Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1941-05-15 / 20. szám
(Verhoyay Journal) VOL. XXIV. ÉVFOLYAM 1941 MÁJUS 15. NO. 20. SZÁM SIRÁLYO K ÉLETÜNK árva öbleiből eltűntek a fehér sirályok, ahogy eltűnt a Csend a földről. S eltűnt velük az Ég, a Béke, a Szép, a Jó, a Szív az Elme: Isten mosolygó földi népe. Fehér* lelkek, riadt sirályok röpködik be a siró tengert s keresik a régi világot. Keresik az Embert, a jókat, az elmenekült boldog Csendet és a drága, lepkés hajókat. TARNÓCY ÁRPÁD. Két Újfajta Életbiztosítási Módozatot Honosítunk Meg Igazgatóságunk, — egyesületünk Alkotmánya és Alapszabályai 10. §-ának s) pontjában lefektetett ama jogánál fogva, hogy újabb biztosítási módokat és formákat bevezethet, ha annak kívánatosságát látja, — úgy határozott, hogy 2 uj kötvényt ad ki s ezáltal úgy a felnőttek, mint a gyermekek osztályába egy-egy teljesen újfajta életbiztosítási módozatot vezet be és honosit meg a Verhovay portán. HÁROM ALAPGONDOLAT VEZÉRELTE IGAZGATÓSÁGUNKAT, MIDŐN HATÁROZATÁT MEGHOZTA. Az egyik a család szemefényének, a gyermeknek szélesebbkörü bebiztosítása, helyesebben a szülői gondoskodásnak kitágítása, kibővítése. Gyermekkötvényeink jóságáról már több Ízben megemlékeztünk, de az uj Verhovay ifjúsági kötvény bevezetésével valóban elmondhatjuk, hogy a gyermekek részére olyan biztosítási módszereink vannak már, melynél jobbat egyetlen egy amerikai nagy életbiztosítási intézmény sem adhat. A másik alapgondolat az, hogy minden egyén és minden egyes család jólétének, boldogulásának és fejlődésének a biztosítéka a takarékosság. Az igazgatóságunkat vezérlő harmadik alapgondolat pedig azon rideg gazdasági tényen alapul, hogy a pénz csak csereeszköz és a javaknak az értékmérője, de magát a javakat teljesen sohasem pótolja. A takarékosságnak az életbiztosítással való öszszekapcsolása tehát áldásos az egyénre és a családra nézve, de legáldásosabb talán magára a gyermekre nézve, ha jövőjét tartja a gondos szülő szemei előtt. .. Külön magyarázatra nem szorul az sem, hogy addig kell takarékoskodnunk, mig van miből, mert a mai bizonytalan életkörülményeink megélhetésünket, boldogulásunkat sokszor, igen sokszor aláássák; — a nincstelenség, a nélkülözés réme pedig ha ránehezedik a családra, sokszor a kétségbeesés legsötétebb örvénye felé sodródik . . . De a takarékosságot más tekintetben is minden józan ember életszükségletnek tartja. Rákényszeríti is önmagát a rendszeres és hasznos takarékosságra, de a takarékosságának a gyümölcsét sokszor nem élvezheti. Ennek az oka az, hogy sokan, igen sokan vannak olyanok, akik gyűjtenek ugyan a bankban egy kis pénzt, de mihelyt valami alkalom kínálkozik, azonnal hozzá is nyúlnak a bank-, betétjükhöz. — Ma eszükbe jut, hogy venniök kell egy szép szőnyeget, mert a régi már kissé kopottas, — holnap elfogja őket az utazás vágya, — holnapután egy nagyobb beruházásra gondolnak s bizony hiába fogadkozunk, hogy majd visszatesszük a hiányzó összeget. Bizony az nem kerül vissza a bankba. így aztán a bankbetétek — minden erősen elhatározott takarékossági akarat ellenére is inkább kevesbedni szoktak, mint gyarapodni... Többször megmagyaráztam már azt is, hogy ezzel szemben a takarékossággal mindenkor szorosan összefüggő életbiztosítással mennyire másként állunk . . . — Csaknem minden egyes ember, aki tőkebiztositást köt, abban a reményben írja alá az életbiztosítási szerződést, hogy meg fogja érni a lejárat időpontját és akkor egy nagyobb összeg felett fog rendelkezni abban az időben, amikor már munkabírása nem lesz a régi, rugalmas, fiatalos, százszázalékos... — Családos ember, ha szeretteire is gondol, mindezekkel számolnia kell. Milyen szép tehát az az elgondolás, ha a takarékosságot és az éietbiztositást egybekapcsolva, egy tagtársunk elérkezik idő múltán (mondjuk 20 év elteltével) egy olyan évbe is, ahol nemcsak hogy kap nehány száz dollárt, hogy azzal megkönnyítse a megélhetését, vagy jobb helyzetet teremtsen magának és családjának, hanem az életbizto-
