Verhovayak Lapja, 1940. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1940-08-15 / 33. szám
1940 Augusztus 15. GYEREKTRAGÉDIÁK Verhovayak Lapja___________________________c Magyar revízió — magyar tenger... Országos botránnyá nőtte ki magát a Whittier állami javítóintézet egyik fiatal növendékének öngyilkossága. A tizenhat éves fiú lepedőből sodort kötéllel felakasztotta magát a magánzárkában, ahova büntetésből csukták. Pár hónappal ezelőtt ugyancsak a magánzárkában egy 13 éves fiú követett el öngyilkosságot hasonló módon s a vizsgálat megállapította, hogy még legalább öt fiú foglalkozott öngyilkossági tervekkel. Az intézet vezetői a legcsekélyebb kihágásért is napokra magánzárkába csukták a gyerekeket s rettentően ütötték, verték, rugdosták őket. Egy fiú, aki esztendőket töltött ebben a javitó intézetben, önként jelentkezett vallomásra s elmondta, hogy egészen fiatal gyerekeket is véresre vernek. Két felnőtt üti őket egyszerre, úgy, hogy az áldozatok sikitása, jajgatása elér az összes növendékekhez, akik reszketve és tehetetlenül hallgatják társaik hiábavaló jajveszékelését. Tehetetlen dühöt nevelnek a felnőttek kegyetlenkedései a gyerekekbe s az ilyen gyerek szivében örökösen megmarad a gyűlölet, törvény és feljebbvaló iránt. így készülnek a banditák, a falu rosszai, ilyen gyerekekből lesznek azok a folyton mérges emberek, akik állandóan nekirugaszkodnak minden rendnek, akik gyűlölnek minden rendőrt, felügyelőt, foremant és munkaadót. Gyerekkorukból megmarad bennük az az érzés, hogy az erősebbek, hatalmasabbak mindig visszaélnek hatalmukkal, erejükkel, s harcolni kell ezek ellen, akár nyíltan, akár titokban. így neveli maga a társadalom a társadalom dühös és káros ellenségeit. De nemcsak javitó intézetek, hanem sok esetben szülők is úgy nevelnek gyereket, hogy a gyerek nemcsak a társadalom, hanem a szülő ellensége is lesz. Sokszor halljuk, hogy a szülők — különösen az anyák, — sirva panaszkodnak, hogy felnőtt gyerekeik hálátlanok, nem törődnek velük, pedig a szülők menynyit szenvedtek, dolgoztak és áldoztak értük. Ha egyszer egy ilyen ember, aki nem szereti szülőit, elmondaná legtitkosabb gondalatait is, s elemezné legtitkosabb érzéseit is, bizonyosan kiderülne, hogy alapjában véve a szülők az okai ennek az elhidegülésnek. Tagadhatatlan, hogy minden gyerek hálával tartozik szüleinek, mert a legkevésbé jó szülő még mindig sokat dolgozott és szenvedett a gyerekekért. De a gyerek azokban az években, amikor karaktere s érzései kialakulóban vannak, nem tud elemezni és magyarázni, a saját érzéseire van utalva s százszor könnyebben elfelejti a szülők száz jóságát, mint egyetlen roszszaságát. Ma is vannak szülők, akik folyton verik gyermekeiket, és nem azért, hogy büntessék őket, hanem azért, mert az apa vagy anya ideges, vagy mérges valamiért s jól esik kitöltenie a mérgét valakin. Lead egy pofont tehát éppen annak a gyereknek, aki a kezeügyébe esik, minden ok nélkül. Csak azért, mert a gyereknek nem szabad visszaütnie. És nem jut eszükbe, hogy a, gyereknek se lehet megtiltani a gondolkozást, a gyűlöletet. A gyerek rettenetesen tud gyűlölni, mert nincs elég esze ahhoz, hogy kímagyarázza magából a rossz érzéseket, nem elég okos ahhoz, hogy enyhítő körülményekkel mentse a durva vagy gyorskezü szülőket. Csak gyűlölni tud, elkeseredetten, enyhülés nélkül, csökönyösen és maradandóan. Az évek múlásával elfelejti a gyűlölet indító okát, de a gyűlölet meg marad benne. A szülők ilyenkor keservesen és vádaskodva panaszkodnak és eszükbe se jut, hogy ők maguk vadították el a gyereket, ők ültették szivükbe a gyűlöletet, ők tanították meg arra, hogy a felnőttek igazságtalanok is tudnak lenni. A mai gyerek értelmisége fejlettebb, mint a harminc év előtti gyereké volt, szabadsága is nagyobb, az iskola is másfajta nevelést ad neki. A szülőknek is meg kell tanulniok, hogy más világot élünk, másképen kell nevelni ezt az újfajta, öntudatosabb, szabadabb és követelőbb gyerekgenerációt, mint ahogy bennünket neveltek. Aminthogy az anyaszivnek legnagyobb boldogsága a szerető, jó gyerek, éppenugy a legkeservesebb fájdalma, ha a gyerek felnőtt korában nem szereti, megtagadja szüleit, nem törődik velük és ellenséges érzéssel viseltetik irántuk. Ezen ekkor már nehéz segíteni. A gyerek és szülők egymásközti jövendője akkor dől el, amikor a gyerek még gyerek. Akkor kell vigyázni arra, hogy ne kerüljön a gyerek fogékony leikébe titkos gyűlölet. Csen-A fenti címen a “Jó Pásztoriban Szegedi László tollából figyelemre méltó, kitűnő vezércikk jelent meg, melyet minden kommentár nélkül lapunkban mi is leközlünk, mert azzal minden tekintetben egyet értünk. Bárcsak több ilyen cikk jelennék meg az amerikai magyar hetilapokban, melyek ebben az irányban — elnémultak. A cikk szóról-szóra ezeket mondja: *' ' * * Oly kevés megértést soha, egyetlen nemzettel szemben sem tanúsított a világ, mint a magyarral! Mielőtt a világháború kitört, már évek óta szinte egyetlen nagy ismételgetést játszottak a világpolitika nagyhangú orgonáján: “Tengert a szerbeknek.” A három millió lakoson jóval aluli Szerbiának tehát mindenáron tengert kellett adnia, hogy nyerstermékeit a tengeri világkereskedelembe is bekapcsolhassa! És a maroknyi Szerbia ezen követelését oly erősen fel tudta rajzolni a világpolitika térképére, hogy ez a követelés állandó háborús feszültséget idézett elő az osztrák-magyar monarchia feje fölött! A legutóbbi salzburgi tárgyalásokat viszont a bolgároknak az a követelése uralta, hogy tengert a bolgároknak — minden áron! Még más nemzet felségjogainak a megsértése árán is, ha kell. Értve ezalatt Görögországot, amelyből ki akarnak hasítani egy jókora darabot, hogy a bolgárok kijuthassanak a Földközi tengerre IS. Azért irom ezt az “IS” szót* nagybetűvel, mert a bolgároknak már van egy tengerük: a Fekete tenger! A kis bolgár nemzetnek azonban volt bátorsága még egy tengert követelni magának, mert a Fekete tenger nekik — mint mondják — nem elég! Sőt nemcsak bátorságuk volt még egy tengert követelni — Dobrudzsát nem is említve — hanem még nyíltan fenyegetőzni is mertek! Félhivatalos lapjuk például igy irt: “Vagy megkapjuk Salzburgban Dobrudzsát és a Földközi tengerhez való jusdes megbeszélés, jó szó és szeretetteljes m a g y a rázat többet használ, mint a hirtelen haragú szülő oktalanul kiosztott verése, ütése. Az a szülő, aki a gyerek leikébe gyűlöletet vet, az ne csodálkozzék azon, ha később csak gyűlöletet fog aratni. Fiilöp Ilona. sunkat, vagy pedig a Szovjet fogja ezt megadni nekünk ... A Szovjet mindenkor megértő jóbarátja volt Bulgáriának és az lesz bizonyára most is.” (Közben Bulgária megkapta Dobrudzsa egy részét és a Fekete tenger mellé a Földközi tengerhez vezető utat és Görögország hatalmas Szaloniki-i kikötőjét... Nekünk, magyaroknak, a világtengerekből csak egy kis kékszinü ablak jutott, amelyen át bekukkanthattunk a nagyvilágba. Ez a kék ablak Fiume volt és az adriai tengernek egy kis darabkája. A világháború azonban ezt is elvette tőlünk és Fiume most az olaszoké ... Nos: én mindenről hallottam és olvastam Trianon óta, csak épen arról az egyről nem tudok, hogy Magyarország tengeréről vagy tengerhez vezető útjáról szó lett volna. De hogyan is lehetett volna szó, mikor a magyar kormány soha nem is merte azt követelni! Arra ugyan hiába várunk, hogy mások legyenek bolondok a mi tengerünkért ma-* rakodni. A három millión aluli Szerbiának már a világháború előtt is dukált a tenger! A hatmilliós Bulgáriának meg épenséggel két tenger is dukál. Ellenben az ezeréves Magyarországnak, amelynek ma, még megcsonkitottan is több, mint 11 millió lakosa van: nem jár a tenger... Annyira nem jár, hogy a magyar kormány még csak nem is meri követelni! Ugyanakkor Erdély felől is olyan hírek érkeznek, hogy a románok “nemes barátaink” jóvoltából mindössze alamizsnát akarnak adni... Ugylátszik, nagyon szomorú, vajudásos revízió a mienk, mert úgynevezett “barátaink” sohasem szerettek bennünket annyira, amennyire ellenségeink gyűlölni tudtak! KÖZPONTI SZERVEZŐNK kéri e helyen Tagtársainkat, hogy közöljék azoknak nevét és pontos címét, akik melegen érdeklődnek nagy Egyesületünk iránt és azt kívánják, hogy ismerőseik is felvétessenek a tagok sorába. Az alábbi szelvény kitöltve, vagy egy közönséges postakártyára ragasztandó, vagy levélben küldendő az alábbi címre:--------------------ITT KIVÁGANDÓ!--------------------------MOLNÁR OTTÓ, kpi szervező urnák, Verhovay Segély Egylet 345 Fourth Avenue, PITTSBURGH, PA. O D < Ü > nevű ismerősömet, akinek pontos cime: Street - P. 0. Box City or town: (a város neve) State (az állam neve) ............. AJÁNLOM FELVÉTELRE. Érzem és tudom, hogy ezen egyén felvételével elősegíteném Egyesületünknek nagyságát és előmenetelét. Tagtársi tisztelettel 1 Az ajánló tag neve: ................ A fiók száma: .......................... Pontos elme: ---------------------THE CHIEF ORGANIZER requests members of our Association to send in on the form below the names and addresses of prospects for the Verhovay Fraternal Insurance Association. This coupon may be mailed to us in a letter or attached to a post card, and sent to the followng address:- — — — CUT HERE — — — . — OTTO J. MOLNÁR, Chief Organizer Verhovay Fraternal Insurance Association i 345 Fourth Avenue Pittsburgh, Pa. w x mX HX o Name of Prospect ... Street and Number City or Town ........... State ............................ The recommendation above has been given by: Name ........................-.........................T................................. Street and Number ........................................................ City or Town ...................................................................— State ---------------------------------------------------------------Member of Branch ................,......................................................——
