Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-07-03 / 27. szám

1937 julius 3 9-ilt oldal EJTSÜNK SZÓT JULIUS 4-IKÉRŐL! Kedves Fiuk és Lányok, Drága Gyöngyfüzők: Nem szorultok Ti .arra, hogy julius negyedikének je­lentőségét magyarázgassam, hisz elvégezi azt az iskola, még pedig olyan alaposság­gal, hogy az amerikai nagy nemzetnek ezt a szabadságot hirdető napját örömmámor­ral iinepli itt ,a népnek apra­­ja-nagyja. Nincs julius negyedikének reggelén szomorú, vagy el­komolyodott gyermekarc a Unióban; ragyog az mind az örömtől s visszatükröződik j róluk, a napi történések szép­ségeit elképzelő gyönyörű­séges lelkiállapot. — Minden napoknak koroná­ja ez a nap; kivillog belőle az öszpontositott nemzeti e­­rő, gazdagság, hatalom, di­csőség s a nemzeti nagyság látása fölött, ekkor fejező­dik ki vehemens külsőségek­ben a honfiúi büszkeség. Alig haladta el éjfélt az i­­dő, máris mozsarak dördülé­­se reszketteti meg a levegőt s “fire cracker”-ek pattogá­sai ébresztik álmából az al­vót. Korán kezdődik a Fourth of July, hogy hang­fogós letompitásban lefoly­tatható legyen mind az a pokoli zaj, amelyek a csatate­reknek fülsiketítő viszhang­­jai. — Hozzátartoznak ezek julius negyedikének glóriá­jához, mert hiszen a hatal­masságokat megilletik az üdvlövések! Nem váltanak ki azon­ban felemelő érzést s nem emelik julius negyedikének fényét a puskaportól össze­égetett arcok, a robbanások­tól letépett csonka végta­gok; s az eltévedt golyóktól talált haldoklók hörgése ki­­nosan vegyül az öröm han­goknak tónusába. Több durva vonását lesi­­mitották már julius negyedi­kének a hatósági rendeletek, de még ma is van benne any­­nyi nyereség, hogy szinte megelevenítsék képzeletben fejbőröket nyúzó indiánok győzelmi jeleneteit. Nem lesz azonban ez igy mindig, mert eljön -annak az ideje, hogy a komoly gondolkozás kiszorítja ennek az ünnepnek közepébe befészkelődött pro­fitéhséget s az elődök dicső cselekvéseit megillető hála­kitörések nem a mozsarak dördiiléseiben, hanem szív­ből jött szavak méltatásai­ban fejeződnek majd ki. Drága Gyöngyfüzők! Ti ezt az időt megérhetitek és nem is lesz semmi különös hatással rátok ennek a kívá­natos ünnepszinezetnek meg változása; de vannak velenr együtt nagyon sokan, akik aligha érnek el odáig s igy nemis érezhetik meg igazán azt a felemelő fontosságát ju­lius negyedikének, amelyet mai formáiban csak az itt született ember tud kellően értékelni. Julius negyedikénél tart­va, lehetetlen meg nem látni azt a karriért, amelyet nem­zeti .színekben befutott az Ice Cream. Lobogók, fire crackerek, tűzijátékok szük­séges kellékei a nagy nap­nak, de ezek mégis elmarad­hatok; ice cream nélkül a­­zonban nem úszhatja meg a lojális gyomor, ezt a fönsé­­ges ünnepet. Hires étel a magyar gulyás, az olasz macaróni, az angol pie, de olyan távol vannak jelentő­ségben a Glorious Fourth­­nak ice cream kívánatossá­gától, mint Makó Jeruzsá­lemtől. Ennek az évnek julius ne­gyediké ötödikére esik, de ennek a furcsaságnak termé­szetes magyarázatát min­denki megérti, csak éppen a­­zok álmélkodhatnak rajta, akik a számsorok egymás­utánját amerikai szemmel olvasni meg nem tanulták. Számokkal ismerős, mate­matikát értő emberek ott maradnak el a mennyiség tu­dománnyal biró amerikaiak mellett, mikor