Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1940-09-05 / 36. szám

VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 SZEPTEMBER 5.________________________________________ NO. 36. SZÁM Mindenki csak iskolába jár MÁR MINDENKI és minden iskolába jár. Aki ezt nem hinné, nézzen körül. A madár csa­patba veri fiókáit és légigyakorlatokat végeztet velük. Az idei nyúl édesanyja oldalán tanulgatja az óvatosságot. A hangya-ifjúság már résztvesz a betakarítási munkálatokban és kedvesen ka­paszkodik a kenyérmorzsa-hegyekbe, hogy becipelje a földalatti spájzba. A kistücsök viszont, a nagytücsök mellett cincog, — mint rajkó a prímás “markában” — és a facsemete épp úgy birkózik már a szelekkel, mint az öreg, koronás tölgy. És hát Verhovay Miska is!. . . . Még tegnap este a Greenriver partján kucorgott. Sőt megelőző este is. Mert már min­den este: töprengő este. Annyi titok van az őszi jelekben, hogy muszáj rajtuk eltöprengeni. Miért seregük össze a feketerigó? Miért érik pirosra a paprika? Miért lesz könnyes reggelre az ablak? És mért aránylik ki az alma hideg arca vagy mért hull le a férgese? De szép a nyár és nehéz tőle válni. A nyártól és az emlékeitől. Álmodó vizektől, éber reggelektől, játékos mókustól, imbolygó .lepkétől, hü kutyapajtástól, zsibongó bogártól. Mindentől, mindentől, de különösen a halászószerszámtól, ami annyi izgalmas órát, örömet hozott. Jaj bizony, nehéz lenyelni az “utolsó vacsorát” és utrakelni a keresztek felé. A város felé, ahonnan kiűzik a csendet, a nyugalmat, szabadságot és szívtelen kőgátakat építenek egy­más közé az emberek. Ahol órákra tépik a napot, éjszakát és gördülő kocsikra rakják az em­ber lépteit, hogy meggyorsítsák az életét. Vájjon mi végből? Ezt igazán jó volna tudni! Tudni? Mát Miska tudja már, hogy tudás nélkül nincs siker. Az ürgefogást is meg kell tanulni. A halászást is. Hát hogyne kellene megtanulni mást is? A betűvetést, a számadást, a világ rajzát, országok históriáját. Amerika nagyszerű történelmét, a magyar nép ezeréves, küzdelmes életét. A nagy Univerzum csodálatos forgását, aminek épp úgy van törvénye, mint a tücsök muzsikájának. Miska, a halászbotot átölelve, különös érzésekkel szemlélgette a könyveket. Mert furfan­gosak az élet utjai. Csak az okoskodhatik ki rajtuk, aki bölcsen lép. És a számsor is ehhez való. Minden számsor. Mert velük számol az ember, akár a csillagok útját méri, akár a maga ösvényén lépeget. Lám a tanító ur is, hogy verselte ki ezt a regulát: A ZÉRUS SOKSZOR SEMMI. AZ EGY, AZ MINDIG EGY. A ZÉRUS CSAK ÚGY SZÁMIT, HOGYHA FÉRJHEZ MEGY. Miska elmosolyodott erre a kedves bölcsességre és elsősorban azt állapította meg be­lőle, hogy a KÖNYV MINDIG A TAPASZTALATOK GYŰJTEMÉNYE. Az apáink, nagyapáink, az őseink tapasztalatainak gyűjteménye és . . . nekünk szól. Newton elé leesett egy alma és könyvbe irta nagyszerű felfedezéseit. Az ősi gazda felismerte a növények ösztönét és törvényt vésett róla a köbe: “Vess a nap alá!” S már azt is tudta Miska, hogy mért sípol a füzfasip. Boldogan ölelte át a könyveket és mingyárt el is határozta, hogy ha nagy lesz, ő is ír majd egyet a ßreenriver rejtelmeiről. Az ürgefogásról. Minden tapasztalatáról. A vándormagyarok dol­gairól is. A Verhovayról. Megírja majd, hogy édes jó apja hogy tanulta meg a csákányozást, János bácsi a számvetést, öreg Mari néni Washington szép országát és Mister Kocsis az autó­vezetést. — Mert ez az élet, — szólt végül bölcsen Miska, — és mindenki csak iskolába jár. TARNŐCY ÁRPÁD. Tizenhatodikán Kezdődik Igazgatóságunk Félévi Rendes Gyűlése Igazgatóságunk e hó 16-án tartja őszi, félévi gyűlését és ismét több mint negyvenháromezer tagtársunk figyelme és érdeklődése fog feléjök fordulni; sőt, ha elgondoljuk azt is, hogy ilyenkor a Verhovay Segély Egylet egész Magyar Amerika közérdeklődésének a fókuszpont, jában szokott állni, akkor éreznünk és tisztában is. kell lennünk azzal a felelősséggel, amit ez a szó magában foglal: Verhovay Igazgatóság! A Verhovay Igazgatóság hatáskörét nagy általánosságban leszö­gezik ugyan alapszabályaink 10 szakaszának a 17 pontjai, de az azok­ban körvonalazott munkásságuk szétterjed száz és száz más irányba, mert igazgatóink nemcsak az alapszabályok rendelkezéseit hajtják végre, hanem azon kérdéseket is rendezik, melyek az egylet életében időközben felmerülnek. Ilyenek: A gazdasági kérdések, az egyesület haladását célzó intézkedé­sek és mindazon dolgok, amelyek előtérbe kerülhetnek s természe­tüknél fogva sem az Egylet Alkotmánya, sem pedig a Konvenció ha­tározata azokat nem fedi. Az igazgatóságnak hatáskörét legjobban kiemeli Alapszabályaink 10. paragrafusának s) pontja, mely világosan megmondja, hogy olyan egyesületi ügyekben is intézkedhetnek, amelyek a nagygyűlés részére vannak fenntartva. Ilyenkor természetesen a fiókok és magános tagjaink is előter­jesztésekkel élnek és bizalommal fordulnak az Igazgatósághoz, ahol vagy igazságukat keresik, vagy társadalmi életüknek megsegítését ké­rik, avagy tiltakoznak olyan intézkedések ellen, amelyeket magukra nézve sérelmesnek tartanak. Szóval a Verhovay élet ilyenkor számos változatában vonul fel az Igazgatóság elé, mely a legjobb belátása sze­rint intézkedik a konvenció által felfektetett elveket tartva szem előtt. A rendes egyleti ügyeken kívül féltő szeretettel fog foglalkozni Igaz­gatóságunk a fiatal Verhovay nemzedékkel is, mely most nő fel szá­zadunk földrengésében, a jövő sápadt árnyékai alatt. Kívülről nem látszik, mennyire komoly helyzetbe kerülnek a Verhovay igazgatók, midőn a negyvenháromezren felüli tagság ügyeinek intézésére összejönnek, de nagyon is meg lehet jegyezni az arcokon azt a nagy komolyságot, amelyet a felelősség tudata ilyen gyűlések al­kalmával azokra rajzol. Igazgatóságunknak a mai amerikai-magyar közélet viharos tengerén valóban sziklaszilárdan kell helyt állania, hogy a jobbról-bal­­ról verdeső hullámok kavargásában meg ne szédüljön. Sok uj tárgy, sok uj ügy kerül szőnyegre, mert hiszen sok min­den történt a tavaszi félévi gyűlés óta és sokan várják az igazgatóság bölcs döntéseit.... Kívánatos is, hogy kifejezést adjanak azoknak a határozott né­zeteknek, amely szerint Egyesületünk előrehaladása előidézhető, kü­lönös tekintettel arra, hogy a haladásnak legfőbb tényezőjét, a tagság­nak nyugalmát és megelégedését intézkedésükön keresztül elérhessék. Ehhez természetesen el lehet érni azon az utón, amelyet felépít feléjük a közbizalom és szinte kívánatos, hogy ilyen igazgatósági gyűlés idején úgy a Verhovay fiókok, mint az azokban élő tagtársaink felkeressék őket s ami lelkűkben kétely, panasz, remény, vagy bármi más egyéni és egyesü­leti jussokat érintő érzületek felfakadnak, általuk ösmere­­tesek is legyenek. Innen következik az a kérésem, hogy még mindig van idő a Verhovay Nagy Család minden egyes tagjának arra, hogy az 1940. szeptember 16-án kezdődő igazgatósági gyű­lés elé járuljon, akár jóakaratu indítvánnyal, akár olyan képzelt vagy tényleges jussnak követelésével, amelyekhez Alapszabályaink szerint minden tagnak joga van. DARAGÓ JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom