Verhovayak Lapja, 1941. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-09 / 2. szám

8-ik Oldal Húzzuk Meg a Harangokat az Amerikai Magyar Berkekben, Míg Nem Késő! Irta: Msgr. EÖRDÖGH ELEMÉR, pápai prelátus, toledói plébános. Szokatlan meg mozdulás jelei észlelhetők mostanában mindenfelé a magyar telepe­ken Amerikában. Valami lázas, ideges állapot hozza mozgásba itt is, ott is, a ma­gyarságot és terjed mint a prairie tüze rohamosan a j magyar mezőkön. Mintha eddig nem lett! volna minden rendben! j Opiumos álomban éltünk volna? Szemeink voltak és nem látták volna mi tör­ténik a nagy világban, — füleink voltak és nem hal­lották volna eddig, miről már a madarak is csicsereg­nek a száraz ágakon? Azt hittük, biztonságban j élünk itten, meg van a min­dennapi kenyerünk, — a többitől pedig főjjön más­nak a feje. És aludtuk bé­­kességesen, nyugodtan — hosszú éveken át — nem tö­rődve senkivel és semmivel a narkotikusok és letar­gikusok halálos álmát. Itt-ott fel-fel hangzott ugyan egy-egy pusztában ki­­áltónak szava, — sajnos nem a bóra, a sirokkó, a tájfun, a hurrikán dübörgő döb­­bentésével, — hogy ébred­jünk fel, hogy szei'vezked­­jünk, csináljunk már vala­mit, — valamit aminek hiá­nyát mindnyájan éreztük, — de Pató Pál módjára, ha közben fel is ébredezünk egy-két pillanatra bóditó ál­munkból, — “ráérünk még’’ vállvonitással tovább foly­tattuk ott, ahol abba hagy­tuk. Eegyepesedett a lelkiisme­retünk, kétségbeejtő közöny, feneketlen önzés, halálos nem törcdömség zsibbasz­­totta izmainkat és most. hogy végre ébredezünk és észbekapunk, két ségbeeset­­ten látjuk, hogy évtizedek mulasztásait kell jóvá ten­nünk, ha történelmi hivatá­sunknak meg akarunk fe­lelni mint azt egyik napi­lapunk újévi száma oly nagyszerű vezércikkben fej­tegeti. Mindnyájan feldöbbenünk egyszerre, becsipásodott sze­meink egyszerre tágra nyíl­nak, mert elvenünkbe vág a beismerés vádja, hogy száz­ezrével vagyunk itt magya­rok Amerikában, egy hatal­mas hadsereg, és több mint ötven évi itt lakás után any­­nyira szervezetlenek máma is, hogy amikor tekintélyes tényezők lehetnénk életbe vágó, halálosan komoly ma­gyar kérdésekben világvo­natkozásban is, — a valóság­ban úgy szerepelünk szer­vezetlenségünkben mint a ppzdorja, melyet a szélvihar tetszés szerint szór szerte­szét. Megbocsáthatatlan bűne lesz örökké az amerikai ma­gyarságnak, hogy több mint ötven éve se tudott soha egy egységes táborban egyesülni, — a turáni átok, mely nem­csak marakodást, de kö­zönyt, önzést, nemtörődöm­séget jelent egyformán — egy boa-constrictornak má­gikus szemeivel több mint ötven éven át igézte der­mesztő szervezetlenségbe ma­gyar fajtánkat és máma már kétségbeesetten k é r d e zzük magunktól, érdemes-e félre­húzni a harangokat? Magyar Testvéreim! A világtörténelem mostanában úgyszólván napról-napra vál­tozik. Országok támadnak és országok tűnnek el a Nir­vánába szemeink láttára oly rohamosan, hogy már bámu­lásra se marad időnk. És ekkor egy harapófogó acél­­szoritójában ott látjuk ver­gődni szegény szülőhazán­kat. Scylla és Karibdisz között a fuldokló halált­­megvető bátorsággal kapasz­kodik meg a szalmaszálba is és mi innen a biztonságos t á v o 1 s á gból lélekzetünket visszafojtva-e vagy talán még mindig közönyösen nézzük ezt az époszi hős költeményt? Ti az Urnák szolgái, a templomoknak papjai, di­csérjétek akár a keresztnek, akár