Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-11-14 / 46. szám
TWO SECTIONS VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 NOVEMBER 14 NO. 46. SZÁM NOVEMBER A RAJZTÁBLÁM mellett ülök és azon tépelődöm, hogy mit rajzoljak erre a hétre az én kedves Verhovay-közönségemnek. Nézek ki az ablakon, — mint általában minden töprengő ember, — és a következőket látom: Lombtalan fák és • lombtalan fák közt, keskeny ösvényen, az “őszi lány” menetel. Keblén őszirózsa, kezében őszirózsa és bizonyosan a szivében Is van egy szál őszirózsa, mert meglehetős szomorú és a szomorú ember szivében mindig van őszirózsa. Ilyen szép, bozontos kis novemberi öröm, amit az Isten is azért teremtett, hogy az őszi bánatokat megkoszorúzza vele. És eszembe jut egy versem, aminek egyik versszaka igy szól: HALOTT RÓZSÁK, LEVELEK, ISTEN LEGYEN VELETEK, MIND BAJTÁRSAK VOLTATOK S NINCSENEK MÁR HOLNAPOK, CSAK TEGNAPOK. Tiszta NOVEMBER ez és elhatároztam, hogy ezt a hangulatot rajzolom meg az én kedves Verhovay-közönségemnek. íme, már meg is rajzoltam. A rajz: Lombtalan fák és lombtalan fák közt keskeny ösvényen, az “őszi lány” menetel. Az ő őszirózsáival. Ám, ahogy a rajzot szemlélem, egészen különös gondolatok lepik el az agyam és úgy gondolom, hogy ha már megnyitottam “kis műhelyem” ajtaját az olvasóim előtt, illik beinvitálnom is őket. Hát . . . méltóztassanak beljebbkerülni kedves hölgyeim és uraim. Idebenn már folyik a munka, készül az irás, az eheti “Verhovay-cikk.” Ahogy szemlélődöm, úgy látom, hogy amit látok, az tulajdonképpen az élet röntgenképe. A lombtalan fák: “csontvázak.” Az én kiserdőm csontjainak a váza, ami az erdő rendes lombos életében épp úgy nem látható, mintahogy nem látható más életeknek a váza sem. Es az “őszi lány”? Az őszi lány pedig bizonyosan a szív. Hiszen mindenképpen hasonlít hozzá. Egykicsit mosolygó, egykicsit szomorú és — miként az ábra mutatja, — nem is látható máskép, csak igy, a röntgen-képen. Egészséges lelkű ember nem ijedhet meg az ilyen képtől, mert tudja, hogy ez a valóság. A lomb, a virág, az ifjúság mind múló külsőség és csak addig tart, amig ránk nem érkezik az élet novembere. Mert, ha ez megjön, akkor nem marad belőlünk egyéb, csak a szivünk és az emberségünk váza. Lám. milyen jő, hogy van NOVEMBER is! Hogy meditálni is megtanít bennünket az élet. Meditálni a saját emberségünkön, emberi értékünkön. Megtanít minket arra, hogy önmagunkról Is illik néha Ilyen röntgen-képeket készíteni. És jól átvizsgálni az ilyen “felvételeket.” Vájjon: milyen a váz, milyen a szív, amire felrakjuk mindennapi életünket? Gondolatainkat, szándékainkat, cselekvéseinket; az életünk lombjait, virágait. Mindazt, amit a világ lát belőlünk. Mert igy, a novemberi igazságok és őszinteségek idején . . . De ezt ne folytassuk már. Csupán azt állapítsuk meg, hogy ez a “novemberi elmélet” mindenre és mindenkire ráilleszthető. Ember nem lehet igazi ember őszinte, “novemberi” önbirálat nélkül. Jő amerikai nem lehet senki amerikai vonatkozásainak becsületes lerögzitése nélkül-. Magyar nem lehet senki a maga magyarságának röntgeni megvizsgálása nélkül és vájjon: miféle Verhovaysta az, aki még nem készített magáról ilyen röntgen-felvételt? Hát csak rajta, kedves embertestvéreim, vetkőzzük le mi is a lombokat. Mert ez az igazi őszi munka. TARNÓCY ÁRPÁD. VAJÚDÓ MUNKÁSKÉRDÉSEK MELYEKBEN MINDEN KICSI SEGÍT, MERT HISZEN CSÖPPEKBŐL ALL A TENGER. A