Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-11-07 / 45. szám

12-ik Oldal Verhovayak Lapja 1940 November 7 100% MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK * * MOZI VILÁG f fHANGOS HETI HÍRADÓ A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Nov. 10-én d. u. 2-korj HÉTFŐN és KEDDEN, NOVEMBER 11 és 12-ÉN | A Grand Színházban "ZIVATAR A PUSZTÁN' és az "ARANYEMBER"_______ “ZIVATAR A PUSZTÁN” SZENZÁCIÓS CIGANYZENÉS MAGYAR FILM és az “ARANYEMBER ’ A PITTSBURGHI GRAND SZÍNHÁZBAN és NANTY GLON KERÜL ÚJRA BEMUTATÁSRA A zivatar, amelyről a filmben szó van, nem természeti tünemény, hanem a magyar indulatoknak megnyilvánulása, mely váratlanul jön és szép csendesen elmúlik. Az eredeti vidéki életből merített fil­met a magyar népszínművek ren­dezője, György István rendezte, ki a magyar filmrendező gárda leg­népszerűbb tagja. E film virágos csokor, a magyar rétek szép virá­gaiból kötve. Szerelem, rózsa, ta­vaszi álmot jelentő gyöngyvirág, ezt mind megtaláljuk egy csomó­ban ezen kivételesen szép filmben. A szereplők sem ismeretlenek a közönség előtt. Kiss Ferenc, ki egy tanyai ember szerepében nótázik oly ragyogó, annyi vidámságot és bőven bugyogó, igazi humort mu­tat. hogy az ember szinte utána akar menni, amikor el-eltünik a vászonról. Romár Júlia, ki szintén ismerősünk, olyan szőke, olyan tiszta, olyan finom érzésű, ami­lyen csak egy fiatal magyar uri­­leányka lehet. Egy fiatalasszony szenzációs szerepében elsőrangú alakítást nyújt Eöry Kató. de meg a többiek is. Gózon Gyula, Berky Lili, Vértes Lajos, Szakáts Zoltán mind tehetségük legjavát nyújtják. Az “Aranyember”, Jókai hi­res regénye filmen Először történt meg Amerikában, hogy egy magyar filmet a milliós példányban megjelenő Daily News 3 és fél csillagos kitüntetésben ré­szesített és akt ismeri ennek a vi­láglapnak szigorú tárgyilagosságát, az megérti, — hogy milyen nagy A Nanty Glo-i Family Theatreben Vasárnap, Nov. 17-én d. u. 2-kor A Windber-i R. K. Templom Hallban Vasárnap, Nov. 17-én este 7-kor lesz bemutatva a legújabb magyar film, az “UTOLSÓ VERECZKEY” ÉS KÍSÉRŐ FILM esemény, ha ez a lap megállapítja, hogy az idegennyelvü filmek közül jogosan viszi el a pálmát a Jókai '‘Aranyember”-ének filmváltozata A New York Times azt ajánlja ol­vasóinak, hogy ne mulassza el megnézni senki ezt a valójában klasszikus szépségű filmremeket. Nap-nap után nemcsak a magya­rok. de az amerikai müveit közön­ség nagy tömegei élvezik a new yorki magyar színházban azt a ki­vételes lelki gyönyörűséget, amit ennek a nagy képnek a megtekin­tése jelent. Felejthetetlen élmény Kiss Ferenc, Csortos Gyula. Egry Mária, Uray Tivadar, Mezey Mária és Kormos Mária játéka és a zsú­folt nézőterek felvillanyozott és megindult sokasága igazolja, hogy a magyar és amerikai sajtó beszá­molói helytállottak és olyan film­remeket prezentál a Danubia ma­gyar filmvállalat a Hazelwood-i Grand színházban, Pittsburghban és Nanty Glo-n, amelyre minden ma­gyar joggal lehet büszke. Nem szabad egyetlen magyarnak sem elmulasztani az “Aranyember'’ megtekintését. A szinmagyar film rövid angol filmprológgal van ellát­va, úgy, hogy annak meséjét még a magyarul nem értők is élvez­hetik. Jelenet a “Zivatar a Pusztán” c. nagyszerű magyar filmből THE HUMAN MACHINE Engineers are prone to talk of the efficiency of modern machines. But no machine has ever been con­structed that is so efficient as man himself. Where can we find a pump as perfect as the human heart? If the boss treats it right, it stays on the job for more than 600,000 hours, making 4,320 strokes and pumping 15 gal­lons n hour. We have no telegraphic mechanism equal to our nervous system; no radio as efficient as the voice and the ear; no cam­eras as perfect as the hu­man eye; no ventilating system as wonderful as the nose, lungs, and skin; and no electrical switchboard can compare with the spinal cord. Isn’t such a marvelous mechanism worthy of the highest respect and the best care? —Floyd Parsons. 174 „.AGYAROK CSILLAGA Bulcsu leverése tette lehetővé Nagy Ottónak azt, amire voltaképpen vágyott. Csak ezután fordíthatta arcát Itália felé, hogy a római impérium ujjáteremtésének álma a valóság peremén jelenhessék meg. Ez meg viszont a magyari Nagyurnak lett szerencséjévé: meglapulhatott s felkészülhetett a jövőre. Nagy és sokrétű múlt ködét kavarta meg hát most a hires dárda nyele. Igaz, ezúttal a béke és a szövetségi hűség jeléül szánta a küldője. De azért, ahogy Gizella is észrevette, megrándult István keze, mikor utánanyult s megsápadt a Nagyur orcája is. És a gyűlöletes emlékezés zúgása morajlott végig azokon a magyarokon, akik nem tudtak feledni. Akkor, az első pillanatban, Istvánon is átnyargalt a tiltakozó magyar vér lázadása. De a császár szép gon­dolatának meglátása azonnal fölibe kerekedett. Aki kiadta kezéből a német dicsőség jelét s éppen az övébe, az hitet tett ezzel a világbéke és testvériség uj valósága mellett. Ezt kiáltotta akkor a vitézek felé s ahogy fellökte jobbjával, a mozdulatában benne volt az is: jaj annak, aki ezt a békét megtöri. Erre rántottak kardot s huj­­jogtak körülötte a katonák. De a zugolódók szemében mindez csak egyet jelen­tett: az idegenek harcát a szabad magyarok ellen. Sem­mi se hirdethette volna nekik világosabban, mint ez a je­lenet, hogy a fiatal Árpádfi eladta magát s maga áll a gyűlölt ellenség élére. Néhány nap múlva már Koppány hadait zúdította meg a dárda szele. — Igazad volt! — csikorogta a vezér Tarkácsnak. — Megcsalt az az asszony, gyalázatosán ... Hazug köny­­nyeivel, kigyó-hitegetésével csak időt akart nyerni. S én, ostoba barom, belementem. Ládd-é, megházasitotta fiát a német apácával s nászmenetül hozta reánk a MAGYAROK CSILLAGA 175 bajor disznócsordát! A császárt nyerte meg maguk mel­lé, az egész világot! .. — Ne ordíts! — csitította a táltos. — Gondolkoz­tam én ezen. Magát csalta meg. Aki némethez kapasz­kodik, ebül jár. Mit kaptak ők a császártól? Egy rozs­dás nyelet. — Mire gondolsz? — Hát arra, ami van. Koppány. Páncélosokat re­mélt az asszony, sereget, mindent. Mert fél tőlünk. Fél az igaz magyaroktól. Azt hitte, ha egy szoknyát, — ki tudja, milyen utolsót, — idedobnak a fiának, hogy egy országot kapjanak érte zsákmányul, mingyárt fegyverrel is jőnek, elfoglalni. Eb a német, Koppány. Csak a dár­dáját küldte a császár. Győzzön a fiú azzal, ha tud. Az ősei gyalázatának jelével. Nó, a császár hatalmának jelével is. Mert ez annyi, ugy-e, mintha önmaga lenne itt, minden seregével? ... Csak semmivel fizette ki a kölyköt, mondom. — Akkor hát... — Tépd ki a markából s verd keresztül a hasán te! — Én kezdjem? — S miért ne? Arculcsapta a törvényt, semmis mó­don kiáltatta ki hadnaggyá azt a Bajkot az apja. Vele állsz szembe most már s mire várj? — A Nagyur él még, nekünk, — mordult Koppány. — Éppen, mert semmis, mit számit a kölyök s a hadnagy­sága? Hiszen ha támadna, ha jőne az idegenjeivel! ... Minden magyar a miénk lenne akkor. Magad biztattál ezzel. Tarkács semmit se szólt erre, de másnap azt mondta: — Át kell adja a Nagyur a vezéri kardot, neked. A hadnagyok jóváhagyják. Mert beteg ember nem paran­csolhat tovább. Asszonyi ravaszság, hitegetés, császári csufolkodás folyik körülötte s nem akadályozhatja meg, mert beteg, nó. Ezt mindenki belátja s ha ő maga el­küldi neked a kardot..,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom