Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-02 / 1. szám

4-tt Oldal 1941 Január 2 Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n OFFICE OF PUBLICATION 8502 West Jefferson Ave Detroit, Michigan PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOSEPH DARAGO, ' Főszerkesztő Editors: BENCZE JÁNOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN. Szerkesztők Editor’s Office — Szerkesztőség: 345 FOURTH AVENUE. PITTSBURGH. PA. All articles and changes of address should be sent to the 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTO ZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 345 FOURTH AVE.. PITTSBURGH. PA. KÜLDENDŐ SUBSCRIPTION RATES: Foreign Countries $1.50 a year United States and Canada . $1.00 a year Advertising Department (Hirdetési Iroda) Eastern Representative: FRANK A. BEACHER Box 7. Woolsey Station Long Island City. N. Y. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit Michigan, under the Act of March 3. 1879. AZ UJ HAJÓ Irta: HERCZEG FERENC A hajóóriás fanatikus buz­galommal dolgozza magát előre, világitó füstszalagot hurcolva maga után a ten­geren. Uj hajó; ez az első óceáni útja. Magasan fenn. a parancsnok üvegtornyá­ban, féltucat japán hajóstiszt áll, mozdulatlanul, zsebre tett kézzel és valamennyien azt a karcsún iveit, hófehér hajót nézik, amely közvetle­nül előttük fut, mint az őz a farkas előtt. Az uj hajó hajnal óta csökönyösen nyomában van az európai vonal gyorsgőzö­sének, a hires Caledoniának. Napfölkelte óta a robbanásig fütött kazánokkal, bömbölő gépekkel repül a sodrában. Ahány tengerész van a két hajón, az mind tüzbe vetne egy-egy esztendőt az életé­ből, ha ezzel megkétszerez­hetné a gyorsaságot. A második osztály födélze­­tén, a széltől védett sarok­ban két utas ül együtt, ők semmit sem tudnak a haj­száról, amely feszültségben tartja a tengerészek idegeit és megremegteti a hajó bordáit. Az egyik néger, a másik hindu. A fekete ember ka­­tholikus pap, ő Rómából jön és küldetése van a Sandwich­­szigetekre. A dióbarna em­ber hazatérőben van Angliá­ból, ahol az egyetemeket járta. Csendesen beszélget­nek, az Európában szerzett tapasztaltaikat mondják el. — Miért szakította félbe egyetemi tanulmányait — kérdezte a pap. — Nem volt már célja a további tanulásomnak. — Mindent tudott már? — tréfálkozott a néger. A hindu azonban nem volt enyelgő kedvében. — Én nem foglalkoztam egy meghatározott tudo­mányággal, hanem meg akartam ismerni az európai civilizáció lényegét. Mi az, ami a fehéreket oly széditő magasságba emeli a többi fajok fölé? Kerestem a köz­ponti gondolatkört, vagy mondjuk: a vezérelvet, amely a civilizáció jegecesedési tengelye. — Szóval: Európa lelkét! ... És megtalálta? — Semmit sem találtam. — Mert még nem építet­ték meg azt a kotrógépet, amellyel át lehet kutatni az óceán fenekét. — óceánmélységünek tart­ja az európai lelket? Én azt hiszem, Európának, legalább a mai Európának, nincs lel­ke. Ha valamikor volt, ak­kor időközben meghalt. Én csak csonka tagokat talál­tam, foszlányokat, amelyek egy földarabolt holttest ré­szeihez hasonlítottak. Soha sem fogom megérteni, miért volt Európa olyan nagy? Vagy csak a mi békeperspek­­tivánk mutatta olyannak? A fehérek történelme csupa bestialitás, hiúság, ostoba­ság és szenvedés. És azok az erők, amelyek ma csinálják ott a történelmet, ugyan­csak