Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-18 / 3. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOL. XXIII. ÉVFOLYAM 1940 JANUÁR 18. NO. 3. SZÁM HAZA, ház, otthon. Ez a három dolog sajgatta a szivét Amerikas Magyar Miskának.. Hazát már cserélt, házat már szerzett, de otthont még bennük nem talált. Igaz, hogy minden szép volt és Ígéretes, dehát, dehát . . . Maga sem tudta rendesen összeszedni lelke és szive nyugtalanságát, C6ak ilyenféléket gondolt: “Nincs az udvaron gimeskut; nem csicsereg rám reggel a fecske; nem úgy kongatják a harangot, mint mifelénk és az emberek szavát sem értem.” — Mindegy no, — mondta magában, — majd rászokom tán minderre fs. És ekkor eszébe jutott az is, hogy a föld alatt sem úgy töri a követ, mint a tőrincsi országúton. Mikor hajnalodott, felszedte magára a mindenféle amerikánus holmit és vállra-kapta a csákányt: — Hát gyerönk! Nagy hegyek közt, erdős és sziklás utón haladt a bánya felé. Egyetlen madár sem figyelte az útját. Földnek, virágnak illata nem iengte körül. Nyájjal, pásztorral nem találkozott Hüvösködő magányosságban lépdelt a hegygerincen és — mint gyerekember a sötétben, — füty työgve nótázta ki a lépteit. Régi, szép katonanótára, csak épp hogy a “szavát” cserélgette fel ilyenképpen, tréfálkozón: LÖTYKÖS CSIZMÁM ERRE LÉP, NODE ARRA LÉP, MINDEN LÉPTEN SZÁZ HALÁL INTEGET FELÉD. A bányamélybe hangos kis csapattal’ ereszkedett le. Akik bagóztak, nagyokat köpködtek a sötétre. A kis lámpások derengésében, árva szegletekbe húzódva, figyelgette az arcokat. Volt közöttük vörösképü ájris, kenderhaju pólyák, jégszemü ánglius, ijedt szerecsen. Volt mindenféle csak éppen magyar nem volt több, csak ő. Akivel a hegyet döngette, egy nyirkos odúban, annak sem értette a szavát. Hát a töprengéshez volt ideje elég. Volt. Minden csákánycsapásra esett valamelyes gon dolat. Ilyenféle rendben: “No de koplalni még se koplalónk. — A fijam se jár éppeg meztélláb. — Húsféle is kerül minden vacsorára. — Meg a gáz is világit úgy, mint a petriók. — Hogy igy egyedül vágyónk? Hát egyedül vágyónk. — De azé mégis jó vőna nagynéha összeverődni no! Lám-e, csak tegnap is hány bányász fűlt be a bartleji pokolba! . . .” Es hirtelen megcsillant előtte a csillámlc pala. Csak úgy, mint bokrok sötétjén a szent- János bogár. Egy villanással. De szikrásan, mint a gondolat ami vele jött. Legalább vele egy pillanatban. — Hászen . . . mér is ne lehetne összeverődni? Egy pillanatra megpihent a csákánya nyelén és az ujjain számolta ki az “összeverödés” mikéntjeit. — Tizenhárom magyarról tudok ezen a völgyön. Hát ez jó szám nekőnk, mer a magyarnak mindig az a jó, ami némileg szerencsétlen. És most már vemhes álmodozással döngette a hegyet. És hazafelé is . . . Bizony hazafelé is igy bandukolt “lötyköt csizmájában.” Vájjon ki gondolhatott volna akkor arra, hogy ebből a lelki embrióból születik meg és nő fel országos naggyá ... a Verhovay Egylet?! TARNÓCY ÁRPÁD. VEBHOVAYSTÁK Az uj esztendőben az ipari megbetegedéseket sokkal humánusabban bírálják el A kompenzáció, vagyis a kártalanitás kérdése az amerikai munkástársadalom körében mindenkor igen fontos probléma volt, melyet igen nehezen sikerült csak