Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-04-10 / 15. szám
I TWO SECTIONS (Verhovay Journal) 31 VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 ÁPRILIS 10. NO 15. SZÁM A KERESZT ÁRNYÉKA ÉS SZÓLT vala az öreg pap ilyeténképpen: “Krisztus feltámadott és felméne a menyekbe, de a Kereszt, az ittmaradt a földön és akit csak az árnyéka ér is, hasonlatos lesz Hozzá. Éli az Ő szenvedéseit, hullatja az Ő vérét és — bizony mondom nékt'ek, hogy: ha kereszthalált hal. akkor is feltámad.-’ A pap, aki igy szólt vala hozzánk, Jézus halálán siránkozókhoz, — kis magyar templom szószékéről prédikált. Görnyedt öregember volt, könnyesszemü, fáradt, küzködö magyar és in kább a menyekben élt már maga is, mint ezen a földön. Mi Dávid király zsoltárait énekelgettük aki személyszerint is vesztett már országot, hazát és a Jordánon túlról, idegenből énekelt át Izraelbe és az ő Istenéhez, hogy szivének bánatát megenyhitse. Négy évtized mullott el azóta és ma, ahogy ismét Nagypéntek elé nézek, a mi szerencsétlen Szülőhazánkat látom az idők utján görgő sötét földgömbön. Fehéren, tisztán, mintha Jézus ingébe öltözötten állna a Golgothán és inge fehérjén ott látom az O keresztjének árnyékát is. Nem tudom, ellepte-e úgy más magyar szivét is a szomorúság, mint az enyémet — bizonyosan el! — de most könnyem nekem az eső. bánatom a felhő, szelek sirása az én jajongásom és ezerféle jelben fedezem fel annak bizonyságát, hogy ez a kis boldogtalan nemzet és annak minden igaz fia, hasonlatos már ahhoz aki ránkhagyta keresztjét és halálával pecsételte meg igéinek igazságát. Soha nem vágytam úgy arra, mint most, hogy szomorúságomat minden magyar érezze; hogy minden magyar átszenvedje az én szenvedésemet; hogy ez a Nagypéntek megálljon mellettünk azzal az ősi fájdalommal és szörnyű bcrulattal, amiből kicsirázik a mag. rügyethajt a fa, felzöldül a mező és ui életet nyer minden gondolat és érzés, ami a kereszt árnyékába való. Mert a Kereszt csakugyan ittmaradt a földön és ez a kétezeréves nagypénteki emlék felénk veti az árnyékát, áthalad a magyar országának fehér köntösén és a hagy tragédia minden jelével rajzol keresztet a magyar nép becsületes, tiszta lelkületére. Most is papok állnak a kis magyar templomok szószékein és miként a könnyesszemü, ihletett öregpap, — prédikálják a keresztet és a kereszt árnyékát. És én, — ahggy eme gon dolatokat papírra vetem, — ismét Dávid király zsoltárait éneklem igy, magamban és kérdezem minden hírnökét a tavasznak, hogy milyen a husvét most odaát? — Látják-e tisztán Krisztus keresztjét a két lator között? — Látják-e a földnek görbülő öreg magvarok a kereszt árnyékát? — Erzik-e a nemzet fiataljai friss ereikben az ősök életének és erőinek feltámadását? — Érzi-é a föld, hogy még mindig rendíthetetlen hitü magyar magvetőket hordoz a hátán? — Tudja-e a virág, a kékszemü ibolya, a fehér liliom, hogy magyar lány tűzi keblére áusvét vasárnapján? — Tudja-e a fecske, hogy akárhol járt is, még mindig csak a magyar házikók eresze alatt van az otthona? — És vájjon felismeri-e a mai jelekben minden magyarja a földnek, hogy — miként Isten igéjének igazságát Jézus, — a magyar nemzet becsületét is halálukkal pecsételték meg azok, akiket a Kereszt árnyéka elért? TARNÓCY ÁRPÁD. A Megcsufolt Krisztusi Feltámadás A földi szenvedések és nyomorúságok kálváriája szakadt erre a világra, amióta kitört ebben a században másodszor is az európai világháború ... És talán el sem lehetne viselni a földi élet tenger baját, bánatát, fájdalmát, ha a Hit nem világítaná be a törékeny és gyarló emberi lelkek el-elhomályosodó zugait... Azt a csodás, bámulatos érzést r m is nevezhetem másnak, mint Szent Hitnek, mely ilyenkor a feltámadás napján ezerszeres erővei ahanja meg a népek sziveit, akik az égre tekintve ha nem is hangosan, de némán hiszik ér vallják, hogy nem lehet tartós, nem lehet állandó a szörnyű sorscsapás, amely rájok nehezedik, mert hiszen bűi nélki szenvedik a büntetést, amely a tömlöctartóknak járna ki igazság szerint... Igen, a tömlöctartó .véres kezű diktátoroknak, akik erre a világra zúdítják a kínnak és szenvedésnek lángtengerét . . . Néró római császár húsvéti kegyetlenkedései jutnak most az eszembe, ha áttekintek az óceán túlsó partjára s látom, hogy mit tett, mit tesz és mit fog még tenni ebben az átkozott világháborúban Európa Nérója . . Ismeretes, hogy a vérengző Néró nemcsak édes anyját és nejeit végeztette ki. hanem véres kegyetlenséggel üldözte a keresztényeke'' is. A római cirkusz véres drámáit minden ' ismeri. Nérónak azo kban mindezeken a kegyetlenkedéseken kivid volt egt különös passziója, melyet rend it hús étkor, q- ? napon szokott végreh: jtani, r rrr ' Tézus feltámadott, z a nusvéti, véres, kegyetlen passzió “ t élő fáklyái voltak. Azok közül a keres tények közül akik titokba a Megváltó feltámadását ünnepelték, amennyit csak lehetett, elfogatott. Kezüket, lábukat összekötözték a szerencsétleneknek s bemártották őket olvadt szurokba. Mikor a szurok megfagyott testükön, cölöpökhöz kötözték és meggyujtották őket. Lassan, három napol ke 'ül égtek ezek a “Néró gyertyák”, ezzel akarták megcsufolni Krisztus feltámadásának az igazságát. Ma is, kétezer esztendő múltán újra megcsufolják Krisztus eltám" “ ínak igazságát. Néró égő fáklyáira kell gchdoh un!. ha látjuk a vizen és szárazföldön a tüzek r ’'ói' bevilágítják na Európa söté* horizontj - . . A "’a lángok ‘'zül előtörő részkiáltások és halálhörgések még szörnyűbbek, mint Néró s encsétlf áldozatainak jajveszékelései és halálgése! v \ krisztusi feltámadó* soha olyan va nem ve11 mint anapság .. . Sze> ' Európában, d idogen világrészekben is vad [ időiét és gyűlölködés tombol; a gyöngéket üldözik, a 1 * találják meg a szivüket, am aor irgalomért folyamodnál hozzájuk: az elesettek, a leigázoí któl pedig akkora mértékét követelik meg az alázatnak, amire talán Krisztus is képtelen lett volna. Sok helyen még a harácsolás durva vágya is vezérli a diktátorok katonáit és kegyetlenkedéseik teljessé teszik a nagypénteki világfájdalmat ... ÉS MI MÉGIS VARJUK A GONDTALAN, A MOSOLYOGNI TUDÓ ÉLET FELTÁMADÁSÁT! Serény munkával akarjuk azt elérni itt Amerikában, mert tudjuk, hogy siránkozással, jajgatással, kéztördeléssel nem segíthetünk szerencsétlen európai véreinken. A kezek ma nem tördelésre kellenek, hanem kitartó és fokozott munkára. A mi honvédelmi munkánk utján hatalmas segítséget nyújthatunk Európa rabigába hajtott és a szabadságért, a függetlenségükért küzdő népeknek. Ne hagyjuk megcsufolni a krisztusi feltámadást, hanem a dolgozás optimizmusát szegezzük szembe az oly sötéten kitermelődött pesszimizmusnak. Nekünk itt Amerikában is dolgozni, küzdeni, verejtékezni kell, mert ma már nemcsak az erőszak ellen, hanem eszméért folyik a mi harcunk, mert mi igazságot várunk a történelemtől. A feltámadás napján fogadjuk meg, hogy mi itt hittel