embertelenek és osto­bák. Ha Európát az európai emberek összesége teszi, ak­kor tulajdonképen nincs is Európa, mert nem láttam egyetlen embert, aki szoli­dáris lett volna a földrészé­vel. Ha ma ázsiaiak törné­nek rájuk, mongol hordák, én biztos vagyok benne, hogy a fehérek fele ujjong­va feléjük állna, mert any­­nyit gyötörték egymást, hogy jobban gyűlölik egy­mást, mint a halált és a poklot. — De mi van a tudomány­nyal? Az európai tudást nem lehet letagadni. — Sokat tudnak. Többet, mint amennyit az ember idegrendszere egyensúlyban tud tartani. Ez azonban részlettudás, gigantikussá nőtt tudás, de részlet, amely kiszakad a kultúra egészé­ből és független életet él, mint az elvadult házimacs­ka az erdőben. Az európai tudásnak már alig van köze a kultúrához. Az ő tudósaik elfelejtették, mi a tudás igazi célja. — És mi az igazi célja? — Nem lehet más, mint hogy elviselhetőbbé tegye az emberi életet. Lássa, a fehé­rek semmire se olyan büsz­kék, mint az ő technikai lángeszükre. A gép és min­dig csak a gép! A gép azon­ban föllázadt az ember el­len, az ember szolgájából az ember zsarnokává lett. Bé­kében a gép munkanélküli­séget teremt, háborúban szörnyű energiával irtja az emberi életet. A gép a fehé­rek dicsőségéből a fehérek gyalázatává lett. A gép Euró­pa veszedelme és végzete. Legjobb utón van, hogy káoszba döntse a világot. —A gép! De van Európá­nak egyebe is. Vannak gon­dolatai és érzései. Van vallá­sa és művészete. — Megálljon csak, tiszte­lendő ur! Mikor én Ports­­mouthban hajóra szálltam, az egész angol sajtó éppen a repülőtámadások veszedel­méről cikkezett. Megvan az a lehetőség, hogy egész vá­rosok lakosságát, asszonyos­tul, gyermekestül, álmukban megfojtják. Százezer ember foglalkozik ma ezzel a lehe­tőséggel, de egyetlen egy sem gondol arra, hogy a szeretet vallása visszatarthatná a keresztényeket az ilyen tö­meggyilkolástól. Miféle ke­reszténység az, amely két­ezer éves fejlődés után ide jutott? És mit akar ön a művészettel? Vannak képek, szobrok és könyvek, amelye­ket a változó divat megta­gad és elvet. A művészet végre is csak az élet orna­­mense, de kérdezem: mire való az ornamens, ha elve­szett a lényeg? Az európai művészet nem egyéb, mint aranysuj tás egy halotti kön­tösön. — ön szerint mi követke­zik ebből? — A fehér fajok zsákutcá­ba jutottak. Visszafordulni nem fognak, az emberiség sohasem fordult még vissza. Tehát nincs tovább. Elját­szották szerepüket. — Nem sajnálja őket? — kérdezte a pap. A hindu vállat vont. — ők ma az emberi ha­ladás akadályai... De ön, mit tart ön minderről? Verhovayak Lapja — Keresztény pap vágyok és hiszek az isteni gondvise­lésben. A fehérek az Ur vá­lasztott népe. Isten élesebb és leleményesebb elmét és acélosabb akaraterőt adott nekik, mint a többi fajnak, hogy elvégezhessék küldeté­süket ... — És mi a küldetésük? Hogy vezessék kiskorú test­véreiket, a színes népeket, hogy megtanítsák őket gon­dolkozni, dolgozni és szeret­ni. No hiszen derekasan megfeleltek a küldetésük­nek! Régi birodalmainkat összetörték, ősi kultúránkat porta tiporták. Ahol meg­jelentek és ők mindenütt megjelentek! ott a mészár­lás, fosztogatás, a szolgaság járt a nyomukban. Még annyi méltóságot sem hagy­tak rajtunk, mint a jólelkü ember az állaton. Ha össze­folyna mindaz a vér és könny, amit a fehérek miatt ontott a világ, meg