Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-02 / 1. szám

1941 Január 2 3-ik Oldal Verhovayak Labia SORSDÖNTŐ UJ ESZTENDŐ Magyarország részére sors­döntő lesz az 1941-ik esz­tendő. A vasutak tele van­nak német katonákkal. Vi­szik le őket az albán ha­tárra. Alig, hogy az első né­met ezred karácsonykor át­lépte a magyar határt, a magyarországi mozgósítás is megkezdődött, sőt a ma be­érkezett kábel jelentések sze­rint január 15-ikére az álta­lános mozgósítás is el van rendelve, mely természetesen fantasztikus találgatásokra ezer okot szolgáltat. Egyes jelentések szerint a magyar katonákat az orosz-magyar határra viszik elsősorban is olyan célzattal, hogy fedez­ze a németek akadálytalan felvonulását és bevonulását az ország területére és Ro­mániába. — Más jelentések szerint az egész mozgósítás csakis az ország közbizton­ságának a megvédését cé­lozza, (de ahhoz igazán szükségtelen az általános mozgósítás, mely állítólag egy millió katonát szólít a zászlók alá ... ) Bárhogy áll is a dolog, rettenetes izga­lomban él ma óhazánk né­pe s a bizonytalanság kin­­zóbb ránézve, mint bármi­lyen más háborús tortura. Bár az itteni jelentések a találgatásokon épülnek fel, de azért sok dolgot tisztán láthatunk. Budapestnek tel­jesen kooperálnia kell Ber­linnel, mert ezt a németek­kel kötött szerződés meg­követeli .., Arról ma már kevesen beszélnek, vagy ír­nak, hogy ez a szerződés a t e ngelyhatalmakkal milyen kényszerítő kör ül m ények nyomása alatt jött létre, viszont arról is kevesen tud­nak, hogy a szerződés meg­kötése előtt Budapest nem valami kellemes figyelmez­tetést kapott, hogy vagy alá­írja a szerződést, vagy a gyönyörű magyar főváros 36 óra alatt romokban fog he­verni, mely különben is ki­tűnő és eltéveszthetetlen cél­pont .., Szóval a németek ezt a mostani hadmozdula­tukat karácsony után meg­tették volna akkor is, ha ma Budapest romokban mered az ég felé és a tiltakozás ne­hány százezer magyar ember vérével lett volna megpecsé­telve ... Itt nem volt kiút, mint sokan elképzelik ... Nagyképűsködés a magyar­­országi helyzetről képket fes­teni a mostani időben, mi­kor tudjuk, hogy a cenzúra minden neki nem tetsző táv­iratot visszatart. Jelenleg te­hát egyikünk sem tudja, hogy mi történik Magyaror­szágon, de abban biztosak vagyunk, hogy a lavina, ha egyszer megindul, feltartóz­tatni nem lehet s ebben az esztendőben minden bizony­nyal sorsdöntő fordulat fog bekövetkezni... MI TÖRTÉNT SZILVESZ­TER ELŐTT KŐBÁNYÁN? A régi jó idők kedélyes hangulatát hozta át egy óceáni repülőpostával érke­zett légiexpressz-levél, mely­nek tartalma igazán felkel­tette a szilveszteri jóhangu­latot az idén több magyar kolónia körében, ahová az elért. A pompás kis humo­ros cikk igy szól: A Magyarországi Sertések, Kocák és Malacok Országos Egyesülete rendkívüli, szil­veszter előtti közgyűlést hi­vott össze az egyesület kő­bányai székházának disznó­óljában. Több, mint kétezer sertés, disznó, koca és malac gyűlt össze és izgatottan tárgyal­ták a küszöbön álló, életbe­vágó, sőt sorsdöntő ese­ményeket ... Hasitottpatai Hízó Man­galica, az egyesület elnöke pontban nyolc órakor meg­rázta a csengőt és az ékte­len visitás és röfögés azon­nal elcsendesült... “Mélyen tisztelt Közgyű­lés!” — kezdte általános figyelem között röfögését az elnök és intőleg felemelte jobb mellső