megoldani immár a legtöbb államban. Azonban a munkások szivén sok helyen ma is még fájó sebet üt az az igazságtalanság, hogy a kompenzálás kérdését egyöntetűen még mindég nem oldották meg az államokban, sőt nem kis keserűséggel kell megállapitanunk, hogy vannak még államok az Unió területén, hol a törvényhozás még nem is tartotta érdemesnek, hogy ezzel a rendkívüli fontos munkás kérdéssel foglalkozzék. Miért van ez? Mi az oka ennek? Egyedül a szervezetlenség hiánya azokban az államokban, mert világosan látjuk, hogy a nagy ipari államokban, hol az öntudatos munkástábor követeli jussát és ki is harcolta igazát, ott eléggé rendezett állapotokról és olyan törvényekről (Workmen’s Compensation Law) írhatunk, melyek közülünk igen sok a munkások összeségét sokszor igen közelről érinti s igy mindnyájunkat érdekel is. Eddigelé az Egyesült Államok balesetbiztosítási rendszere csak oly esetekben nyújtott anyagi kielégítést, illetve kártalanítást, amidőn a munkás alkalmaztatása folyamán sebesülésnek, vagy halálos szerencsétlenségnek esett áldozatul. Mindezideig tehát a munkásnak nem adtak kompenzációt, ha sajátos munkája miatt ideiglenesen, vagy teljesen munkaképtelenné lett. így tehát a bányász, akit egy kőszikla agyonütött, nyomorékká tett, saját vagy családja számára anyagi kielégítést kaphatott; mig ellenben a bányász, akit az a körülmény tett munkaképtelenné, hogy lassanként a tüdeje tele lett szén és kőporral, nem számíthatott anyagi kielégítésre. Az utóbbi évek folyamán erőteljes kampányt folytattak abban az irányban, hogy a szakmai megbetegedésekért a munkaadókat felelőssé tehessék. Ez időszerint huszonhárom állam, a szövetségi kormány, Hawaii, Puerto Rico és a Philippine Szigetek kormányzósága fizet biztosítást, illetve anyagi kompenzációt a munkásnak, aki munkája folytán okozott betegség miatt lesz munkaképtelenné. Mit nevezhetünk szakmai betegségnek? Az államok, amelyek az úgynevezett “ipari betegségeket” kompenzáció szempontjából elismerik, pontosan meghatározzák ezt. így például Minnesotában 23 ilyen betegséget sorolnak fel s ezek között vannak az “anthrax”, amit bizonyos fajta gyapjú kezelésétől lehet kapni, valamint szőrök, seprűk, bőrök kezelésétől; ólom-mérgezés, amit természetesen az ólomtartalmú tárgyak készítése és kezelése folyamán kapunk, mercury, foszfor, vagy arzén mérgezés; a sűrített levegő okozta betegségek; valamint számos más gyulladásos betegség, amiket különféle szakmában kapnak meg a munkások. A new yorki törvények, amelyek ipari megbetegedések esetén kompenzációt fizetnek, 35 ily betegséget sorolnak fel s ezek között vannak: faalkohol okozta mérgezés, az üvegfúvók és üveggyártók betegsége, a különféle bajok, amiket szénbányászok és más bányamunkások kapnak; rádium-mérgezések; a petroleum iparban dolgozó munkások sokszor tüdő, gyomor és idegbetegségeket kapnak bizonyos anyagok kezelése, vagy belélegzése miatt. A Rhode Island-i törvények a fagyást és sérvet az ipari betegségek közé sorolják. A legtöbb állam, ahol kompenzációt fizetnek, a silicosist is sorba veszi, amennyiben ezt a betegséget bizonyos kőporok lerakodása a tüdőben okozza. Természetesen csak akkor fizetnek kompenzációt, ha a
