Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-06-05 / 23. szám

16-ik Oldal

VerJiovayak Lapja

1941 Junius 5

AINT T

Right?

LITTLE JULIUS SNEEZER

BY BAKEB

A FURLOUGH IS A DONItfV TEACHER!

ARe VOO I

tosi-ritfe? J

~JJTJ

NOW LET M£ S££? 1 THItfKT HAI/Ef A PlCTUfce OF A FURLOUGH /M mV desk,.'----lapT

^ .. .. JiSSw*

A CLOSE-UP

, VIEW

PUT- ARE YOU SuRg THAT IS A FURLOUGH?*

WELL ANVHOW ITS ASAILOR. ' LEAV/M’ ON HIS I

FURLOUGH.' J

HEROES OF SPORT

By BILL ERWIN

©ME OFTH£*GR£ATS*

OF BASEBALL WHO AFTER ELEVEM YEARS of wonderful Ball Flawing for the new York Yankees was

FINALLY RELEASED FROM THAT TEAM TO GO OUT INTO A FIELD FULL OF OFFERS. AT THE END OF THE 1937 SEASON—

ANTHONY MICHAEL WAS

Born in san Francisco DECEMBER 6,/904.

*■ POOSH E M UP TONY"-STARTED PLAYING Ball WITH A SAIT LAKE OT/ TEAM IN 1922.- HE PLATED III AND 3SP.

IN 1926 THe YANKS BOUGHT HIM — FOR CASH AND SOME MEN.-AND UNTIL 19 £4 HE played for Peoria, LINCOLN, And back TO SALT LAKE CITY AND FINALLY FINISHED HIS MINOR LEAGUE CAREER..,

THIS ROOKIE TONV LOOKS JL GOOD- y

IN THE YEARS THAT FOLLOWED TONY MAINTAINED AN AY ERASE OF .2,97 AND IN THE 1937 WORLD SERIES TIED THE EXISTING RECORD OF A HlT IN

EVERY GAME." HI'S AVERAGE iN. THE SERIES WAS ÍFOO

____

74

ÖZVEGY MENYASSZONYOK

— Na! Ki van még, aki nem felelt? Ki van még, aki nem köpött szemen!?

Hátulról valaki előrekiáltott:

— Gyerünk az ország elé.

— Nem határozunk! Elég!

Zsigmónd mellén összefont karral nézte a feléje csapkodó yihart. Megvárta, amig a zaj ismét elült, akkor odafordult Kendyhez:

—. Kértem kegyelmedéket, hogy megértsenek, — rágta most már a szót. — Kegyelmedet elsőbben, ki butbuval temetve, annyi baj és szenvedés között virrasztóit idáig hatvan évet. Félszázadot keseregve és tétlenül, a bölcsesség döglődő agglován. Bunkó és pecér után kiált ez a kehes táltos. A vétó, amit kegyelmedék a szemember vágtak, nem az én személyem, hanem Erdélyország becsületét szennyezi. Nem kegyelmetek, én mék az ország elé. Nincs több szavam.

Hátralépett, odafordult Kovacsóczyhoz és most már zugó hangon mondta:

— Kegyelmed az országgyűlést azonnal hirdesse meg. Tordára, Péter-Pál ünnepére. Majd ott találkozunk.

Iffju kiáltott:

— Parancs nélkül is ott leszünk.

Zsigmónd most már rendelkezett. Odaintette Gesztit maga elé.

— Kegyelmed Fülekre megy, aztán megtér és Tordára tart. Majd gondoskodik arról, hogy minden hívünk ott legyen. Nekem határozat kell. Országos határozat, hogy akaratom és kezem szabad. Hüségeskü és törvény, amellyel bilincsbevertek, ellenség ellenében nem köt tovább. Torda vagy igy dönt, vagy kő-kövön és élet-életben ezen a hitvány földön nem marad.

Bocskay magasba emelte a karját:

— Éljen a császár!

Marini ebben a pillanatban ért föl a palotába. Hallotta Bocskay kiáltását. Föltépte a tanácsterem ajtaját, odasietett Zsigmondhoz és ott kirántotta véres kardját

— Éljen Zsigmónd király!

ÖZVEGY MENYASSZONYOK______________________75

Egyszerre elült a lárma, meg a kavarodás. A rendek zavart döbbenettel meredtek egymásra.

Marini térdet hajtott Zsigmónd előtt és hódoló mozdulattal a lába elé fektette kardját.

— Uram, éppen most némitottam el egy bitangot, aki Boldizsár urat éltette ellenedben.

Boldizsár idáig hátul állt. Szándékosan rejtette el magát. Némán visszafojtott indulattal várva a pillanatot, amikor rá kerül a sor.

Amikor Marini kiejtette a száján a nevét, a visszafojtott indulat egyszerre elragadta. Előretörte magát, hogy mostmár szabad utat engedjen fullasztó izgalmának.

— Állj föl! — rivallt rá a hadnagyra.

Marini föltekintett Zsigmondra:

— Parancsolj, te uram, hogy engedelmeskedhessen),

Zsigmondnak fehér volt az ajka. Intett Marininek,

hogy emelkedjék föl.

Marini fölemelkedett és szembefordult Boldizsárral.

— Leszúrtam Balázs pecért, mert szidalmazta Erdélyország királyát, — mondta gőgös, kihívó hangon.

A döbbenet zúgása moraj lőtt át a termen.

Iffju ismét eléugrott.

— Olasz kutya! •— kiáltotta és kirántva kardját, a feje fölé emelte, hogy levágja a hadnagyot.

Boldizsár elébelökte a kardját.

— Megájjon kegyelmed! — ordította.

Hangját tompa dörrenéssel verték vissza a falak.

A döbbenet egyszerre feloldódott valamennyi tanácsurban. A hátulállók taszigálni kezdték az előlállókat.

— Le kell vágni!

— Föl kell koncolni a hitvány orgyilkost!

— Hol a hóhér? — kapott szárnyra a düh egyszerre.

Geszti meg Bocskay kardjukat előrántva siettek

Zsigmondnak a védelmére.

Zsigmónd csöndes mozdulattal állította meg őket:

— Fegyvertelen vagyok, — mondta halkan, párán-