Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-09 / 2. szám

1941 Január 9 Verhovayak Lapja BUDAPESTRŐL az elmúlt apókban temér­dek újság érkezett át. Hat és nyolc hét alatt tették meg az utat s a jó Ég tudná meg mondani, hogy a mai fel­fordult világban milyen ha­jón és merre csavarogtak, amíg megérkeztek végre va­­lahára rendeltetési helyükre. Igen szép részleteket ol­vasunk a pesti lapokban “A lord”-ról, aki barátságot tar­tott fel haláláig a magyar nemzettel s akiről valóban a kegyelet legszebb hangján emlékeznek meg a magyar lapok. Viscount Rothermere­­ről van szó, akiről többek között ezeket Írja a Pesti Hirlapt “Midőn a lord 1927-ben helyet követelt Magyaror­szágnak a nap alatt, a ha­talmas visszhang, mely az ujságfejedelem minden sza­vát a szárnyára kapta, egy csapással a nemzetközi po­litika kérdésévé tette a ma­gyarok szenvedéseit. Nagyon jól emlékszünk a meglepe­tés, felháborodás és rémü­let gesztusaira, melyekkel a kisantant-államférfiak a lord nyilatkozatait fogadták, ők meg voltak róla győződve, hogy a préda, melyhez olyan könnyű szerrel jutottak, örök időkre és vitatlanul az övék. Rendületlenül hitték, hogy a magyarság véglege­sen el van temetve, hiszen Trianonban olyan súlyos sziklákat hengeritettek a sírjára, hogy többé fel nem támadhat a halott. A lord első cikkével meg­indult a zajtalan, de annál gyorsabb bomlási folyamat, amely elpusztította a kis­­antant életerejét. A világ kételkedni kezdett Csehszlo­vákia és Nagy-Románia jö­vőjében, de maguk a cseh­szlovákok és nagyrománok sem tudtak többé hinni ön­magukban. A lord állásfog­lalásának igazi jelentősége azonban a magyar lelkekben nyilatkozott meg. A nemzet, melyet valósággal kitagad­tak a kultumépek közössé­géből, újból hinni és remélni kezdett, ráeszmélt önmagára, visszanyerte régi önérzetét és méltóságát, megindult a megújhodás utján. A helyzet akkor már meg­érett volt, a lelkekben nagy volt a feszültség, a magyar­ság telítve volt elfojtott energiákkal, de kellett egy szikra, amely felrobbantja az aknákat. A szikrát a lord vetette a magyar lelkekbe. Igazságot követelt Magyar­­országnak, a békeszerződések békés megváltoztatását kí­vánta és ezzel együtt fel­ajánlotta a világnak azt a gyógyitóbalzsamot, amely megmenthette volna a be­leg európai békét. Amit annyi hires államférfi nem akart megérteni, azt ő éles szemmel meglátta és han­gos szóval hirdette: a páris­­cörnyéki békediktátumok megmerevítése szükségkép­­jen újabb vérözönnel fogja elárasztani Európát. Tud­juk, a lord ismételten el­ment Berlinbe és Rómába, hogy hatalmas szövetségese­ket nyerjen békehadjáratá­nak. Voltak is nagy sikerei, a világháború győztes álla­mainak közvéleménye végül már tisztában volt vele, hogy Magyarországgal igaz­ságtalanság történt, sajnos a kormányoknak és Géni­nek nem volt annyi erkölcsi erejük, hogy levonják meg­győződésükből a következte­téseket. így hát beteljesült Európa végzete. A lord, ha a másvilágon számot ad föl­di életéről, elmondhatja: nem én rajtam múlott! Most pedig az óceánon át, a lángban álló kontinensen keresztül, végbucsut kell mondanunk a magyarok nagy barátjának. Élete utol­só hónapjaiban egy véres háborúban önmagát mar­cangoló világ választott el tőle bennünket, de a nemzet hálája és kegyelete megta­lálja őt, aki a magyar tör­ténelem legszomorubb nap­jaiban mellénk mert állani. A lord egyéniségében, mely tele volt erővel, tűzzel és élettel, mindig volt valami, amit emberfölöttinek, szin­te titáninak éreztünk, de a halálában, mint a ledöntött fa, még megnőtt alakja a