak azt mondják az orvosok, hogy gyógyíthatatlan mii beteg és csak egy évig élhet még Vad duhajkodással veti hát neki magát az örömöknek, részegre akarja inni magát a gyönyörök bo­rából, mielőtt még a Szent Miüály lovaival jönnek érte. Az átduhaj­kodott, perzselőn forró esztendő után azonban kiderül, hogy az or­vosok tévedtek, nem egy, üe még sok-sok esztendeje van hátra, és kiderül az is, hogy a hóditó szép­ségű színésznő, akibe Pesten bele­bolondult, nem más, mint az ő falujából való szerelmes szivü, ár­tatlan kis tanyai virágszál, aki természetesen boldogan lesz a szivére rátalált földbirtokos ur fe­lesége. Az édesbus romantikáju mese nagyszerű keretet szolgáltat a tar­ka változatossággal rohanó jelene tekhez, amelyek frissek, színesek, a meghaottságuk a szivünkhöz szól, a vigságuk meg jókedvre han­gol. A magyar falu levegője, a ma­ga napfényes, izzó sugárzásável el­­andalit, úgy érezzük, mintha az idilli szépségű falusi jeleneteken át az akácbaborult, száz virágú magyar tájak jószaga záporozna ránk. Ágai Irén, Páger Antal, Rátkay Márton, Vízváry Mariska, Erdélyi Mici, Rózsahegyi Kálmán, Berky Lily, Pethes Sándor és Nagy György játszák a Buzovirág főbb szerepeit, legtöbbjüket ismeri az amerikai magyarság. 50 ÖZVEGY MENYASSZONYOK ÖZVEGY MENYASSZONYOK 51 ki nagy erőlködéssel. — Meg feiepartás, ha éppen tudni akarod. Boldizsár megkérte anyádtól a kezedet. Zsuzsánna szive sikoltót dobbant. Minden erejét összeszedte, hogy valónak tüntesse fel apjaura, meg asszonyanyja előtt rémületét. — Tréfál, apámuram... ? — lépett hátra szivére szorítva a kezét. Kendy előbb rá, aztán a feleségére tekintett. Látta hogy mind a kettőnek az arcát fagyos ijedelem perme­tezi. Nem értette a megrettenésüket. Hirtelen oktalan indulat fogta el. — Vén Kendyval nem tréfál Boldizsár! — dörögte minden gőgös méltóságával. Zsuzsánna csaknem eszelős döbbenettel rebegte: — Boldizsár?... Boldizsárt, mondta kegyelmed? Kendy agyában mintha egyszerre ér pattant volna meg. Szörnyű gyanú mart egyszerre beléje. Odalépett Zsuzsánnához. — Beszélj! — rivalt rá, vészes horkantással. Zsuzsánna megérezte, itt a pillanat, hogy a vég­zetes szavakat kimondja. Szemét lehunyta, fejét hátra­ejtette, kitárta magát apja előtt. — Boldizsár, — soha! — tiltakozott csaknem ki­áltva. — Én Zsigmondnak esküdtem hűséget, apám. A halál inkább, száz halál inkább, mint Báthory Boldizsár. Kendy úgy tekintett körül, mint akit a veszettség kerülget. Nem hitt a fülének. — Sántán ér hozzám a szó? ... — szorította kezét a homlokára. — Vagy megrepedt a dobhártyám? Zsig­­mond? ... — felvágta a fejét és megragadta Zsuzsán­­nát. — Kiáltsd hát akkor mégegyszer, hogy csakugyan jól hallottam-e? Kiáltsd, de most már rémisztőn, hogy végkép megháboritson az indulat. Zsuzsánna alig tudta türtőztetni a diadalát. — Már mondtam, inkább a halál, mint Báthory Boldizsár! — ismételte meg alig hallhatóan. Kendy felkacagott, ökölbeszorítottá a kezét. — Zsigmond?! — kezdte rágni a bajuszát. — Zsig­­mond tehát, ez a rühes. Hozzád ért csak, rád nézett csak, egyedül terád, senki másra, aztán már én is szennyes vagyok. A cinkosa. Ennek a bitangnak, aki lesből országot árul és orvul igy csábit cimborájának. Zsuzsánna addig akarta ütni a vasat, amig me­leg. Azt akarta, hogy apjában vészes lánggal lobogjon az öldöklő harag. — Nem! — kiáltotta színlelt irtózattal. — Nem árul országot, nem akarja tőrbecsalni kegyelmedet. Kendy agyát végkép elöntötte a vér. Nem figyelt Zsuzsánnára. Olyan váratlanul érte a csapás, olyan nyilvánvalónak tetszett előtte Zsigmond alattomos csele, hogy most már az ölnivágyás is kiserkent kemény szi­vében. Hörögve marta magát. — Egy némber árán, egy némberen keresztül nyúlt felém. Hogy hagyjam el hitem, királyi vőért adjam el hazám. így tervelte ki... Kendyné a kezét tördelve csititotta: Kendyt most már «égkép elragadta az elszabadult düh. Keserű, habzó fogcsikorgatással kezdte döngetni a mellét. —- Halld meg hát, értsd meg hát, te vén tulok. Zsigmond, vajda apjának szánt, hogy hajts térdet és fejet. Zsiros konc, szelídülj hát kutya! Köpd ki az odvas fogad, húzd be a horpaszod, nyald a kezét, rajta, szol­gálj neki, te vén kehes. Belemarkolt az üstökébe és csukló acsarkodással kacagott föl. — Hát ezt akarod, te nyüves eb. Engem? Hogy meg­bénítsd karom, elnémítsd szivem és befogd a szám. Hogy jóllakva, kegyre lábadhoz omoljak, mint megvett apád. Én? Kendy. És, ha én trónod zsámolyára ejtettem hom­lokomat, akkor ur lészel rögtön, ur és szabad. Tied a jog, tied a hatalom, tied az a darab, amely még áll, a mienk, az ősi földből. A tied minden, hogy ezt az utolsó göröngyöd is elveszítsd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom