Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-01-16 / 3. szám
16-ik Oldal Verhovayak Lapja. 1941 Január 16. 100?o MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK MOZI VILÁG f fHANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty Glo-i Family Theatre-ben Vasárnap, Jan. 19-én d. u. 2-kor HÉTFŐN ÉS KEDDEN, JANUÁR 20 ÉS 21-ÉN A Grand Színházban 'SEGÍTSÉG ÖRÖKÖLTEM" . és "ÉRIK A BUZAKALÁSZ' lesz újra bemutatva ÁGAI IRÉN, A LEGKEDVESEBB MAGYAR FILMSZTÁR NAGY FILMJE, A “SEGÍTSÉG, ÖRÖKÖLTEM’’ Ismét viszontlátjuk a vásznon Ágai Irént, a legbájosabb magyar színésznőt, aki Jávor Pállal együtt annyi diadalmas filmet vitt sikerre és ki ne emlékezne a “Feleségem a kisasszony’’, “Huszárszerelem”, “Búzavirág”, “Lila akác” stb. filmekben való szerepléseire. Most ez a ragyogó szépségű, üde, fiatal művésznő koronát belyez eddigi sikereire a “SEGÍTSÉG. ÖRÖKÖLTEM" filmben való fényes szereplésével. Nem hisszük, hogy legyen valaki, aki segítség után kiáltson, mert örökölt, ennek ellenére tudjuk. hogy az ilyen hirtelen Örök- Bégek nagyon sokszor komoly bonyodalmat okoznak. Ezen nagyszerű meséből Székely István, a legnagyobb sikerű magyar filmek rendezője, ezúttal is kitűnő filmet készített és annyi kedvességet és természetességet hozott össze, hogy a közönség szinte ki sem fogy a mulatozásból. A nagyszerű szereplők élén Ágai Irén. Gózon Gyula. Rajnay Gábor. Uray Tivadar nagszerüen érvényesülnek és pompás segítőtársaik a neveltetésben Pethes Sándor és Vaszary Piroska. Mindent összevéve, a SEGÍTSÉG. ÖRÖKÖLTEM olyan film, amely elejétől végig csak szórakoztatást hóz és ezért biztosak vegyünk abban, hogy ennek megtekintését senki nem fogja elmulasztani. A Nanty Glo-i Family és a Hazelwood-i Grand Színházban január 19-én, Pittsburghban január 20-án és 21-én kerül bemutatásra.. Ugyanazon a műsoron “ÉRIK A BUZAKALÁSZ" Nemrég forró, nagy filmsiker volt Amerikaszerte Fedák Sári “Mámi” cimü filmremeke, amely Fedák Sári nevét a régi nagy sikerek uj fényével öntözte meg. A magyar színjátszás nagyasszonya ez az istenáldotta nagy magyar tehetség most megint diadalmas magyar filmszerepléssel biztosítja magának a magyar művészek köz ti előkelő helyét. Az ÉRIK A BUZAKALÁSZ a magyar filmek gyöngye, amelyben Fedák Sári szines és érdekes kar rierjének csúcsteljesítményét ad ja. Az érdekes, lzig-véris magyar téma hosszú Ideig szerepelt Buda pesten a Magyar Színház sziiipa dán “Beleznay Asszonyok” pimmei és abból írták át ÉRIK A BÚZA KALÁSZ elnevezéssel ezt a kitü nő, mulatságos, zenés vígjáték fii met. Az áldott magyar vidéki tájak minden szépsége és bája elevene dik meg az ÉRIK A BUZAKALÁSZ-ban, amelyet eredeti, gyó nyörü arató jelenetek, aratónóták és mindenekfelett jóízű humor di szitenek. Fedák Sári kivételes egyénisége uralja persze a kitűnő uj filmet, amelynek parádés sze reposztása a legjobb magyar mii vészegyüttest állította sorompóba Szenzációsan ragyogó pompás sze rep jutott Rózsahegyi Kálmánnak Petheö Attilának. Perényi Lászlónak. Szilasl Lászlónak. Egri Máriának. Erdélyi Micinek. Kürthv György és Simon Marosa. A Nanty Glo-I Family Theatre-ben Vasárnap, Jan. 26-án d. u. 2-kor “MAJD A ZSUZSI’’ és a “MEGYEBÁL” Rózsahegyi Kálmán az “Érik a Buzakalász” egyik jelenetében 214 MAGYAROK CSILLAGA tottak fel s szekereket, sátrakat halmoztak össze a vásárra. Az áldomást mingyárt itták is, a hevenyében felhúzott lacikonyhákban, vig orditozás közt. Estig engedte a vásárt Csanád ur. Akkor majd kitartják őket a láncingesek. hogy éjszakai garázdálkodás ne történhessék. Csomó hitvány talyiga s gyatra gebe került eladásra a piac egy zugában. Szegényebb aljanép alkudozott rájuk. Egy bütykös-redves öreg pásztor is köztük, nagy rongyos szűrben. Senki se ismerte volna meg benne Beő apót, aki minap még úri gúnyában, kardosán s paripán feszitett Koppány ur seregében. Ahogy az üldöző had ráomlott a seregre s Csanád ur is kicsapott a várból, mint a mennykő, látta ő azonnal: veszett ügy ez. Különben is hátraparancsolták a szekerekhez, nem került a harcba. A vad futás kezdetén mingyárt lehányta magáról az úri bőrt egy szekér árnyékában s felkapta ezeket a rongyokat, amiket a katonának beöltöző Bulcsu-fiuk hagytak a szekereken. Éppen ideje volt eloldalogni, félre az öldöklés sodrából. Most hosszas nyöszörgés, alkudozás után megvette ezt a koszos gebét s nyikorgó taligát. Alkonyattájban lemászott vele a csatamezőre. Éppen akkor hányták Csanád ur rabjai a napközben ásott nagy gödrökbe a gondosan kifosztott hullákat. Eltart ez vagy két napig is, olyan töménytelen a dög. Beő csendesen s biztosan baktatott el a mező szé-. lén, gebéje zabláját ráncigálva, távolabbi, bokros part felé, ahová még hajnali szürkületben húzta be őket, miután bőrét kockáztató, hosszú keresgélés után rájuk talált. Ott feküdtek a gallyak alatt mind a ketten, az ő két nagy ordas fiai. Bulesu maradványai, akiket a disznók mellől bekunyerált valahogy, Győr ur bolond vágyát szolgálva, szabad vitéznek. S most itt hevernek, né, összevágva, törve, holtan. Mozdulatlan arccal szemlélte őket, sokáig. RagyaMAGYAROK CSILLAGA 215 verte fekete képén csak jósokára rándult egy keserű görcs. Hördült s utánuk hajolt. Pattanó erekkel homlokán, kinnal emelte s nyögve fektette a taligába egyiket a másik mellé. Fújva támaszkodott a keréknek s szennyes ingujjával végigmázolta verejtékező homlokát, dülledt, véres szemeit. Cammogott aztán, késével ágakat, vagdalt, rakta s borította őket egészen. Felzökkent a deszkára, a gyeplőszárral megcsapdosta a gebe sovány farát. Nyikordult a két kenetlen, otromba kerék, borzongató siratással. Eldöcögött az erdők felé. Egész éjjel hajtotta a lovat, hol a daezkáról, hol gyalog, a csapásokon, melyeket csak ő ismert. Hazafelé, a Bakonyba, elhagyott pásztorszállására. Néha elbóbiskolt s arra neszeit fel, hogy áll a gebe is, térdére lógatva büféjét. Irtózatosat káromkodott s elverte rajta minden gyötrelmét, ami a belső részeit marcangolta. Délelőtt hevesen sütött a nap. Beő meg-megállott, hátrapillantott a fiukra: jól vannak-é? Visszatakargatta a szétrázott lombokat, kihúzott egy gallyat közüle, elcsapkodta a szemük-szájuk körül döngő zöld legyeket. A bűz megtekerte az orrát. Fölüvöltött, öklével vagdosott a rogyadozó ló bordái közé: — Fuss, az anyád! ... Kora délután zivatar szakadt le, omló záporeső, nagy dörgés-lobogással. Tépte a rengeteg haját, visított, bömbölt. — Feredjetek lelköm! Bólogatva szemlélte, hogy a felhők könnyei tisztára mossák őket a vér-por szennyétől. Jól esett neki is. A megháborodott levegőég mintha az ő gyászát ontotta volna ki. Napáldozásra hazatért. Éppen az utolsó idejében, mert a gebe, mikor kivonszolta a rudak közül, amik még tartották valahogy,'hasraesett s elnézést kérő pillantással alázatosan kiadta páráját.