napokban kelt szárnyra az a hir, hogy PHILIP MURRAY lesz a munkások leghatalmasabb csoportjának, a Congress of Industrial Organizations (CIO) szervezetnek a vezére, — mig a másik fáma arról szól, hogy President Roosevelt átszervezi kabinetjét s az uj kormányban Mr. Murray a munkásminiszteri (Secretary of Labor) tárcát kapja meg... Bárhogy áll is a még ki nem alakult helyzet, annyi bizonyos, hogy nagy változás lesz a munkatáborokban, mert John L. Lewist, aki az elnökválasztási harcokban kiméletlenül szembehelyezkedett az elnökkel s a fekete földig lerántotta adminisztrációját, — ünnepélyesen Ígéretet tett arra nézve, hogy ha Rooseveltet újra megválasztják, ő azonnal leköszön fővezéri “job”-járól... Ezen hírekkel kapcsolatban ismét beszélni kezdenek a munkások két uralkodó csoportjának, az American Federation of Labor és a CIO kibéküléséről is, mely az egész amerikai munkásságot érdekli; — hiszen tudjuk, hogy már négy teljes esztendő óta milyen elkeseredett harc folyik ama két hatalmas tábor között. Azt is tudjuk, hogy már igen sokszor ültek össze békét kereső tanácskozásra Washingtonban William Green és John L. Lewis, de nem jutottak semmi eredményre. Egyik közismert hetilap nenany héttel ezelőtt egy ilyen fiaskó után joggal írhatta: “Kutya és macska, farkas és bárány próbáltak egymással megegyezni, de a konc iránti éhség mindkettőben sokkal nagyobb volt, az önzés sokkal fejlettebb, hogysem valamiben megállapodtak volna.” ... ÉS IGY VOLT EZ NÉGY ÁLLÓ ESZTENDEJE MINDENKOR ÉS MINDEN ESETBEN! Hogy ezután miképen lesz, azt nem jósolhatom meg, de meg szeretném e helyen magyarázni Tag-társaimnak, hogy tulajdonképpen mi választja el egymástól a két hatalmas munkástábort? ... — Mikor ezt megteszem, egyúttal rá szeretnék mutatni arra is, hogy Philip Murray és William Green egy kis ióakarattal milv szépen áthidalhatnák most az ellentéteket és milyen céltudatosan meglehetne a munkásbékét is kötni... A két munkástábor közötti különbséget igy szoktuk érthetően megmagyarázni: — Green és az A. F. of L. az úgynevezett “Craft unionismus” alapján állanak, vagyis szakma szerint akarják a munkásokat szervezni, — tehát olyan értelemben hiszik elérni a Unió erősségét, ha csupán a szakmunkások tartozhatnak a szervezetbe, mig a segitőerő, vagyis általánosságban mondva a napszámos-munkások (laborer) a szervezetbe bele nem tartozhatnak... Azt jelenti ez, hogy pl. a kőmiveseknek van egy Uniójuk és ennek más, mint kőmives nem lehet a tagja. Ha pedig az Uniókba tartozó kőmiveseknek segéderőre van szükségük, kisegítő munkásokat felfogadnak, akik helybe hordják részükre a téglát, a vasgerendákat, a fát, a maltert, vagy élesítik szerszámaikat, stb., akik nélkül tehát a szervezett kőmivesek dolgozni nem tudnának, de ezek a szakma szerinti Unió elvei alapján nem lehetnek a szervezetnek tagjai... Éppen igy áll a helyzet az asztalosokkal, ácsokkal és más szakmába tartozó iparosokkal is... Ezzel szemben a CIO az “industrial unionismus” hive, aminek lényege az, hogy AZ EGY TERMELÉSI ÁGBAN DOLGOZÓ ÖSSZES EMBEREK MIND EGY UNIÓBA TARTOZNAK BELÉPNI. így például az automobil iparban mindegy, ha vasmunkás valaki, vagy kárpitos, festő, — ha autógyárban van, akkor az autounió tagja kell, hogy legyen, ha mindjárt egyebet sem tesz, csak a gyár ablakait törölgeti. Ezt a két elgondolást Green és Lewis nem tudta öszszeegyeztetni és ez a két vezér nem is mutatott egymás-