szemünkben. Úgy nézünk reá, mint az elesett héroszra. Az is volt: az igazság és az akarat hérosza.” MEGJELENT AZ UJ NÉMET NAPILAP Éppen karácsony előtt “Deutsche Zeitung” címmel megjelent a magyarországi német kulturegyesületnek, a Volksbundnak a napilapja. Ez a magyar názik hivatalos lapja lesz s német szellem­ben szögezi le már első szá­mában azt a régi magyar felfogással merő ellentétben álló názi világnézetet, hogy a magyarországi németek ma már nem svábok, cip­­szerek, burgenlandiak, vagy szászok, hanem elsősorban németek, vagyis a nagy né­met nép részei. MAGYAR KÖZMŰVELŐ­DÉSI SZÖVETSÉG JUGOSZLÁVIÁBAN 1940 december 1-én meg­alakult Újvidéken a jugo­szláviai magyar közművelő­dési szövetség, mely Jugo­szlávia magyar lakossága körében rendkívül nagy örö­met keltett. Húszéves vágya teljesült ezzel a vajdasági magyarságnak. Minden meg­lévő magyar társadalmi egye­sület tagja lehet a szövet­ségnek. A közművelődési szö­vetség olyan községekben, ahol még nincs magyar kul­­;uregyesület, fiókegyesületet szervez, ha legalább húsz tag jelentkezik. Remélik, hogy a közművelődési szövet­ség ezzel a szervezettel el tudja végezni a reá váró nagy feladatot, amely a ma­gyarság művelődési, egész­ségügyi, gazdasági stb. in­tézményeinek megszervezé­sét, illetőleg kiépítését fog­­laja magában. EGY IGEN ÉRDEKES TÖRVÉNY Elkészült és nemsokára a magyar törvényhozók elé kerül egy törvény, melyet jogászi nyelven “rehabilitá­ciós törvénynek” neveznek Az irgalom törvénye ez. Cél­­ja, hogy azok, akik egyszer megtévedtek az életben, ki­töltötték büntetésüket, meg­fizették a társadalomnak és az emberi jogrendnek tarto­zásukat s a büntetés elszen­vedése után bizonyos megha­tározott időben nem követ­tek el uj vétséget, visszatér­hessenek a társadalomba s az élet és a hatóságok kérdé­seire nyugodt lélekkel felel­hessék: “Büntetlen előéletű vagyok.” Mindazokat, akik megfelelnek a rehabilitációs törvény feltételemek, törlik a bűnügyi nyilvántartóból. Ezer és ezer csendes, titkos tragédiát szüntet meg az ir­galom törvénye. A magyar jogalkotás mindig vezetett emberi bölcsességben és hu­mánumban, egész Európá­ban. Az uj törvény kimond egy szót, minden emberi íté­let legmélyebb értelmét. Ez a szó igy hangzik: irgalom. A törvény nem lehet ér­zelmes: csak annak ad men­levelet, aki a büntetés kitöl­tése után is bebizonyította, hogy érdemes a kegyelemre. A világban élni néha nehe­zebb, mint a börtönben. De azt, aki ezt a nehezebb pró­bát, a társadalomba való visszatérés kemény vizsgáját megállotta, nem lehet élet­fogytiglan büntetni a múlt •'bélyegével. Éppen most mu­tat nagy példát a magyar törvényhozás az egész mü­veit világnak ezzel a javas­lattal. Mert az egyén és a társadalom életében, a végső, a legvégső fokon nincs más megoldás, elviselni az életet, mint a részvét és az irga­lom. Ez a törvény szabályos, ogászi szavakban fejezi ki azt, amit az ember minden időkben vallási és bölcseleti képekben iparkodott kifejez­ni: az egyetlen emberhez méltó magatartást és szem­léletet. Irgalom nélkül nincs emberi nagyság, nincs fel­tétlen igazság sem. Jólesik tudni, hogy éppen magyar nyelven fogalmazták meg ezt az igazságot. ESTERHÁZY JANOS A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG HELYZETÉRŐL Gróf Esterházy János két­hetes szlovákiai körútjáról visszatérve, az Egyesült Ma­gyar Párt pozsonyi elnöki ta­nácsának ülésén beszámolt a szlovákiai magyarság hely­zetéről. Jól tudja — úgy­mond, — hogy az itteni ma­gyarság helyzete sok tekin­tetben még nem kielégítő, de bizik abban, hogy a hely­zet javulni fog. Hogy még vannak nehézségek, amelyek nem voltak kiküszöbölhetők, annak nem az itteni ma­gyarság az oka. Ismertette, hogy az Egyesült Magyar Párt miként illeszkedett bele már eddig is és miként fog beilleszkedni abba az uj esz­meállapotba, amely a ten­gelyhatalmak nagy rendező munkájával kapcsolatban hivatva lesz megelégedetté tenni az emberiséget. — Az itteni magyarság politikájának alappilére — folytatta ezután — minden­kor a rendületlen nemzeti érzés és a szociális szellem volt és az is marad a jövő­ben is. Ezen a két alappilé­­ren fogja folytatni további munkásságát, mert csak ez biztosítja az itteni magyar­ság fejlődését, haladását és jövőjét. A kőrútján szerzett tapasz­talatáról szólva, megemlítet­te, hogy országszerte meg­ható hűséget észlelt a ma­gyar törekvések iránt. Kife­jezte azt a reményét, hogy a magyarság itt is el fogja érni helyzetének azt a meg­óvását, amelyet feltétlenül megérdemel és amelyre joga van. Végül hangsúlyozta, hogy a szlovákiai magyarság csak akkor állhatja meg a he­lyét, ha továbbra is szoro­san összetart és nem engedi meg, hogy eddig példásan megőrzött egységét bárki is megdöntse. MAGYARORSZÁG DISZ­­TÉRKÉPE AZ UJ HATÁ­ROKKAL MOST JELENT MEG A napokban jelent meg 7-ik Oldal piros, fehér, zöld színben, díszes magyaros kivitelben az ezeréves Magyar Biroda­lom térképe. Ezt a nagysze­rű térképet tudományos alapon régi és uj határaival összeállította és díszes ma­gyaros díszítéssel együtt megtervezte Ujfalusy Lo­­sonczy István főmérnök, amerikai magyar székely testvérünk. A térképen látható az ezeréves Magyar Birodalom az ezeréves határaival és ennek keretein belül a jelen­legi Magyarország pontosan feltüntetett uj határaivaL A történelmi Erdély a szé­kelyfölddel, amit most csa­toltak vissza a szülőhazához. Továbbá a visszacsatolt Fel­vidékkel és Kárpátaljával. A Triánonban szétdarabolt csonka Magyarország ma­gyarázataival. A térképen látható még négy képben az, hogy Szent István első ma­gyar királyunk uralkodásá­tól számítva egy ezredév alatt miképpen változott meg Magyarország határai. Magyarország népessége és területe pedig diagramokban van feltüntetve. Látható még az is, hogy Magyaror­szág tökéletes földrajzi és gazdasági egység volt. A kárpátok gerincén belül ala­kult ki a világ legegysége­sebb vízrendszere és vasúti hálózata, valamint a magyar birodalom magasabb hegyei is láthatók. A szemlélő a dí­szes térképen megtalálja Magyarország közép európai elhelyezkedését 1914-ben. A magyaros kivitelű és díszí­tésű keret sarkaiban látható a magyar állam címere és erdély címere, középen pe­dig a szentistváni magyar birodalom nagy címere babér koszorúval. Ezt a minden tekintetben ízlésesen összeállított térké­pet szeretettel ajánljuk la­punk olvasóinak, minden magyar egyháznak, egyesü­leteknek és minden jó ma­gyar és székely testvérünk­nek; vegyék meg, mert ez a térkép a magyar családok otthonának díszére fog vál­ni. Díszes kivitelben a tér­kép ára csekély 1 dollár. Megrendelhető és most már is kapható a tervező Losonczy István főmérnök­nél, kinek cime 1454—3rd Ave., one flight up, New York City, N. Y. Ha boríték­ban beküld 1 dollárt, akkor a tervező azonnal a térké­pet az ön címére postán pontosan elküldi.--------------O-------------­We could quote figures, and will if you want them —but the purchaser of life insurance isn’t buying sta­tistics, he is buying protec­tion. Verhovay representa­tives are never at a disad­vantage when they meet their prospects face to face on that issue.

Next

/
Oldalképek
Tartalom