Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-29 / 35. szám
1940 Augusztus 29 LITTLE JULIUS SNEEZER Verhovayak Lapja 19-ik Oldal BT BAKEB JUST TO SHOW V0í>{ 1 OPENED A JEWELS STORE ONCfcl 7 BOT I SUPPOSE THE OWNER , CAU6HT YOU ICOMlMö OUT.' gyj-1 NEVER DEPENDED UPON ANY FOOL SOfNd (AV WORK?/-----------{ were you 1 THE ONLY L [ONE AROUND7 YOUNG MAN, YOU SHOULD REMEMBER, THIS MOTTO"IF YOU WANT A THING WELL j DONE,OO IT YOURSELF?] SUPPOSED YOU WANT A HfcJR CUT? STARS ON PARADE By TONI ROSSETT TVDONE •POWERUSED TO READ THE SUNDAY COMICS, OVER A LOCAL RADIO STATION FORTHEIK KIDDIE LISTENERS!! SCraHEBttf IS AN EXPERT LACROSSE / I PLAYER. SHE LEARNED 4 TO PLAY THE GAME i WHILE SHE WAS ) ATTENDING THE C UNIVERSITY OF 1 WASHINGTON. SIX < MONTHS» AFTER SHE , LEARNED TO PLAY THE GAME,HER TEAMMATES ELECTED HER THEIR CAPTAIN I 4V£06f£rl WAS A MOVIE I DIRECTOR. BE-I FORE HE éE- I I CAME ONE OF Q THE SCREENS! I MADDEST WAGS DID YOU KNOW.."-, of» f VrHEJ^inion, I ^ WON A FIRST PRIZE! i IN A TEXAS BRONCHO TING CONTEST WHEN SHE j •WAS |4 YEARS OU>1 136 MAGYAROK CSILLAGA utoljára. De ő nem tudott s nem akart hazudni többet. Mikor az asszonytól elköszönt, odasugta neki: — Harc lesz, Nagyasszony, te is tudod... Sohase felejti el azt a tekintetet, az édes boszorkány esdeklő szavát: — Nem! ... Beszéljünk még erről... Csak ketten! Semmit se tégy addig! Ketten, vele! ... Koppány szive vadul dörömbölte folyton ezt. 9 ' - i — Hol, mikor? — kérdezte elfulladva. Egy pillanatig lehunyta szemét s gondolkozott az aszszony. így még igézőbb volt . — A forrásnál, — rebegte aztán. — Ahonnan a szarvast űztük, ma ... Odajöjj... Két hét múlva, reggel ... S rámosolygott, mint hajnal a boldog mezőkre, a halál túlsó partján... Már ott is volt, ura mellett, akit Aba támogatott el az asztaltól. Ez, ez szurdalja most Koppányi ... Higyjen neki? Mit higyjen, mit várjon? ... Hiszen a Nagyur hazudott, azt végre is meglátta. Beteg az az ember, halál van a képére írva. Nem tudta eltitkolni a végén. S ki tudná jobban ezt, mint az asszony? De azt is, hogy ^ akkor Koppány áll a fiával szemben! Ismeri az ősi törvényt: Koppány következik... de férjül is! ... Igen, az ő férjéül! ... Felugrott. Az elképzelés tüzes sarkantyút vert oldalába. Az urak rácsodálkoztak: — Mi lelt?... — Semmi! — legyintett. Erőt vett magán s lezökkent melléjük. A sült elkészült. Hozzáláttak. Bács frecskelte a levet, úgy harapdált, dühös étvággyal. Tarkácsi elgondolkozva csak kóstolgatta. Koppány szilajon tépdeste fogaival a húst, forgó szemekkel. De a gondolatai Saroltnál jártak. Agyában egymást kergették a képek. Türelmetle-MAGYAROK CSILLAGA * 133 Letáborozott a hazafelé vonuló Koppány ur, esti pihenőre. Hajnalosan indult Esztergámból s rövid déii nyugvástól eltekintve, egyet jött.idáig, a délnyugatnak futó sz.'klagerinc alatt. Már nem volt sietős az útja, de tövis szúrta az oldalát, nem hagyta szusszanni, kergette* űzte. A tiszaiak: Barsa, Kaplony és a besenyő vezér, mingyárt a vár alatt elváltak tőle. A pilisi hegyek szorosaiban tartanak a Dunasiknak, hogy a régi római város alatt átkeljenk a folyamon. Bács és Szemere jöttek vele, idáig. Itt aztán eltért Szemere ur útja is, a Rábamentére, a Huba-törzs szállása felé. Mind tudták: az elhatalmasodó ósz s a sarkábalopakodó tél a Nagyur pártfogói. Nem lesz itt harc, uj fűig. ígérkeztek azért, hogy készenlétben maradnak. Koppány csapatához, zálogul, hagyott is mindenik a maga embereiből. S az első hirre felülnek, tudhatja. De mintha valami kedvetlenség vett volna erőt rajtuk. Koppány legalább is úgy látta. Vagy csak képzelte?.. ő maga Bács úrral maradt, a Botóndiák hadnagyával s Tarkács táltossal. Hárman ülnek most az esti tűz körül, mely felett szarvasszügyet forgat nyárson a legény, vacsorára. Az urak isznak addig is, amig elkészül s hallgatnak nagyokat. Csak a had csörgése-zsongása hallatszik, ahogy vacsorához telepedik. Tarkács komoran bámult a parázsba s néha szétfujta róla a hamut. Töprengve vizsgálta benne a jövendő jeleit. Látó nagy szemei kitágulva merengtek a piros tüzvirágok kelyhébe. Olykor gondolkozva csukta le vastag, fáradt szemhéjait s a szája rebegett valamit, hangtalanul. Az, amit látott s gondolt, sötét barázdákat szántott öreg homlokára.
