Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-04-03 / 14. szám
20-ik Oldal Verhovayak Latija 1941 Április 3. 100% MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VILÁG" HANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty Glo-i Familv Theatreben Vasárnap, Április 6-án d. u. 2-kor HÉTFŐN ÉS KEDDEN, ÁPRILIS 7 ÉS 8-ÁN A Grand Színházban AZ “ELCSERÉLT EMBER” és az “ÉVFORDULÓ” AZ “ELCSERÉLT EMBER” ÉS AZ ‘ÉVFORDULÓ” CIMÜ FILMEK A NANTY GLO-I FAMILY ÉS A HAZELWOOD-I GRAND SZÍNHÁZAKBAN A világháború milliónyi tragédiáinak. könnyel és mosollyal teli szerelmi történeteinek egyik legmarkánsabb s soha el nem felejthető története, az “ELCSERÉLT EMBER.’ Ennek a nagyszerű magyar filmnek forgató könyvét Bónyi Adorján nagysikerű regényéből Írták és nem kisebb fiilmkapacitások. mint Davka Margit. Kiss Ferenc. Liget.v Juliska. Mály Gerö, Vaszary Piri. Mihályffy Béla. Haraszti Mici. Simon Erzsébet, Petheö Atilla Pethes Ferenc és Zala Karola vi szik benne a vezető szerepeket Az ELCSERÉLT EMBER futótűzként hódította meg a magyaron szági és az amerikai mozilátogató közönséget. Ugyanazon a műsoron AZ “ÉVFORDULÓ" A mozi rendszerint fantázia szülte történeteket és eseményeket vetit a néző elé. Ritka, mint a fehér holló, v az a kép, amely az életet való örömeivel, bánataival komikumaival és tragédiáival, min den más érdekeltség nélkül, őszin tén mutatja be. Ilyen realisztikus és forró őszinteséggel szívhez szóló filmremek az ÉVFORDULÓ. A boldogság olyan, mint a szap pan buborék: a leggyengébb szellő is könnyen kipukkaszthatja. Van . . . volt . . . és vége! Nehéz, nagyon nehéz megtalálni az elveszett boldogságot. Különösen, mikor önhibánkon kívül ve szitettiik el. Ez, a teljes egészében, gyönyörűen és fájdalmasan emberi életszemlelet vonul végig az ÉVFORDULÓ szívvel, könnyel és mosoly lyal ragyogóra színezett és a magyar színművészet legjobbjai által mesterien megjátszott felejthetetlen jelenetein. Dr. Gergely Péter egyetemi tanársegéd boldog házaséletet él a feleségével, akivel ma ünnepli második házassági évfordulóját... évfordulójuknak fénypontja egy rádió hangverseny, melyet boldog szerelemben hallgatnak végig. — Egyszerre a telefon csenget és Gergely doktort liivják sürgősen egy beteghez, akinek szívrohama van. Az orvos sietve megy kötelességét teljesíteni. Újabb telefon csengetés, az asszony felveszi a kagylót, amelyen keresztül egy ismeretlen hang figyelmezteti, hogy ha meg akar győződni férje hűtlen ségéröl, menjen egy bizonyos cím re. Az asszony elrohan az adott címre, ahol az urát ölelkezve találja egy ismeretlen szép nővel Doktor Gergelyt tőrbe csalták. Kész a tragédia. Vájjon kinek az érdeke volt, hogy a fiatal orvos boldog házas életét összerombolja? Vájjon hogyan és miképpen tu A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Április 13-án d. u. 2-kor “RÁD BÍZOM A FELESÉGEM” és “GÜL BABA” dódik ki az igazság és vájjon Dr. Gergely, a tegnap még nagyon boldog, de ma már a világ talán legszerencsétlenebb embere, ősz szekerülnek-e újra és megtalálják-e az elvesztett boldogságukat? Mindene az ÉVFORDULÓ közönsége fog majd felejthetetlen és páratlanul megkapó választ adni. Páger Antal, Gordon Zita, Rádai Imre, Rajnai Gábor, Toronyi Imre és Kornál1 Julia — ez az Impozáns művész koszorú az ÉVFORDULÓ főszereplői. 