Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-03-13 / 11. szám
1941 Március 13. Verhovayak Lapja. 15-Ik Oldal LITTLE JULIUS SNEEZER BtfT - WHATX THC BT BAKER HEROES OF SPORT By BILL ERWIN PET COMPLAINTS, AND A STOAT, -BIS; -HOORAY i/.. youes TfeuLy **m m OKIE OF THE LEAGUES BEST PITCHERS, VJHOS RECORD IS AS OUTSTANDING AS AMY OF THE TOP NOTCHERS to bad he's Playing IN A SECOND DIVISION TEAMT)lCVC A BRIUJANT HITTER AND ABETTER ballraner. ITS ABOUT Time he got A BIG HAND FROM YOU FANSHOCToN sMi-m pvcap® >/ ^^yLTA FOR the FIRST TIME the AMERICAN RfOER. CUP TEAM COMES HOME SMITH THE BACON — TAKING THE CUP FROM OUR BRITISH COUSINS IS MUCH MORE FUN,BECAUSE GOLF IS PURELY AH ENGLISH GAME - ORIGINATED by AH ENGLISHMAN! 28 _ ÖZVEGY MENYASSZONYOK ÖZVEGY MENYASSZONYOK 25 A gyermek arcát egyszerre pir öntötte el. — Rólad, ifjasszony. Minden éjjel rólad álmodom — felelte a gyermek, tiszta, szeméremfélelmet nem ismerő bátorságával. Zsuzsánna keblére vonta a fejét, újból megcirogatta, aztán incselkedve az álla alá nyúlt. — Még mindig szeretsz? — Szeretlek, ifjasszony, szeretni foglak mindhalálomig. Zsuzsánna elmosolyodott. Olyan furcsán, olyan különösen hangzottak a gyermek szájából ezek a férfias szavak. — Jobban szeretsz az életednél is? — Az életemnél is jobban szeretlek. Zsuzsánna keveset várt: — De, te gyermek vagy még, én meg már asszonysorban vagyok — mondta édesanyásan. A gyerek arca elszánt kifejezést öltött. — Mindegy. Mégis szeretlek. Aztán maholnap magam is megnövök. Zsuzsánna szivén hirtelen messzi bu rezdült át. Sóhajtott: — Addigra, mire megnősz, addigra elfelejtesz, Péterke. Addig még sokszor és sokat szeretsz. Jobbat is, rosszabbat is nálam. De, ha csakugyan annyira szeretsz, hogy kész volnál értem minden áldozatra, most bizonyosságot tehetsz hozzám való nagy ragaszkodásodról. Péterke összeszoritotta a száját. Úgy mondta, olyan hangon, mint aki máris kész bármilyen kiállásra. — Kinek a halálát kivánod? Az enyémet, vagy a másét? Szólj! Szemem biztos, karom erős, — mondta mindenre elszántan. — Mást kivánok tőled, Péterkém. Többet, nagyobbat ennél. A gyermek szeme elsötétült. — Mondd meg, mi légyen az? Habozás és félelem nélkül megteszem. összekötni, hogy Prágában el ne szakíthassák. Már megtalálta a kapcsot is. — Ki, vagy mi légyen az? Balogh belemart a bajuszába: — Császármadár. Mária Krisztierna főhercegnő! Zsuzsánna a szivéhez kapott. Fel akart sikoltani, de az iszonyat egyszerre megdermesztette. Zsibongás támadt az ereiben s ez a zubogó forrás elöntötte a fejét is. Akadozó, vergődő tiltakozással kiáltotta: — Ez nem lehet. Ez nem igaz! Balogh kivülről neszt hallott. — A császár már útnak is indította Prágából Carillo atyát, hogy a frigyet megbeszéljék. Megérkezett Lengyelországból Báthory András bibornok őkegyelme is. A jövő hétre várják az idegen követeket. Zsuzsánna lehunyta a szemét. Nem tudott szólni. Hallotta Baloghnak a hangját, hallotta mit mondott, de a szavak értelmét nem tudta felfogni. Vége, mindennek vége, sikoltott fel benne a fájdalom s a szivében egyszerre kietlen, sötét üresség támadt. Balsejtelme tehát nem csalta meg, a vihar még fel sem kelt, már is ledőltek a hegyek, megnyílt a föld, fölcsapott a láng, hogy véresre fesse az egész égboltot. Olyan váratlanul, olyan hirtelen érte a villámcsapás, hogy minden érző része egyszerre megbénult. Szivében a vér egyszerre elapadt, lelkének világossága egyszerre kihunyt. Ajka megvonaglott, lezárt szempillája alatt könnycsepp jelent meg. — Mindennek vége! — rebegte megsemmisülve. Balogh keserű döbbenettel nézte. Most már tudta azt is, amit idáig nem tudott. Most már tudta, hogy csakugyan vége, vége mindennek, reménységnek, becsületnek, jövendőnek, vége Erdélyországnak, Kendy Zsuzsánna boldogtalan nagy szerelemmel szereti Báthory Zsigmondot. De harcmezőn érett férfivé, csontja rideg volt, mint