tudná fullasztani egész -Európát. A pap jó ideig hallgatott, majd azt mondta: — Meg van írva: el vétetik tőletek az Istennek országa és odaadatik a pogány nép­nek, hogy annak teremje gyümölcseit. — Kinek a jóslata ez? — kérdezte a barna ember. — A keresztény istené? Külö­nös egy isten lehet, önök papok azt mondják: minden ható! Hogyan van az, hogy annyira elszámitotta magát a választott népével? — ő szabad akaratot en­ged az embereknek és úgy jutalmazza és bünteti őket, ahogyan élni és visszaélni tudnak a szabadságukkal. — Mi a jutalom, mi a büntetés? — Természeti törvények érvényesülése. Isten nem jó­szívű ötletekkel, hanem örök­érvényű törvényekkel kor­mányozza a népeket. — De ha előre tudta, mi­ért engedte meg mégis .. — ő előre tudja azt is, hogy a nyár virágait el fog­ja hervasztani az ősz, azért mégis virágokkal ékesíti a nyárt, mert ez a virágzás és hervadás az élet. — Legyen úgy! — mond­ta a hindu — és ha az ön istene elhervasztja a fehé­rek virágzását, akkor fejet és térdet hajtok előtte. * * * Ebben a percben diadal­masan üvölteni kezdtek a hajó szirénái. Szívósan küzd­ve minden hüvelyknyi tér­előnyért, az uj hajó utolérte és elhagyta a Caledoniát. A megszégyenült fehér hajó percről-percre elmaradt és mind kisebb és szürkébb lett az esthomályban. A parancs­noki toronyban csoportosuló hajóstisztek keskeny ajkán gúnyos és megvető vigyorgás jelent meg. V E 0 •v 1 ESEMENYEK v NAPTÁRA V JANUÁR 11, SZOMBAT. — Co­­raopolis, Pa. — A 352-ik fiók farsangi táncmulatsága. JANUÁR 11, SZOMBAT. — Bcb­­town, Pa. — A 478-ik fiók tánc­­mulatsága Anton Kali táncter­mében. JANUÁR 12, VASÁRNAP. — Chi­cago, Illinois. — A 37-ik fiók szinielöadása és táncmulatsága. JANUÁR 18, SZOMBAT. — Cle­veland, Ohio. — A 361-ik női fiók ÖZVEGYASSZONYOK BÁLJA a Verhovay Otthonban. JANUÁR 19, VASÁRNAP. — J* diana Harbor, Ind. — A 229-ik fiók női klubjának vacsorával egybekötött táncmulatsága. JANUÁR 25, SZOMBAT. — Z<*• lienople, Pa. — A 180-ik fiók táncmulatsága Soft-ball csapata költségeinek fedezésére. Medve Szikora zenekara fog játszani. JANUÁR 25, SZOMBAT. — Richey­­ville, Pa. — A 399-ik fiók nagy farsangi táncmulatsága a Rose­­field Gardenben. JANUÁR 26, VASÁRNAP. - Home­stead, Pa. — A 89-ik fiók disznó­toros vacsorája este 6 órai kez­dettel a Magyar Kör otthonában. HARRISBURG, PA. — A 336-ik fiók minden héten kedden £<t csütörtökön este kártya-partyt Ós más szórakoztató játékokat ren­dez a Verhovay Otthonban. --------------o-------------­HOMESTEAD, PA. 89-ik fiók A TAGSÁG SZIVES TU­DOMÁSÁRA hozom, hogy a december havi gyűlésünk ’ határozata szerint 1941 január 26-án, vasár­nap este 6 órai kezdettel tánccal egybekötött disznó­toros vacsorát rendezünk sa­ját pénztárunk javára. Egy jegy ára 75 cent,. — vacsora nélkül, csupán a táncra a jegy 25 cent. TAGTÁRSAK! Leg y ünk ott mindnyájan s tegyük ezt az egy estét igazi Verhovay találkozóvá! Vegye meg a jegyét minden tag előre és egyet, vagy kettőt adjon el barátjának, vagy ismerősé­nek. Ne vacsorái jón odahaza senki sem, mert lesz nálunk pompás, friss kolbász, olda­las, hurka, káposzta és első­rendű cigányzene. Vacsoráz­zunk együtt mindnyájan a Homesteadi Magyar Kör Otthonában: 337 Fifth Ave. A tisztikar és a bizottság megbízásából tagtársi tisztelettel: Kun Károly, titkár-pénzt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom