Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-09 / 2. szám
1941 Január 9 5-ik Oldal Verhovayak Lapja SZEMTŐL SZEMBE A MUNKÁSPROBLÉMÁKKAL * A HUSZADIK századtól, amely a múltba hanyatlott századtestvéreinek legjava alkotásait átvette és újabb m u nkásintézményekkel gazdagította az emberi •jólét tisztultabb formáit, kevesebb küzdelmet, több eredményt, kevesebb csalódást és több boldogságot vártaka világ munkásai, úgy ideát Amerikában, mint Európában, Ázsiában és a többi földrészeken. Valljuk be, hogy az elégedetlenség nehezedett már megszületésekor erre a véres századra, mely magában véve nem lett volna még veszélyes, mert hiszen éppen ebben a században megtanultuk, hogy “az elégedetlenség egyik legerősebb motora a munkának és a cselekvésnek”.• Negyven esztendő merült már el az idők végtelen tengerében a huszadik századból is és mennyi, de mennyi csalódás érte a munkástársadalmat a világon mindenfelé ezen hosszú esztendők alatt. A világ munkássága mindenkor bízott a békevágy és a békszeretet diadalában, amelyet soha oly véresen nem csúfoltak meg, mint ebben a században. Először, amikor az első világháborúban tiz millió embert fegyver elé állított és egymás ellen hajszolt a világháborút felidéző nemzetközi könnyelműség és lelkiismeretlenség. Ezért az öngyilkos, öncsonkitó, önemésztő könnyelműségért, kegyetlenül fizetett a Béke meggyalázott géniusza: egész Európát belelökte a gazdasági anarchiába, az éhség farkasvermébe, az ínség poklába. Ami az első világháború után következett, építő munkának csak annyiban nevezhető, hogy a tömegmészárlás szomorú emlékeit igyekezett eltakarítani. Amerika munkássága is kegyetlenül megérezte a világháborút követő depressziót s bizony még odáig sem jutottunk, hogy itt Amerikában a háborút megelőző békemunkát az összesség üdvére és minden egyes ember javára folytatni tudtuk volna, már is kitört a második világháború s az emberi gonoszság és gyarlóság most meghiúsítani igyekszik majd becsületes szándékainkat és eltorlaszolni akarja a régóta áhított boldogság felé vezető utunkat... Mégis mi úgy hisszük, hogy itt Amerikában ebben az esztendőben a háborítatlan építő munka elfog kezdődni és Amerika munkássága, megfogja találni azt a csodaszert, amelylyel a munka, a szorgalom és a becsületesség kitudja harcolni a maga jutalmát, a szervezett munkásság pedig kitudja majd vívni, a maga jogait... • • • AZ AMERIKAI munkásság ebben az évben is minden fenntartás nélkül, a honvédelmi program mögött áll és azt teljes erejével támogatja. A munkások vezérei az elmúlt hetekben ünnepélyesen is megtették ezen lojális nyilatkozatukat, mégis a munkásjogokat, most több oldalról is veszélyeztetik és meg is támadják egyrészt a sztrájkok, másrészt a munkásvédelmi törvények miatt. A most megnyílt hetvenhetedik kongresszusban elég sokan vannak akik azt hirdetik, hogy ha a n e m z e tvédelmi programot végreakarják hajtani, akkor a munkások sztrájkolási jogát korlátozni kell, valamint meg kell változtatni az újabban hozott munkástörvényeket, főként a Wagnerféle munkatörvényt. Tervüknek az a lényege, hogy a munkaidőt fel kell emelni. Kíváncsian várjuk, hogy milyen álláspontra fognak helyezkedni ebben az irányban honatyáink. Nem hisszük, hogy a törvények megváltoztatására sor kerül, vagy uj munkatörvényeket hoz majd a hetvenhetedik kongresszus, mert hiszen az a tény, hogy csak legújabban is kilencvenöt ipari vitát intéztek el egyetlen munkaóra elvesztése nélkül, azt igazolja, hogy újabb törvényes rendelkezésekre egyáltalán nincs szükség. Az ország érdeke is azt kívánja, hogy az Egyesült Államok nemzetvédelmi programjába a munkásság a legprecízebben beilleszkedjék és a munkálatok beállított órapontossággal el is legyenek intézve. • • • T^ECEMBER utolsó napjaiban, országszerte beszédtárgyát képezte Mrs. Roosevelt-nek egyik cikkében feltett kérdése, hogy miként vélekedik Amerika népe a fiatal nők nemzetvédelmi kiképzéséről? Annak idején, amikor Németországban kötelező munkaszolgálatot honosítottak meg a nők körében is, itt Amerikában elítélték ezt a lépést. Azóta beigazolódott, — állítja Mrs. Roosevelt, — hogy ez a németek részéről pompás felkészülés volt a totális háborúra, amelyben nincsen front és nincsen “hinterland,” hanem egyik nemzet minden katonai, ipari és gazdasági erejével küzd a másik ellen. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok óriási arányú nemzetvédelmi felkészüléssel akarja elejét venni annak, hogy bennünket bárki is megtámadni merészeljen, nagyon is tanulmányozzák az európai példákat. A frontmögötti szol gálatban ma már a nőknek sokkal nagyobb szerep jut, mint az első világháborúban. Újabban fegyver és muníció gyárakban éppen úgy felhasználják a szakképzett női munkásokat, mint a repülőgépiparban, nemis szólva arról, hogy főként a fiatal és életerős nők, a sebesültek ápolására, kórházi és vöröskeresztes fron tszolgálatra különösképpen alkalmasak. A pénteken megnyílt hetvenhetedik kongresszus elé három honatya is törvényjavaslatot óhajt előterjeszteni, a kötelező munkaszolgálatnak a nők számára való törvénybe hozataláról. Washingtonban azonban azt állítják, hogy az Egyesült Államokban sohasem lesz szükség arra, hogy a törvénynek, ha az keresztül is megy, érvényt szerezzenek és a nőket európai példára kötelező munkaszolgálatra rendeljék. Ami azonban a nemzetvédelmi munkában való kiképzésüket illeti, azt maguk a nők is helyeslik. • • • ¥ GÉN érdekes szerződést írtak alá a C.I.O.-hoz tartozó newarki, N. J. gyári munkások, a gyárak vezetőivel. Az első volt a Brewstervállalat, mely bombázó repülőgépekre az Egyesült Államok kormányától száz millió dolláros megrendelést kapott. Ez a legelső szerződés több mint hatezer munkást érint és az óránkénti hat centes emelésen és a négy hónap alatt hatvankét centre emelkedő ötvenöt centes minimális órabéren kívül megállapítja, a legszigorúbb negyven órás munka hetet. Túlórákért másfélszeres, vasárnapi és ünnepnapi munkáért, kétszeres órabér jár. A besorozott munkás ujbólvaló alkalmazásáról és kétheti fizetéses vakációról szintén gondoskodik a szerződés. A vakációra nézve, a szerződés úgy intézkedik, hogy minden alkalmazott, aki legalább egy év* dolgozik a vállalatnál, egy heti FIGYELEM! Egy uj, gyönyörű regénynek a közlését kezdjük el a Verhovayak Lapja január 30-iki számában. ÖZVEGY MENYASSZONYOK a cime ennek a megrázó és drámai fordulatokban bővelkedő szerelmi regénynek, melynek Írója, BIBÖ LAJOS, elvezet minket Erdély régi, legendás korába, — s Báthory Zsigmond. Erdélyország fejedelme és titkos szerelmese, Kendy Zsuzsánna kalandjait eleveníti fel a legszebb színekben, — de egyúttal a pártoskodás, az árulás átkának sötét árnyékában is. Az ÖZVEGY MENYASSZONYOK szintere: Gyulafehérvár, Torda — s a Székelyföld, — és a régi erdélyi világ tragikus véget ért magyar főurai a regény hősei, akiket tőrbe ejtettek a dédelgetett idegenek, akikkel jussal mondja rá a székely komé: “A süly essen beléjük, aki olasz, meg német fattyú a világon van. Azok nehezítik mindig az átkot!” . . . S mintha az ÖZVEGY MENYASSZONYOK történetében a székely komé belelátott volna a meszsze jövőbe, pont az 1940-ik esztendőbe . . . Mert hát nincs-e igaza ma is a koménak??? . . . Nincs itt politizálás, csak a rég letűnt időknek a felelevenítése csodás szépségű Írásban . . . Petri Katalin, Kendy Zsuzsánna és Mária Krisztierna. ti bájos, feketeruhás ÖZVEGY MENYASSZONYOK szólaljatok meg a Verhovayak Lapjában, hogy but sírjanak a felhők és fájdalmat könnyezzen az erdélyi föld, — de hogy legyen is már egyszer vége a gyásznak — s mint egykoron, most is Erdélyország szivében halkan üljön el a zokogás — s legyen boldog a magyar és a székely egyaránt! . . . Felhívjuk már most Tagtársaink és olvasóink figyelmét erre az elragadóan szép regényre. Ne mulassza el senki sem ennek az elolvasását! . . . A Verhovayak Lapja Szerkesztősége. vakációra jogosult és azontúl minden évért, egv további vakációnap jár. Az esetleges vitás kérdésekben egyeztető tanács dönt, melyben a cég és az Unió tagjai szerepelnek. Ezt a szerződést fogják mintának tekinteni ebben az esztendőben. • • • A NÉMET munkások helyzetéről figyelemreméltó cikket közölnek a világlapok, melyre az amerikai közvélemény is felfigyelt, főként azóta, amióta Mrs. Roosevelt néhány cikkében arra is rávilágított. A mai Németországban a munkásság csodálatosan megállja a helyét. Ismeri kötelességeit, de nagyon keveset törődik jogaival, melyeket nem is igen hangoztathat a mai háborús Németországban'. .. A diktatúrák zsarnokságai munkásjogokat nem is ismernek! Az üzem, amelyben a munkások életüknek jórészét eltöltik, egyetlenegy egységet képez. Az üzemvezető és a munkások, az alkalmazottakkal együtt, egy közösséget képeznek és egyetlen céljuk a termelés minőségének a fokozása. Az amerikai munkásság szinte meg sem értheti azt a helyzetet, ami most Németországban van. A munkás és az üzemvezető, nem állnak többé szemben egymással, hanem vállvetve dolgoznak az üzemük sikerének érdekében, amely egyúttal az ő közös sikerük. Ezért tudott a német hadiipar eddig is kiváló eredményeket elkönyvelni. A Marxista időkben a munkás egyedül a bérkérdésben látta előnyét, ezen kívül alig érdekelte valami, a mai közös termelésben a munka áll előtérben, annál is inkább, mert a német ! munkásnak szeretete, az üzeme és a munka helye iránt éppen a háború utáni óriási munkanélküliség folytán, leírhatatlan módon erősbodött. Azok, akik éveken keresztül tétlenül éltek, azok ismerték fel a munka valódi értékét és megtanulták tisztelni “a munka áldásait”, ha ugyan ilyenről beszélhetünk a mai időkben, midőn a német ipari munka gyümölcse, a halált hozó bomba, ágyúgolyó és a hadiszerek száz és száz más vállfája .... (A V. .L. eredeti cikke)