a buzogánynak árnyé­kában a Mindenhatót, nem érzitek velem együtt, hogy itt az idő felébrednünk, itt az idő cselekednünk, dolgoz­nunk, áldoznunk, hogy7 meg­szervezzük népünket, kik csak a pásztor hivó szavára várnak tán és hajlandók követni bennünket szivvel, lélekkel, akkor midőn vé­reink megsegítéséről van szó? Az Amerikai Magyar Szö­vetség az amerikai magyar­ságnak az a képviselő tes­tületé, mely még magában egyesítheti az amerikai össz­­magyarságot! ^Testvérem az Urban! A jó Isten színe előtt kérdlek té­ged, benne van-e hitközséged vagy egyházközséged népe az Amerikai Magyar Szövetség­ben? Benne vannak-e Egy­leteid, benne van-e fiatalsá­god? — És ha nincs, — mi­ért nincs? Mit hozhatsz fel mentségedül? Szülőhazánk sorsa — má­ma — egy kétségbeejtő bi­zonytalanság! Száz és száz­ezer idegen katona vonul végig testén, egyrésze ott re­ked magyar földön, más része óriási tömegben Arad és Temesvár környékén tá­boroz, a magyar kormány hi-1941 Január 9„ Az idő halad, — nem tudhatja, mikor éri baj; — lép­jen be tehát még ma a Verhovay Segély Egylet tagjai sorába. Ismertető füzetet díjmentesen küld az egyesület központi irodája, ha ir erre a címre: VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 345 Fourth Avenue Pittsburgh, Pa. Volt rabszolgák a békéért ' vatalokban idegen ellenőrzők intézkednek, a külügyminisz­térium teljesen megbénult, a magyar kenyér nem az éhes magyar testvért táplálja, és le, Testvérem az Urban, még mindig nem érzed, hogy ütött a tizenkettedik óra, hogy nekünk amerikai ma­gyaroknak készen kell áll­nunk a 1 e g b o r z asztóbbra, hogy nem sokára szegény szülőhazánk már csak talán a mi segítségünkből, a mi összetartásunkból fog me­ríteni erőt, bizalmat és ki­tartást, mert otthon már minden összeomlott? Látod-e történelmi hiva­tásodat, melyet minél előbb be kell töltened: megterem­teni a magyar egységet Amerikában? És ti magyarok, — férfiak és nők, öregek és ifjak szer­te Amerikában, — keressé­tek fel tömegekben papjaito­kat, fújjátok a riadót hit­községeitekben és e g y 1 e­­teitekben egyformán, — szer­vezkedjetek, mig nem késő. Amerika szerte, szervezzétek meg minden magyar tele­pen az Amerikai Magyar Szövetséget, jelentsétek azt be azonnal a központba, — érezze magában mindenki, hogy midőn segit Ameriká­ban megteremteni a magyar egységet, ezzel szülőhazájá­nak is egy boldogabb jövőre ad reményt. Igen, magyar tesvéreim, papok és világiak, huzzuk I meg a harangokat az ame­rikai magyar berkekben, mig nem késő!--------------o-------------­TAGJAINK FIGYELMÉBE! Verhovayali Lapja Szeretettel kérjük tagtár­sainkat, lapunk olvasóit, hogy pártolják hirdetőinket. Csak úgy tudunk jobb, na­gyobb újságot adni olva­sóinknak, ha több hirdetést kapunk. Több hirdetést pe­dig csak úgy kaphatunk, ha a hirdető cégek azt látják, hogy lapunkban ÉRDEMES hirdetni, mivel a Verhovay tagok, lapunk olvasói pártol­ják a lapunkban hirdető cé­geket. Nemcsak nekünk, hanem önmagának tesz az olvasó szívességet, ha a lapunkban hirdető cégeket pártolja s vásárlásai, rendelései alkal­mával hivatkozik arra, hogy a cég hirdetését a VER­­HOVAYAK LAPJA közölte. Olvasóinknak ez a kis szí­vesség semmibe sem kerül — nekünk nagyon sokat jelent! Ismételten kérjük tehát la­punk olvasóit, hogy pártol­ják hirdetőinket.-----------------O------------------An Italian chemist has in­vented an odorless, colorless and tasteless liquid for fire­proofing wood, paper, several kinds of textiles and straw hats. Mélyen megható és a ma­ga nemében egyedülálló ößz­­sze jövetelről számol be a “New York Times” tudósító­ja. Megírja, hogy a georgiai Atlantában összejövetelt ren­deztek a még élő volt geor­giai néger rabszolgák .Hu­szonheten jelentek meg; életkoruk 90. és 107. közt váltakozik. Ezek a hajlotthátu, hófe­hér hajú négerek egy régen letűnt világ maradványai. Lincoln proklamáció ja adta szabadságukat; közülük töb­ben látták is a mártír elnö­köt, aki egyikükkel hossza­sabban elbeszélgetett. A csoport jelenlegi veze­tője Rev. G. T. Wilkenson néger prédikátor; ő maga is rabszolgaságban töltötte fia­­tqj éveit. A volt rabszolgák, — a szabad Amerika polgárai, — ezen az összejövetelen a békéért könyörögtek. A bé­kéért — és a világképeinek szabadságáért. ők tudják, hogy mi a sza­badság és mi a rabszolgaság. Az utóbbi ugyanaz, akár a Lincoln által megszüntetett fajta, akár pedig az uj rab­szolgaság, mely az előbbinek egy még sokkal gonoszabb,, tűrhetetlenebb formája, gé­pesítve és modernizálva, “uj rend” elnevezéssel, az “iz­musok” elgondolása alapján. Ezek az öreg emberek, akik önmaguk számára már igazán nem várnak és nem kérnek semmit az élettől, reszkető hangjukat felemel­ték a világ más részeiben élő fehér emberekért, akik vagy máris rabszolgák, vagy a rabszolgaság küszöbén állnak. A szabadságért és a bé­kéért könyörögtek. Talán ezeknek az öreg gyerekek­nek a fohászkodását még hamarabb meghallgatja az Ég, mint a miénket; mi nem háríthatjuk el magunkról azt az irtózatos felelősséget, hogy mi az egész emberiség, közvetve előidéztük a világ tönkretételét, máig ha azért közvetlenül csak egy marok­nyi csoport felelős is, — ők viszont, ezek a görnyedt ősz volt rabszolgák, mindezért nem felelősek, ők már csak szinte orvostudományi szem­pontból élnek, mert egyéb­ként letűntek, azzal az egész korszakkal együtt, melynek maradványai és azzal as egész világgal együtt amely­ben születtek, rabszolgák voltak s szabadokká váltak. 1940-ben vagyunk. A világ minden kisembere, — itt hangosan, másutt némán, — egy hatalmas, egyetlen lincolni felszabadításért kö­nyörög, Mi, a szabadok, fo­hászkodunk, hogy hallgassa meg őket az Ég. (Szabadság)------------------o-----------------­BENWOOD, W. VA. 46-ik fiók LEGUTOLSÓ GYŰLÉSÉN elhatározta, hogy a jövő esztendőben minden hónap második (és nem az első) vasárnapján tartja rendes havi gyűléseit, miért is tisz­telettel kérjük az össztagsá­­got éppen úgy, mint a tiszt­viselőket, hogy vegyék fi­gyelembe ezt a legújabb ha tározatunkat. Tag társi tisztelettel Hrebics Vilmos, elnök. Petrásh János, ügykez.-AN URGENT MESSAGE-to women who suffer FEMALE WEAKNESS Few women today are free from some sign of functional trouble. Maybe you’ve noticed YOURSELF getting restless, moody, ner­vous, depressed lately—your work too much for you — Then why not take Lydia E. Pinkham’s Vegetable Compound to help quiet weary, hysterical nerves, relieve monthly pain (cramps, backache, headache) and weak dizzy fainting spells due to functional ir­regularities. For over 60 years Pinkham’s Compound has helped hundreds of thousands of weak run-down, nervous “ailing” women to go smiling thru “difficult days.” Why not give this wonderful “woman’s friend” a chance to help YOU? Try it/

Next

/
Oldalképek
Tartalom