38 ÖZVEGY MENYASSZONYOK ÖZVEGY MENASSZONYOK 39 Zsigmond szempillája megrebbent. Hirtelen megrázkódott. De bent, a lelke legmélye is megnyílt és most onnan, lelke legmélyéről hangzott: — Zsuzsanna ... — suttogta mintegy álomban, — Zsuzsanna, hogyan mondjam, hogy gyászt vigyen hozzád a szó és szivedhez érve, mégse, mégse fájjon? Zsuzsánna, a császár dib-dáb és ingatag. Én őt csupán friggyel köthetem magamhoz. Zsuzsánna arca most már kísérteties sápadtra vált. Ez már sok volt, több minden eddiginél. Ez az arculcsapás legérzékenyebb részén érte. Most már a hiúsága, a gőgje is fellázadt. —• Tehát igaz? — rebegte fakó hangon. Zsigmond mozdulatlan maradt. Nem a szájával, nem a szivével, a csüggedésével mondta: — Igaz, Zsuzsánna ... Mária Krisztierna főhercegnőt hitvesemül kértem, hogy a friggyel magamhoz láncoljam a császárt. Zsuzsánnának csupán az ajka reszketett. Nézte Zsigmondot, nézte merően s ahogy nézte, hirtelen megvillant a lelkében, hogy hányszor állott már igy szemben vele. Oh, hogy gyűlölte most egyszerre ezt az embert, akiért még tegnap az életét is szivesen feláldozta volna. Mint annyiszor, most is a régi álmodó, rajongó gyermeket látta újra benne, aki az elérhetetlen' napot kergeti. Gőgös megvetéssel, kíméletlen arculütésként vágta oda: — Hát a Kendy, pór, szemét aljanép, ha Zsigmond már király? Ágyasodnak szántál, nem társadnak? Lotyónak, nem királyi hitvesnek? Szólj! Felelj, Báthory Zsigmond! Zsigmond könyörgő tekintettel nézett rá. — Ne igy... Ne ezen a hangon, Zsuzsánna. De amazt most már elkapta a forgószél és ragadta magával. A harag és a gyűlölet valósággal parázslott benne. Most már a szemébe akarta vágni a férfinak mindazt a gyalázatot, amit miatta szenvedett el. — Ne ezen a hangon? — szorította össze a száját, hogy visszafojtsa a sikoltását. — Hát milyen hangon beszéljek veled — vajda? Zsigmond kívülről zajt hallott. Csöndre akarta inteni. — Térj magadhoz. Hallgass meg, Zsuzsánna. — Nem hallgatlak. — Hallgass. Jönnek. Zsuzsánna ökölbeszorítottá a kezét. — Hadd jöjjenek! Zsigmond hozzálépett. Baljával hirtelen átfogta a derekát, jobbkezét a szájára szorította. — Hallgass! Zsuzsánna dulakodni kezdett vele. — Hitvány! — Az vagyok, csak hallgass már. — Áruló. Engedj! — Nem engedlek el addig, amig meg nem csillapodsz. Zsuzsánna kirántotta a karját a kezéből. Sziszegő dühvei lökte el magától. Egymásra tekintettek. Lihegtek mind a ketten. Néhány csengő, nehéz pillanat hullott le. Zsigmond mozdulni akart, de Zsuzsánna maga elé emelte a karját, hogy visszatartsa. — Ne mozdulj, maradj! — mondta olyan hangon, mintha a messzi sirgödörből szólt volna. — Megyek. Én megyek. Érted? Nemcsak te mégy, én is megyek, de most már én is az — én utamon. Most már látom, hogy merre visz. Véres mezők felé. Vér és vér mindenütt. Nem te, én doblak el. Kendynek adni, koldus egy király. Zsigmond magához akarta rántani. — Hallgass! Kárhozat minden szavad. Nem igy akartam. Engem várnak a hegyek, nem értesz? Azt akartam, hogy te légy az első, aki ámulsz és csodálsz. Zsuzsánna szikrázó dühvei tépte ki magát a karjából. Kiss Ferenc és Ligety Juliska az “Elcserélt Ember” c. filmben
