Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-08-29 / 35. szám

20-ik Oldal 1940 Augusztus 29 Verhovayak Lapja m<?o MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK "MOZI VILÁG” HANGOS HETI HÍRADÓ A Grand Színházban SZERDÁN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZEPTEMBER 4 ÉS 5-ÉN A "GARCON LAKÁS KIADÓ'' c. legújabb magyar film bemutatása Nanty Glo-i Family Thaetreben, Vasárnap, Szept. 1-én d. u. fél 3-kor Crescent-i Magyar Házban, Vasárnap, Szeptember 8-án d. u. 3-kor Martins Ferry-i Magyar Házban, Vasárnap, Szept. 8-án este 8-kor A LEGMULATSÁGOSABB MAGYAR FILM. A “GARCON LAKÁS KIADÓ” PITTSBURGH ÉS VIDÉKÉN ELŐSZÖR FIRE LOSS AND DEATH LOSS No man neglects to in­sure his house or business against loss by fire— BUT Only one building out of every 200 ever catches fire. The average fire loss is less than 15 per cent of the value of the property in­volved. There are about 8 fires to every 1,000 population. The per capita fire loss is about $4.79. Property may never be destroyed by fire. * * * Many men neglect to in­sure their lives adequately in the face of the fact— THAT Two out of three lives die, during the working period. All death losses are 100 per cent. Sooner or later there are 1.000 deaths to every given 1.000 population. Olyan mulatságos ez az uj ma­gyar film, bogy a közönség elejé­től végig harsogó nevetéssel kiséri annak bemutatását. Rendes, szabá­lyos, ügyes és tehetséges vígjáték ez a film, amelynek kedves a mesé­je, groteszk az alapötlete, telve Every man’s “per capita” death loss is his yearly in­come multiplied by the number of years he should have lived. Death never fails to come. Pan-Amer. Review tréfákkal, viccekkel, szójátékok­kal. Ügyesek a szereplők, jólpergö a rendezés, gyönyörű a fényképe­zése, röviden magában foglalja a tökéletes szórakoztatás minden kellékét. A történet magva, hogy két fia­tal barát — egy ügyvéd és egy orvos — kiknek ugyancsak felko­pik már az álluk, hogyan tesznek szert busás jövedelemre csak azért, mert összetévesztették őket. Egy gazdag ember ugyanis az orvos­sal pereltetett és az ügyvéddel gyó­­gyittatott. Ennek dacára a pert megnyerik és a beteg is meggyó­gyult, de mig mindez bekövetke­zik, rengeteg komikumnak vagyunk cirnü nagysikerű magyar filmbőlJelenet a “Garcon Lakás Kiadó' tanúi és miután a szerelem nem hiányzik a filmből, szenzációs két órás szórakozásban van része a közönségnek. A szereposztás kitűnő, minden egyes szereplő teljes igyekezettel azon fáradozik, bogy a közönséget szórakoztassa. Legnagyobb értéke a filmnek Rajnay Gábor szerepel­tetése, aki ellenállhatatlan kedves­­ségü derűt, vidámságot áraszt minden mozdulatával. Turay Ida és Juhász József az ifjúság robbanó kedélyével, Simor Erzsi és Pataky Jenő elragadó játékukkal ideális szerelmes párokat alakítanak. Ke­resztessy Mária mint komika. fel­tűnő és kedves. A további szerep­lők is egytől egyig Iegkitünbb te­hetségükkel állanak ezen film si­kerének szolgálatában. A filmet a legtehetségesebb ma­gyar filmrendezők egyike, Balogh Béla rendezte, ügyesen és ötlete­sen. Ha még megemlítjük, hogy a filmet a legszebb melódiáju mu­zsika és dalszámok teszik hatásos­sá. nincs kétség aziránt, hogy el­sőrangú élvezetben lesz részük mindazoknak, kik a GARCON LA­KÁS KIADÓ cirnü filmet megte­kintik. 