csülkét, — “Fi­gyelmeztetnem kell minden­kit, hogy a Szilveszter vésze­sen közeledik. Ne várjuk meg tehát ölhetett lábakkal, mig a tizenkettedik órában leszünk, hanem már most tegyünk valamit az emberek ellen!” — Le kell számolni velük! Disznóság, amit velünk mü­veinek! — visították közbe a disznók minden oldalról. — Megértem ezt a mély felháborodást disznótársaim, — röfögte tovább az elnök, — hiszen eddig évről-évre tehetetlenül, ökölbe szorított csülökkel kellett végignéz­nünk, mint pusztítják el leg­jobbjainkat Szilveszterkor és újévkor... És ami a legel­­szomoritóbb, — nem eléged­nek meg velünk, öreg disz­nókkal, akik már megettük moslékunk javát, hanem iont a legfiatalabb generá­ciót, a sertéstársadalom jö­vendő pilléreit öldösik le fő­leg... Ártatlan, rózsaszínű bébijeinket még a kirakatba is kiteszik, fél citrommal a szájukban! ... — Szégyen, gyalázat! Töb­bé nem hagyjuk magunkat! Csülökre megyünk velük! — visította közbe több harcias malac... — De nem ez a mi leg­főbb sérelmünk, — folytatta az elnök. — Tudjuk mind­nyájan, hogy előbb-utóbb minden sertésnek meg kell halnia, — ez már, sajnos, együtt jár a mi hivatásunk­kal. De a leghatározottab­ban tiltakoznom kell az emberek ama középkori ba­bonája ellen, hogy az élő malacból Szilveszterkor kité­pett szőr szerencsét hoz. — Pfuj, szégyeljék magu­kat! — visították az összes egybegyűltek. — Szilveszter éjjelén fe­­hérsipkás kukták hordozzák körül szalagokkal felpánt­likázott ártatlan gyerme­keinket a lokálokban, — folytatta az elnök, — elolt­ják a lámpákat és a sötét­ben csomónként tépik ki a szőrt a jobb sorsra érdemes sertésifjuságból. — Na, de most leszámo­lunk velük! Az ő szőrüket kellene kitépni! Eszünk mi még embertoros vacsorát! Az izgalom tetőfokára há­gott. Az elnök csak nagy­­nehezen tudott csendet te­remteni és igy folytatta: — Vén disznó vagyok én már, tisztelt Közgyűlés, ezt szerénytelenség nélkül állít­hatom és ezért legyen sza­bad örömmel bejelentenem, hogy megtaláltam önvé­delmünk legbiztosabb mód­ját. — Éhségsztrájkot kell kez­denünk, mélyen tisztelt Köz­gyűlés! Mondjuk ki határo­­zatilag, hogy jelen pillanat­tól kezdve nem nyúlunk hoz­zá a moslékhoz, legyen az a moslék bármily ínycsik­landó és kívánatos. És ha pár napig nem ettünk és csupa csont és bőr leszünk, akkor az emberek többé nem fognak legyilkolni ben­nünket, mert nem lesz ne­kik mit falni rajtunk. — Úgy van! Jól beszél! Koplalni fogunk! Kibabrá­lunk velük! Éljen az éhség­­sztrájk! — röfögték a disz­nók egyhangúlag. — Nem féltünk a farkas­tól, nem félünk az emberek­től sem — visította három kis malac és a többi har­sogva helyeselt. örömmámorban úszott az egész diszól. A vén disznók boldogan ölelték át kicsi­nyeiket, vadidegen sertések összecsókolództak. Ilyen fel­­röfögések hallatszottak: Katonai Szolgálat FIÓKTITKÁROK, ÜGYKEZELŐK FIGYELMÉBE! Ezúton hozzuk helyi képviselőink, a fiók titkárok, ügykezelők, tagjaink tudomására, hogy igazgatóságunk határozata értelmében 1940 december 1-től kezdve ka­tonai szolgálatot teljesítő tagjaink — ez alatt értjük a hadsereg, valamint a haditengerészet minden ágát — ép­pen annyi havidijat fognak fizetni, mintha polgári fog­lalkozásukat folytatnák. Amig^ddig, ha valamelyik tagtársunk katonai szol­gálatot vállalt, havidijának vagy kétszeresét kellett, hogy fizesse, vagy életbiztosításának összege a felére szállt le, a jövőben, ha be is vonul katonának, csupán annnyit kell fizetnie életbiztosításáért, mint azelőtt. S ha katonai szol­gálata közben halna el, a teljes haláleseti összeget fogjuk kifizetni. Avval a kéréssel hozzuk a fentieket munkatársaink — a fióktitkárok — figyelmébe, hogy erről haladéktalanul értesítsék az érdekelt tagokat s az esedékes havidijakat december havára már a fentiek értelmében számolják el. Azok a tagjaink, akik régebb idő óta teljesítenek ka­tonai szolgálatot, a fenti kedvezményt 1940 december 1- től fogják élvezni. Ha havidijukat előre fizették volna, az megfelelő értékben javukra lesz elszámolva. Véderő köteles ifjainkat a jövőben tehát nem tart­hatja vissza semmi attól, hogy egyesületünk tagjaivá le­gyenek, hiszen ha be is hívják őket katonának, havidijuk nem fog emelkedni s biztosításuk is ugyanaz az összeg marad. Katonai szolgálatuk alatt tagjaink nem lehetnek a 'oetegsegélyző vagy balesetbiztosítási osztály tagjai, termé­szetesen havidijat sem tartoznak fizetni. Katonai szolgá­latuk végeztével azonban mindkét biztosítási osztályba visszaléphetnek. — Nahát, hogy erre csak most jöttünk rá! — Éljen az éhségsztrájk! — Éljen bölcs elnökünk, aki kitalálta! — Szobrot neki ... Ebben a pillanatban meg­jelent a sertéshizlalda ötven alkalmazottja és finom, zsí­ros moslékkal töltötték meg az üres vályúkat. A bölcs elnök ünneplése egy szempillantás alatt abba maradt. Mintha csak elvág­ták volna. Disznók, kocák, sertések és malacok hanyatt-homlok, egymást letiporva rohantak a vályúkhoz és mohóbban habzsolták a moslékot, mint valaha. Az elnök szomorúan le­gyintett a csülkével, azután megvetéssel röfögte: — Akárcsak az emberek! Ha enni kapnak, rögtön megfeledkeznek mindenről! INDIGESTION may affect the Heart Gas trapped in the stomach or gullet may act like a hair-trigger on the heart. At the first sign of distress -mart men and women depend on Bell-ans Tablets to set gaä free. No laxative but made of the fastest­­acting ^medicines known for acid indigestion. If the FIRST DOSE doesn’t prove Bell-ans better, return jottle to us and receive DOUBLE Money Back. 25c. BONT BARK ... don’t cough! Get pleasant relief from a cough due to a cold with Smith Brothers Cough Drops-Black or Menthol-Si. Smith Bros. Cough Drops are the only drops containing VITAMIN A Vitamin A (Carotene^ raises the resistance of mucous membranes of nose and throat to cold infections, when lack of resist­ance is due to Vitamin A deficiency. SICK, NERVOUS-) CRANKY “EVERY O MONTH”i Then Read WHY Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound Is Real “Woman’s Friend”! Some women suffer severe monthly pain (cramps, backache, headache) due to female functional disorders while other's nerves tend to become upset and they get cross, restless and moody. So why not take Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound made especially to help tired, run-down., nervous wom­en to go smiling thru “difficult days.” Pinkham’s Compound contains no opi­ates or habit-forming ingredients. It is made from nature’s own beneficial roots and herbs — each with its own special purpose to HELP WOMEN. Famous for over 60 years—Pinkham’s Compound is the best known and one of the most effective “woman’s” tonics obtainable. Try it l

Next

/
Oldalképek
Tartalom