megmásit­­hatlan szigorral ragaszkod­nak az arabusok tantételei­hez. Lám az amerikai min­den tétovázás nélkül lök egyet a négyes számon s mi­vel szükség van rá, a szám­sor rendjében hátrább cu­­rukkoltatja. — Nem lehet azonban az amerikai élet sajátságait csak úgy kapásból megis­merni ,s az itt nem született embernek szemenkint kell azt beszedni, mint ahogy a hideglelős a pirulát. Na­gyon emlékszem én egy ilyen ismerettségkötésre, ép­pen julius negyedikével egy­bekapcsolódva. Jobbnak is tartom elmondani, legalább azzal is többet tudtok ha meglátjátok, hogy miként élte át egy igazi “green­horn” az első Glorious Fourth-ot. Alig hagytam el a new yorki kikötő Castle Guardá­­ját, már is megismerkedtem a “Fehér Kert”-nek vendég­­szerető alkalmaival. A helyiség többi vendé­geit utánozva, már egész pontossággal tudtam az uj­­ság-papirokat — derekaljjá, vánkossá s takaróvá idomí­tani és nem is igen didereg­tem az ágyneműimet befedő zúzmarától. Talán én let­tem volna legállandóbb ven­dége a Fehér Kertnek, ha el nem rontja a közöttünk szer­zett egyezséget a zseb. Mi­kor már annyi sem volt ben­ne, hogy a disznófej ebédhez vezető ingyen utat, három centes pohár sör képiben megnyithassa, én is felmond­­tam a Fehér Kertben bérelt Szállást s beálltam szántó­­, ető szolgalegénynek. így az ősfoglalkozás adta meg az első darab kenyeret, amelyet nagyon is megérde­meltem. Sok mással együtt ugyanis, ehez az ősfoglalko­záshoz sem értettem s igy dupla fáradsággal keltett azt megkeresnem. A fiatal erő­vel párosult akarat azonban rövididőnbeliil egyenesebb­re szántotta az én barázdá­mat mint a mellettem dolgo­zókét, akik pedig egyebet sem ösmertek az ekszarvá­­nál, a balta nyelénél. (Azt sem tudták mi az a Fehér Kert). Fel is ment a becsü­let s különös kegyében vol­tam vállveregető gazdám­nak, ha faderekat, tuskót, vagy ezekhez hasonló súlyos emeléseket igénylő munkák próbálták meg izmaink ere­jét. Nem volt nagy távolságra tőlünk egy puskapor malom, ahová több esetekben szál­lítottunk különféle anyago­kat s a lassú mozgásban élő svéd munkások között, ha­mar feltűnt az arasztnyi ma­gyarnak ügyessége. Ki is vette óráját zsebéből a mun­kavezető s atyai jó indulat­tal mutogatta rajta a tizen­két órás rövid munkanapot s ugyanakkor leirt a porba egy kettes számot, elejébe rajzolva a dollárt jelentő, kétszer vonalozott nagy “S” betűt. Szóval munkát kí­nált rövid idővel, nagy fize­téssel. A mi munkánk ideje látástól vakulásig tartott kétszeri evéssel (estére nem hizlaltak) s $10.00 havi fize­téssel. Nagy csábitás volt az, de szénakaszálás ideje lévén, nem engedte a “paraszt be­csület,” hogy a nagy dolog­tól elretiráljak. Mások rá­fognák, hogy a Gondviselés­nek is köze volt hozzá, hogy benne maradtam a szénata­­karitásban, mert egy csön­des nyári éjszakán úgy vá­gott ki valami iszonyú erő az ágyamból, hogy a padlón huzódszkodva Gábriel ark­angyal kürtjét véltem abban a hangzavarban hallani, a­­mely közé bele csillingelt a­­szertezuzott ablaküvegeknek itt ott leperegő darabja. Minek irkálnám tovább, hisz úgy is kitalálhatjátok, hogy a puskapor-malom ta­nult repülni azon az éjsza­kán s képzelhetitek, hogy a benne dolgozókat darabokra tépte az az iszonyú robba­nás, amely bennünket hat­­mértföldnyire onnan á* gyainkból röpített ki. Nem volt ott menteni va­ló s akik azzal az akarattal rohantunk a hely felé, hogy másokat bajukban segítsünk, senkinek nem használhat­tunk, magunkat pedig elfo­gott az az iszonyat, amely megcsonkult tetemek látá­sán elfogja az emberfiát. Tisztán emlékszem, hogv julius elsején történt ez a katasztrófa s még javában jelentek meg álmaimban a fagalyakon csüngő karok és lábfejek, mikor újabb durro gás-ropogás ijesztett fel a* mugy is nyugtalan pihené­semből. Nyílnál gyorsab­ban termettem az udvaron, hogy valamit tehessek egy újabb szerencsétlenség ese­tén, ami most már a saját portánkon kezdődött s amint hallani véltem, elharapódzik az egész világon. Rettenetes meglepetésem­re ott találtam a háznál levő férfi népet mind, akik angya­li ártatlansággal arcukon sü­tögették el puskáikat s gyúj­togatták "fire crackerszei* ket.” Megvallom, Gyöngyfü­zők, "hogy nem értve a dol­got, többször csíptem maga­mon egyet-egyet, hogy váj­jon nem-e álmodom s iszo­nyú fejtörések között fejte­gettem azt az én előttem el­rejtett talányt, hogy nem őrült-e meg valaki, már tud­niillik, hogy én, avagy min­denki más? Két öt gallonos vederrel kavartunk azon a napon ice creamet s nyalogatás köz­ben szopogattam be julius negyedikének első leczkéjét Amerikában s bizony mon­dom, hogy minden szemmel és kézzel fogható kitűnősé­geit mégis tartottam ennek a leczkének, de ma sem tu­dom, hogy miért is vagyon az úgy, amint van. ♦ * * A múlt hónap feladatának elvégzése aránylag helyesen történt, sőt nagyobb rész­ben kitűnők voltak a kérdé­sekre adott feleletek. Tekintve julius negyedi­kének jelentőségét, ennek a hónapnak leckéjébe ameri­kai tárgyú kérdéseket adok fel nektek. 1. —Milyen nemzeti ese­ménynek ünnepe a julius ne­­gyediki nap? 2. —Mi a neve az Egyesült Államok fővárosának? 3. —Hány államból áll az I Egyesült Államok szövetsé­jge?r j Nagyon kedves és helyes - kérdést intézett hozzám Vo* losin Graef Erzsiké, mikor feleleteit beküldve azt is tu­dakolja tőlem, vajon szíve­sen venném-e, ha, — tekint­ve a szünidőnek bőséges al­kalmát. — hetenként keresne fel engem leveleivel? Amit most Erzsikének i­­rok, az mindnyátoknak is szól. Kedves. Gyöngyfüzők. Nagyobb örömet nem okoz­hattok nekem mással, mint azzal, ha bármiről és bármi­kor irtok hozzám. Ha más alkalmam nem is volna rá mint a csillagok fénye, még azok mellett, éjfélkor, is megírnám az azokra dukáló válaszokat. Azért Kedves Erzsikéin és Ti mind, Drága Gyöngy­füzők ! Bátran és bizalom­mal írjatok tetszéstek sze­rint s nemhogy kellemetlen volna az nekem, hanem bol­doggá tennétek saját szor­galmatok kifejtése által JÓZSI BÁCSIT RRRRRRRRRRKMRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRM ti Jl East Pittsburgh, Pa. Verhovay Branch No. 152 Cordially Invites You and Your Friends to Attend its Annual PICNIC to be held on Sunday, July 11, 1937. at the grounds of the I Traf ford Gun Club £ ON HARRISON ROAD, TRAFFORD CITY, PA. te te Busses will leave from the meeting room building of J the branch (307 Electric Ave., East Pittsburgh, Pa.) * at 1 and 2 o’clock P. M. * te .__ Donation charge: 50c. including transportation. I MUSIC BY: NAGY and VIRÁG ORCHESTRA. 5 All recent new members are requested to attend ao as to get acquainted with each other.

Next

/
Oldalképek
Tartalom