Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-06-12 / 24. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 JUNIUS 12. NO. 24. SZAM VERHOVAY Péter felnyitotta a rég' ‘‘katonaiadat-’ és kivette gondosan őrzött ereklyéi közül “a lobogót". Szépen széthajtogatta, kérges nagy tenyerével kisimogatta és ráhúzta egy zsinórra. Kora reggel volt, olyan, mint a többi nyári nap reggele, mégis valami csendes és rangos ünnepélyesség feküdt a portán. A katonaládáról sok mindenfélére gondolt vissza Péter. Ferenc Jóskára a piros “behívóra", a kétmaroknyi földre, a keservesen nagy bucsuzkodásra a “Gunárhajóra", az óceáni útra. “Kecelgárdára”, miegyébmásra s azokra, az ijedt uj napokra, amikben ez a csillagos zászló hozta meg az első vigasztalást. Valamelyik kis bányaplézen érkezett meg hozzá az emberi szabadság hatalmas érzése és ekkor, az első “pedájából”, szerezte meg a lobogót és most, hogy — a magáén kívül is — néhány kedves emberélet volt már az árnyékában, a szive újra nagyon felhevült. — No tűzd ki, édes egyfiam! — mondotta kis Ábrisnak, akit Lincoln nevéről kereszteltetett igy. Ábris fogta a zászlót és felhúzta a rúdra és aztán, hogy már fölöttük lengett a 48 csillag és 13 sáv, — maga is leült a szép családi körhe. hogy megreggelezzen. — Flag Day, — mondta egyszerűen és megvajazta a kenyerét. Némi kis csend jött. amiben mindnyájan hallották a zászló kedves suhogását s aztán megint megszólalt Péter: — Most pedig mondd csak el megint, édes fiam, azt a históriát. Egy versre, ahogy szoktad. És Ábris mondta: — A tizenhárom kolónia 1777 junius 14-én formázta meg a zászlót. Tizenhárom csillaggal és tizenhárom sávval. A többi csillag egymásután jött rá, ahogy szaporodtak az államok. Már 164 éves a zászlónk. Csak három van idősebb nála: a dán. a holland és a svéd. Ezt a napot mégis csak 25 éve ünnepeljük. Wilson elnök óta. — Az csak szép mese, hogy Betsy Ross varrta volna ki az első zászlót, de az már biztos, hogy a U. S. S. Ranger hajón lengett először. 1777 julius 2-ának hajnalán. John Paul Jones kapitány huzattá árbocra és aztán, augusztus 3-án, amikor az angol a legdühösebben ostromolta a Stanvix erődöt, az Army is kitűzte. — Világtengerekre William Driver hajóskapitány vitte először. Akkor már 1824-et Írtak és ‘ Old Glory"-nak hívták a lobogót. — Ha félárbocon van. az vagy tisztelgés vagy gyász, mert ezt a zászlót soha sem szabad senki előtt meghajtani. És semijyen más zászló nem kerülhet sem föléje, sem a jobbjára. — 4,000,000 négyszögmértföldet őriz ez a lobogó és védelme alatt minden ember szabad. Ma talán az egyetlen jelképe a földön az emberi szabadságnak és ezért mondják el millió és millió iskolában a gyermekek minden reggel: “Hűséget fogadok az amerikai Egyesült Államok zászlajának és annak a köztársaságnak, amelyet jelképez. És amelyben a szabadság és igazság mindenkit egyformán megillet." És ekkor igy szólt Péter komolyan, megilletödötten: — Hát akkor mondjuk el mi ist TARNŐCY ÁRPÁD. Az Ember Fölé Kerekedhetik-e a Gép? Közgazdasággal és népműveléssel foglalkozó egyének nem régiben Piltsöurghban egy konferencián felvetették azt az érdekes kérdést, hogy “van-e egyáltalában a gépben lehetőség arra. hogy az ember fölé kerekedjék?” Ennél a vizsgálatnál meg kell állapítani elsősorban is azt, hogy “az anyagok és tudományos elemek, melyekből a gép fel van építve, a maguk lényegében nagyon is megállják a helyüket, mégis sok tudós, (főként azok, akik az emberek lelki világával is sokat foglalkoznak), azt állítja, hogy a gép nem szükségszerűen, hanem alkalomszerűen rossz! Az alkalmak pedig kivétel nélkül a gépet megszerkesztő és előállító ember kezében vannak! Mert az ember lelkes, eszes és érző lény, ezért ha fölébe akarna kerekedni a gép, j rendelkeznie kellene olyan képességekkel, mint pl. képzelet, gondolkodás, tudás, stb A gépben ezekből azonban nincsen egyetlen-« egy szikra sem! Ha volna, akkor önmagukat alkotnák meg; —• kísérleti minták és kényszermegoldások halmaza nélkül! Akkor legalább is tiltakoznának minden túlterhelés ellen. A gépnek nincs képzelete, nem tud gondolkozni, mivel is parancsolhatna az öt létrehozó. alkotó léleknek? Hiszen még létét is neki köszönheti! Csak azt tudja teljesíteni, amit a tervező elme és az elkészítő kéz neki | Kiszabott." És mégis! ... Ha valaki odaáll a gyár kapujába kora reggel és elnézi J azokat a fáradt arcokat, melyek feltűnnek előtte, fényle- I !en szemmel, sápadtan és nehézkes járással de a fásult' ság mellett is örökös nyugtalanságot tükröző hajszolt sietségben, — ha észreveszi, hogy ezek az emberek, akik nem is köszöntik egymást, sokszor nem mind felnőtt férfiak, hanem sokszor, nagyon sokszor fiatalok, gyerekemberek, akkor még a legfelületesebb szemlélő is megállapithatja, hogy valami náluk hiányzik. — nagyon hiányzik! Hiányzik a kedv. a lelkesedés. *'ti lendület és az öröm." Mindez azonban nem azért van. mert a gép az embernek parancsolni tudna, hanem mert az ember — botor fejjel ' — megtette halványnak a gépet és a bálvány ime zsarnokoskodik felette! Konokul és nagyon kegyetlenül zsarnokoskodik ... Gépesíti magát az embert is és kiöli belőle éppen az emberi vonásokat. Minden mozdulatot másodpercre kiszámit és az utolsó részletig előír. Minden munkást a sokszor egészen önkényesen felvett, fáradási tényezők rekeszeibe belekényszerit, minden észmunkát megtilt és minden izlésmegnyilatkozást, bármily szép legyen is az, lehetetlenné tesz ... Gyilkos iramú robottá süllyeszti a munkát és ha tőle függne, kipusztitana az embeiból minden magasabb érzést. Csak a robotolás egyhangúsága marad meg, amit Madách oly gyönyörűen megénekelt: “...és a tökélyről az kezeskedik, hogy a munkás, ki ma csavart csinál — végső napjáig amellett marad!” (Milyen kár, hogy itt Amerikában főként a közgazdasággal és népműveléssel foglalkozó tudósok nem ismerik Madách gyönyörű alkotását! Sok felvetett problémára megfelelt ő még a múlt század derekán! — Szerk.) A gép minden zsarnokoskodásával szemben mi mégis csak azt állítjuk, hogy AZ EMBER NEM GÉP, tehát semmiféle vonatkozásban sem szabad úgy felfogni, minha gép volna, még akkor sem, ha a legegyhangubb munkát is végezné! Mindezen megállapításokból nem az következik, hogy törjük össze gépeinket és legyünk ősemberek. Azt azonban nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a gépet mindenkor az értékrangsornak megfelelő piramisába kell beállítanunk! Ami jó és értékes, természetesen megmaradhat, de ami kivetni való, azt könyörtelenül ki kell küszöbölni. Ilyen kiküszöbölést sürgető hibák, hogy csak egynéhányról történjék említés: a NŐI ÉS GYERMEKI MUNKAERŐNEK IGÉNYBEVÉTELE, (melyre nézve ma már törvényünk, de sok alóla a “kibúvó” főként manapság), a PÉNZÉHESSÉGRE ÉS A MUNKÁSOK KI- * F L A (, I» V V ’
