Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-07-25 / 30. szám

20-ik Oldal 1940 Julius 25. Verhov ay íik Lapja JULIUS SNEEZER;» YA see nt w« » AWFUL SICK,TMAT Ht MOANtO ANO 6KOANC0 tuo ne Twitreo AROUWD so /V B£0- ■')----------WELL THAW, I WOULD CALL. WOO A LIFE TAveP-l W£U.ft?| LITT EE BY BAKEK i put rue covens back OfvtANO TH£IY H£ decoveneoi STARS ON PARADE ir-^-----------------------------------------­dz _ _ BANCROFT SHAVED OFF ALL HIS HAIR. FROM HIS HEAD TO PLAY THE PART OF 'MICAW&ER' IN "DAVID COPPERFIELD' THEN DECEIDED NOT TO PLAY THE PART’ By TONI ROSSETT <i.RO&IWS0W OWNS THE LARGEST PRIVATE COLLECTION Of RAINTINGS AND ETCHINGS IN THE MOVIE COLONY! jfan ■ HiRSMOtTS LIBRARY OF FIRST EDITIONS­­ONE OF THE - LARGEST IN THE COUNTRY­­IS INSURED FOR. THE SUM OF $40,0001 114 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 115 minden! Hogy aztán forduljon s neki a torkának, mi­előtt még felocsúdhatna csalódásából a rászedett keresz­tény nyugat! De mit érne ez a játék, még ha sikerülne is?... Az egyesitett erő nagyobb lenne bizonyára, mint külön tör­zsek s hadnagyok rablóvállalkozásaiban volt. S az egyet­len, igazi ur akarata több, mint uraságért tülekedők ver­sengése ... De ha ez az akarat önámitás s amit akar, céltalan, sivár üresség? ... Győzelem! Győzelem! .. a keleti agy egyetlen gondolata ... Ragyogó gyümölcs, tündérkert fáján .. • de belül üres, hazug ... Irtózatos kérdés settenkedik mögötte: miért? miért? miért? ... Hány mámoros, öntelt hulláma duzzadt már napkeletnek, eddig is, harcra a győzelemért? ... Hol vannak? Min­den harcuknak egyetlen győztese: a halál! .. Ott lebeg szürke árnyéka apja arcán is mái'.. . Ezt a halálos ha­zugságot folytassa ő is? De hiszen azoknak akikkel folytathatná, ő nem is kell. Fülébe vijjogta ezt a táltos, kegyetlenül. Véres Bulcsu hivja őket, hujj! -. Rohanásra, rohanásra! ... De hova nyargalnak vérködös szemükkel? Tengerbe, ha­lálba. Külön-külön, vagy együtt? óvatos készülettel, mint apja akarja, vagy most, mingyárt bolondul? Olyan mindegy! ... Mire született egy nép, amelyik minden­­képen csak meghalni akar? Mi értelme van a zivatarnak, amely magát emészti meg pusztitó mámorában? ... üres­ség, céltalan, iszonyatos értelmetlen üresség! ... Szivé­ből fekete mélység ásít reá s hull, hull egy oktalanul el­hajított kő a dermesztő űrben ... összegörnyedt a kíntól. Halántékán mázsás kalapá­csok roppantó ütései dübörögtek s szivét élescsőrü sasok szaggatták. •. Ott látta magát a sziklán, lova hátáról meredni a távoli, elérhetetlen, síkokra. Hányszor, ó hányszor! Milyen forró epedéssel vágott közéjük, a szabad magya­rok közé! Hogy elképzelte, kiszínezte magának arcukat, lelkűket, életüket! ügy érezte, mind feléje fordulnak a ködökön át, reá várnak s ő a szivét szerette volna át­­hajitani nekik a hegyeken, hogy örömöt igyanak be­lőle, mind! De ime, ők kiütik a kezéből s rátaposnak. — Fegyver kell hozzá! — szisszen fülébe apja hangja. — Mi, akik egyedül szeretjük, beverjük a fejét a magyarnak, ha kell! Igen.. . Csak parancsolni kell s az idegen lovagok zsoldosaikkal kitapossák az útját népe szivébe. Majd helyeslőleg bólogat hozzá a német császár s a keresz­ténység imádkozik érte, hogy alaposan kiirthassa po­gány testvéreit, a bolond magyar fajtát. Föllélegzik s tapsol az egész világ, mikor csontjaikból rakott székébe ül. Nincs többé barbár veszedelem, a kegyes István Krisztus nevében maga oltotta ki a tüzet, melyet apái hoztak Ázsiából! Majd jőnek jámbor keresztény népek s megszállják a kiirtott pogányok földjeit. Recsen a német ekevas a dögtől kövér magyar televényben s kifordul alóla a régi pogány ur koponyája. Keresztet vet az istenfélő Hanz s áhitatosan elrúgja magától... Felugrott s görcsösen ökölberánduló kezével fenye­getve suhintott a Duna felé, nyugatra­— Ti... ti hozzátok nekünk Krisztust? — li­hegte reszkető szájjal. Egyszerre lehanyatlott a karja... Feltűnt előtte a fenséges Megváltó titokzatos, figyelő arca az uj temp­lom oltára felett... Most mintha egyenesen csak .az ő szivébe nézne, mélyen, kérdezve, várakozva ... — Nem, nem kell ti hozzátok! — suttogta. — Neve, arca itt hánykódik bennem, tépi, őrli a szivemet rég! Csak megszólalna már! .. : Csak felfedné már egy­szer a titkot: mint egyésül benne a mindenható Ur s Isten szelíd Báránya? ■.. Az igazság pallosa s a szeretet simogató keze? .. A Nagyur jótékony álomba szenderült Sarolt kar­jaiban. Az asszony óvatos-gyöngéden bontakozott ki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom