Verhovayak Lapja, 1940. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1940-02-22 / 8. szám
1940 Február 22. A MAGYAR KONYHA DICSÉRETE A régi időkben nem igen használtuk a milliomos szót, mert a régi hazánkban a grófi, meg bárói cim volt a rang- és pénzarisztokrácia magas fokán. Aki gróf meg báró volt, az gazdag is volt. Úgy képzeltük, — legalább is azok, akik nem éltek a méltóságos árnyékában. — hogy a grófi család reggelire is libasültet fogyaszt pezsgővel, s minden áldott napon más ruhát, más nyakkendőt, más cipőt visel. Közben az idők változásával lekopott a grófi nimbuszról a ragyogás s Amerikában meg is szoktuk, hogy milliomos csak olyan ember mint mi és nem indult neki az életnek azzal az áhitatosan megbámult privilégiummal, hogy azonnal grófnak született. Itt aztán a különböző korszakok különböző csoportokból termelik ki a milliomosokat, fannak évek, amikor a bankárok, tőzsdei spekulánsok a milliomosok, más években mozi csillagok, időn ként pedig banditák és szélhámosok. A napokban olvastam egy milliomos életrajzát. Úgynevezett “self-made” milliomos volt, nem örökölte a vagyonát senkitől, hanem ő maga csinálta, összeesküdött a körülményekkel, Ízlését és erkölcsi felfogását hozzáigazította a mai időkhöz s milliomos lett. Ehhez volt tehetsége. így aztán elérkezett ahhoz, hogy minden szegénykorabeli vágyát megvalósítsa. Van neki vagy hatvan ruhája, ha halászik, saját tavából fogja ki saját halait, különböző városokban van palotája, stb. stb. Tudjuk, hogy mit csinálhat egy ember a millióival. A szegény ember rendszerint csodálkozva és lenézéssel szemléli a milliomosok mániáit s azt gondolja: hej, ha én egyszer milliomos lennék, megmutatnám, hogy hogyan kell jól élni. Ez a szóbanforgó milliomos egyéb kedvtelése mellett nagyon szereti a magyar kosztot. Magyar szakácsnőt tart, akit magával is visz, ha huzamosabb időre más városba, más palotájába utazik, de az is előfordul, hogy messze van a magyar szakácsnőtől s ilyenkor telefonon rendel tőle valami ételt, néha almásrétest, néha csirkepaprikást, amúgy jó magyarosan elkészítve s az ételt repülőgépen küldik el neki. Egy-egy tál magyaros étel belekerül ilyenformán vagy harmincnegyven dollárba, de hát van neki elég pénze s igy m e g e n g e dheti magának, hogy — ha megkíván valami jó magyar ételt, fizessen is érte gavallérosan, tékozlón, százszorosán. Nagy elismerés ez a magyar konyhának, de jogos is. Bizony, sok amerikai sóhajt fel időnkint, hogy. mit nem adnék egy pár darab hájas pogácsáért, vagy májas hurkáért, káposztás rétesért, vagy ilyesmiért. De nincs a közelben senki, aki meg tudná csinálni, s nincs harminc-negyven dollár sem, aminek a segítségével valamelyik hires jó magyar szakácsnőtől telefon és repülőgép utján ide lehetne varázsolni, étvágyunkhoz a megkívánt ételt. A magyar ételek utáni vágyakozás magyaroknál tu lajdonképen a honvágy egyik alkatrésze. A háziasán készített étel nemcsak a gyomrunknak, hanem az emlékezésünknek is jól esik. Otthont, magyar otthont jelent a magyaros konyha, régi jó időkre való visszagondolást, családi asztalt, amelyet már azóta elköltözött, drága családtagok ülték körül. Általában azért a jó'magyaros konyhához nem kellenek milliók. Nem attól függ az étel ize, hogy menynyibe került. Művészet a jó főzés. Tehetség kell hozzá, jó ízlés és aztán — szív. Nem tudom más nemzet asszonyai milyen háziasszonyok általában, de az közismert dolog, hogy a magyar asszonyok túlnyomóan nagy része kitűnő szakácsnő. Megvan a tehetségük hozzá. Megvan a szivük hozzá! Igazán jól főzni csak a jó és szeretcszivü családanya tud. Aki tudja, hogy a főztje életet jelent, s aki jó életet akar adni a családjának. Nem hiába ragyog az anya arca, amikor látja, hogy jó étvággyal, lelkesen eszik a családja s nem marad étel a tálban. Megeszik az utolsó morzsát is, akármenynyit főz. Azt mondják, a kályha tüzétől pirul ki az arca. Én inkább azt hiszem, hogy a szive öröme pirosítja az arcát ragyogóra. A mai lányokat nem úgy nevelik, mint a régieket. Nem hagyják magukat. Meg aztán nem is érnek rá a főzés tudományának alapos megtanulására. Más dolguk van. Nem tudom, fogja-e a mai nemzedék érezni azt a lelkés, arcpirosító nagy örömet, amit anyáink éreztek, amikor olyan igazi, vasárnapi nagy ebédet betálaltak az éhes családnak. A mai generáció győzött. Jogokat akartak, kaptak is. Joguk van a kenyérkeresethez, a küzdéshez. De mint minden győzelemnek, ennek is megvan az ára. Elvesztette a nő az otthon-alapitás, otthon-fenntartás nagy, elégtételt adó örömét. Ami egy kicsit tulajdonképen rendeltetése és életcélja is lenne a nőnek. Ki tudja, megéri-e a nyereség a veszteséget? De mindegy. A győzelem megvan. Fizetni kell érte. Fülöp Ilona-----------o----------AMERIKAI HAJÓK KETTŐS FELADATUK HATODIK HÓNAPJÁT KEZDIK A FÖLDKÖZI TENGEREN Verhovayak Lapja NEW YORK — AZ AMERICAN EXPORT LINES hajói, a Közel Kelet és a Földközi tenger között, most már hatodik hónapja, megszakítás nélkül bonyolítják le a tengeri forgalmat s az európai háború kitörése óta menetrendszerűen indulnak mindig, a hajóstársaság ma kiadott hivatalos nyilatkozata szerint. “Hajóink, figyelembe véve az érintett kikötőket, kettős missziót teljesítenek, mint összekötő kapcsok Amerika s a Közel, valamint Távol kelet között,” mondotta George C. Gaedo, a társaság Passenger Traffic Managere, “Eltekintve az amerikai hajók nyújtotta biztonságtól, az átszállás nélküli közvetlen összeköttetés New York és a Közel Kelet között, mindkét irányban százak számára biztosított humánus utazást, akiket a háborús körülmények valóságos egérfogóba juttattak, Palesztina, Csehoszlovákia és a Balkán államok, valamint más országok különböző nemzetiségeit értve ide.” “Amig a különböző semleges államok hajói nem egy alkalommal ki voltak téve dugáru vizsgálatnak, a közvetlen összeköttetés eloszlatta az ezzel járó kellemetlenségeket, az útlevél érvénytelenítésének félelmét, va lamint annak a lehetőségét, hogy az egymással hadviselő állapotban lévő államok polgárai le legyenek szállítva a hajóról.” A rokonok és ismerősök Amerikába való hozatala feladatnak nagyszerűen megfelelt ez a társaság a Palesztinában, Szíriában és a Közel Keleten a kritikus időkben. Nagyszerű szolgálatot nyújtott ez a társaság a há-5-ik Oldal borús és a baltié államokból származó utasoknak, akik a Földközi tenger semleges kikötőiben szánhattak fel a hajóra. Sokan, amerikaiak is igénybe veszik ezt a hajóstársaságot, amikor ismerőseiket és rokonaikat akarják kihozatni az American Export Line hajóin. A háború kitörése óta ez a vonal volt a fő összekötő kapocs Egyiptom és Görögország között, jelenleg olasz és görög turisták nagyszámban veszik igénybe ennek a vonalnak hajóit, hogy a Cairoban, Egyiptom fővárosában most folyó télközepi és tavaszi sportokban résztvehessenek. INNEN IS...ONNAN IS... (Folytatás a 4-ik oldalról) A ROMÁNOK vérlázitó magatartásának nincs már határa . . . Kormányuk a trianoni magyar határmenti "föld kisajátításokra" készül és az ottélő magyarságot erőszakkal Románia belsejébe való hurcolkodásra akarja kényszeríteni. Mintegy másfél millió székelymagyar él ezen a határvidéken s igy elképzelhető, hogy a románok ezen gyalázatos tervbevett intézkedése milyen elkeseredést keltett. De fellángolt a magyar gyűlölet más irányban is. Temesvárott a román rendőrség 36 magyar fiatalembert letartóztatott és véresre vert . . . “Egyszersmindenkorra össze kell törni az erdélyi magyar kisebbséget! . . . Üssük, verjük az erdélyi magyarokat!" ... Ez a kiadott parancs ma Romániában, melynek háta mögött, hogy kik állanak, azt hamarosan meg fogjuk tudni, de akkor már nem lehetetlen, hogy a románok is meg fogják bánni azt a vad gyűlöletet, melyet a banditák éreznek akkor, ha letartóztatják őket s az elrabolt kincsek visszakerülnek a jogos tulajdonoshoz . . . Igaz, hogy addig sok viz folyik el még a Szamosban és ki tudja, hogy mit hoz a jövő? . . . Mostanság a Balkánon az olasz diplomácia sakkhuzásai különben is határozottan rejtélyesek, hogy ne mondjam — gyanúsak! Az elmúlt napokban volt Rómában a román nemzeti ifjúság vezére; Teofilo Sidorovíci tábornok — s mig gróf Ciano olasz külügyminiszter a leghatározottabban bátorította a magyar revíziós igényeket Erdélyre vonatkozólag, — addig Sidorovici tábornokot meg impozáns fogadtatásban részesítették az olaszok . . . Miután az is közismert tény, hogy Németország is pártolja Romániát, igy kezd lassan-lassan kibújni a szög a zsákból s kezdjük megérteni a románok impertinens magatartását . . . * * * BÁRMILYEN ÚJSÁG kerül a kezünkbe, — lett légyen az akár amerikai, akár magyarországi, — mindegyiknek a főtémája az időjárás: a nagy hideg, a rengeteg havazás. Annyi bizonyos, hogy ennyire hideg január és február és ennyire bő havazás régóta nem volt már. Vájjon azt jelenti-e ez, hogy a természet, amelyről egy ideje oly szívesen állapítjuk meg, hogy “megbolondult, mint maga az emberiség”, a gyógyulás útjára lépett, azaz visszatér a maga örök törvényeihez? Lehetséges, bár az időjárás tudományához mi nem értünk, hanem egyet tudunk határozottan és ez az, hogy az emberek mindig arra emlékeznek, milyen hideg vagy meleg volt gyermekkorunkban. Innen eredhet a mostani szólásmód is, hogy “ilyen hidegre a legöregebb emberek sem emlékeznek!” az angol lapok pedig folyton az “old fashioned winter”-ről, a “régimódi tél”-ről csevegnek. Pedig dehogy is a tél “régimódi”, ha hideg és havas. Inkább az emberek örök tulajdonsága, hogy csak a hideg telet jegyzik meg és tartják “normális”-nak, holott ez a mostani hideg nálunk inkább abnormálisnak mondható. Hogy meddig fog tartani, azt sem tudjuk, mert hiszen maga a meteorológia is legfeljebb csak negyvennyolc órára adhat prognózist. Amerikai hajók CSAK ELSŐ OSZTÁLY Közvetlenül PALESTINÁBÓL minden két hétben $270 valamint GENOÁBÓL, ITALY $210 Rokonai, barátai jegyét ezekre az amerikai hajókra váltsa. New Yorkban kötnek ki, költséges és sok bajjal járó ismeretlen kikötőkben való átszállás nélkül. Keresse fel hajójegy ügynökét vagy AMERICAN EXPORT LINES 25 Broadway New York NO EXTRA COST VITAMI (CAROTENE) SMITH BROS. COUGH DROPS (BLACK OR MENTHOLS*) MARMEL