134 MAGYAROK CSILLAGA MAGYAROK CSILLAGA 135 Bács ur türelmetlenül mordult a legényre, hogy süsse már meg azt a húst, teremtésit! .., Koppány leszegte busa fejét, térdeire könyökölt s állát tenyereibe hajtotta. Hallgatta a szél zúgását fenn, a sziklahegyek állkapcsának odvas, tört fogai közt. Az égen szürke felhők kergetőztek a bukdosó csonka hold­dal s a rengeteg sejtő borzongással sóhajtozott. — Megváltozik az idő! — szólalt felpillantva Bács ur. A táltos felkapta fejét, mintha a másik a gondola­taiba szólt volna bele. Tűnődve nézte s halkan mor­dult rá: — Attul tartok, meg. — Most már semmi se lesz, tavaszig, — forgatta Koppány fejében a száraz malomkerék ugyanazt, ezredik­szer tán. — Tulkorán volt, vagy nagyon is későn, az az esztergámi séta? ... A Nagyur időt akart nyerni vele, biztos. Még vár valamire, még nem készült fel a végső ugrásra. Mi a célja, elég világosan megmutatta, de a döntő szó kimon­datlan maradt. Nem felelt egyenesen az ő nyilt sza­vára. Csak az öklét mutatta meg ... Tán nekik kellett volna ütni? ... Készültek ilyes­mire, hogyne. S voltak, akik erre jöttek vele, egyene­sen ... Ezek, lehet, most gyávának Ítélik őt... De nem, kezdeni nem lehetett. Talán ha megtámadják őket s vé­dekeznek, fordulhatott volna jól is___ Az emberekben ficánkolt a kedv, ott a lakománál. Gyűltek, tömörül­tek az asztalhoz. De ő nem adott jelt. Erős volt a maga fészkében a Nagyur, túlságosan. Három nap alatt sokat . megismert ő. Egész hadsereg várt ott, elrejtve, parancs­ra. S előre úgy volt rendezve minden, hogy ők verembe essenek, ha kardot húznak... Meglátták, vagy kiérezték ezt mindenből az okosabb hadnagyok is. Az erő sejtése lehütötte hevüket. S hiába, a Nagyur rettenetes önuralma is lenyűgözte őket.., Még most is félelmes az az ember! — ismeri el magában Koppány. — Előbb a betegsége hirével vette ki kezükből a fegyvert, most meg azzal odázta el a dön­tést, hogy egészséges, nincs szükség utódjelölésre. Csak örömre hivta őket efelett s megmutatni a fiát... Hiszen kihivás volt ez is, hogyne! De amig él, nincs mit vála­szolni reá, törvényesen. Csak készülni, tovább, mint ő is, a harcra... S Koppány készülni fog még ha egyedül marad is! ... — Nem akarok harcot, nem! — hallja most Sarolt idegesen kérlelő suttogását s még érzi illatos keze szorí­tását is, ahogy hozzáhajolva, riadtan kapott a karjához. Akkor történt ez, a lakoma végén, mikor az a fiú meg­szólalt. Egy pillanatig döbbentő csend volt. Az tette, a hallgató ég-föld és emberek, hogy azoknak a szavak­nak súlya olyan óriássá nőtt hirtelen: “A zivatarnak nincsen értelme!” Koppány még most is megütődik rajta: mit is mondott ez a kölyökember? ... Hogy mindaz, ami ős az ő élete: semmi. Igen, ez volt a mélye, a titka... Valami ismeretlen erő áradt a fiatalember szeméből, az vágta mellbe Koppányt. Bármi volt, megbontotta a nagy bizonyosságot benne... Hát nem apja-anyja bábuja csupán? — bökken meg most is újra a puszta orosz­lánja. Felelni se tudott hirtelenében. De valaki megzör­­rent az asztalnál s a csend megtörött, ő a kardjához kapott. Érezte, feogy hivei is mind szablyát markolnak. A levegőben olyan feszültség volt, mint mennykőcsapás előtt. Azok is, ott túl, Aba, Csanád s a többiek, mind a Nagyurra néztek: mit akar? Az az arc egyszerre hamu­­szinü lett, aztán piros biborba gyűlt s megint elsápadt. Ekkor hajolt hozzá az asszony, karjához kapva: — Nem akarok harcot, nem! ... De a fiú felállott s otthagyta az asztalt. Megbánta talán, vagy úgy gondolta: nincs mit mondania többet. A Nagyur is lehiggadt s asztalt bontott. Búcsúztak. Erőltették az atyafiságot, tigrisszájjal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom