Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-07-03 / 27. szám

10-ilc oldal

nWrimQYakJhpfQ-1937 julius 3

Cum erika i maaucr 1 farmer/

MEGÉRKEZTEK AZ ARATÁSI GONDOK

így aratás tájban, amikor farmjainkon a gabona mezők arannyá sárgulnak, rendszerint megváltozik farmerjeink gondolkozásának a tárgya is.

Tavaszon át, amig a növekedő növényzet fejlődését figyeli a jó farmer, addig a jóreménységét igyekezik fokozni magában s gondolatvilágát teljesen betölti a jó termés kívánása, a gazdálkodási eredmény képzeletbeli fel fokozása 'és azt számítja, hogy egyik vagy másik parcellán mit várhat? Amikor azután elérkezik a várakozás beteljesedéséhez, akkor nagyot változik körülötte a világ és a fejében is ni gondolatok vernek tanyát.

Aratási gondolatok és aratási gondok azok! — 1 •-merik azokat jól a mi farmerjeink.

A szép aranysárga határ gondolatban mintha íelosztódnék. Azj egyik része csöndesen elindul a Bank félé, a “mortgage” -— törlesztések subájában; a másik részét a “tax-oftice” hívogatja; a harmadik része a ke* reskedöknek, az ember és állat orvosnak, — “meg a jó Kg tudja hová s merre mén! . . .” Es bizony mire körülnézünk nem látunk mást, mint a dombok körül szaladgáló meleg széliéit . . .

Ebben az évben jó termésre van kilátásunk és gazdag áldást tartogat számunkra a határ, — mégis elszomorodunk'. mert bizony — valljuk be őszintén — az elmúlt nehéz esztendőben erősen belekavarodtunk az eladósodottság hínárjába s ezekért a júliusi sárguló búza és rozs-táblákért hányszor, de hányszor kellett szembe néznünk faggyal, jéggel, árvízzel és szárazsággal!

Érthető tehát, hogy az amerikai magyar farmernek fáj a szive most; mert igaz ugyan, hogy szorgalmának jutalmaképpen megadja majd az Isten, a határ biztató szépségéhez a jó termést, de mi haszna lesz belőle, ha elviszi majd azt a bank, a hitelező és az adó? . . .

Farmerjeink aratási gondjaik közepette gondoljanak arra, hogy ma már más pennával írnak Washingtonban. Roosevelt elnökünk az elmúlt esztendőben sokszor, igen sokszor a farmerek hóna alá nyúlt és ma minden tapasztalt farmer tudja, hogy nem kell megijedni

nak azt kívánjuk, hát hogy adjon a jó Ég bőséges termést mindenféle gabonában s hozzá jó egészséget, jó érőt és kitartó szorgalmat. A boldogság és megelégedettség fogja akkor egész biztosan elűzni az aratási gondokat, — nem pedig a szövetségi kölcsönintézet. —

már sem a banktól, sem a hitelezőktől, sem az adótól.

Gondoljanak árra a jó magyar közmondásra: — “Segíts magadon s akkar az Isten is megsegít!”

ila farmerjeink százféle állami és szövetségi kormánykölcsönökért folyamodhatnak. —. Ezekről több ízben irtunk már lapunkban s most csak azokról emlékezünk meg, amik épen alkallomszeriiek.

Farmerjeink akiknek aratásra, cséplésre és terményeik értékesítéséhez kölcsönre van szükségük, folyamodjanak kormánykölcsönért. Ilyen a legtöbb ‘‘production loans.” — Sok farmerünk erre rámondja: “No bizony azzal is csak csöbörből vederbe jutunk!” . . . De nem igy van egészen. Az adósságból sok farmernek ki kell másznia s arra igen jó most az úgynevezett “Loan for Crop Production.” —

Megkaphatják ezt amerikai magyar farmerjeink közül azok, akik tényleg földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak, — de ki vannak úgy ebből, mint a többi farmkölcsönökből is zárva azok, akik farmtulajdonosok ugyan, de nem művelik a földet személyesen, vagy családtagjaikkal, hanem farmerjainkat bérbeadják s igy csak annak hasznát, illetve bérjövedelmét élvezik csupán. —

A kölcsön különféle, de leggyorsabban megkaphatják most a rövidle járatú kölcsönöket 3-tól - 12 havi időtartamra és 5% kamatra. — Ezek épen most, aratás idejében, mikor a legtöbb farmernek elfogyott a pénze s terményeit, eladás utján, csak hónapok múlva tudja értékesíteni, — igen fontos “kisegitő” szerepet játszanak. —

A kérvényeket a PRODUCTION ’ CREDIT ASSOCIATIONS kell benyújtani, mely az ttj farmtörvény alapján kezdte el működését s az ország minden részében, minden egyes nagyobb farmkörzetben, van képviselete (Representative of P. C. A.). — Verhovay Farmgazdáink ha beírnak szerkesztőségünkhöz, mi is készséggel megadjuk az illetékes irodák pontos címeit.

Az aratási gondokat természetesen legbiztosabban elfeledteti a jó termés. így aratás tájban farmgazdáink-A RÓZSÁKAT HOGYAN GONDOZZUK

Virágos kertünknek a rózsa a leghálásabb és a legszebb növényanyaga. Hatalmas családja van, mely színben és alakban mindnyájunkat elbűvöl. Nem találkoztam még olyan farmer bajtársammal, aki a rózsát nem szeretné, — de kedvelik azt a városokban is, hol egyegy futórózsákkal befuttatott bungalow, vagy a magas és bokorrózsákból öszszeállitott “rosarium,” egycgy szinpompás virágágy a városi kerteknek is a legüdébb képét alkotják.

Ne felejtsük el azonban, hogy a rózsákat ápolni kell, mert nagyon sok ellenségük van. —

Az állati kártevők közül a levéltetvek és a lisztharmat pusztítja különösen a rózsákat. Alig az előbbi ellen a dohánylugkészitményekkel érünk el hatást, addig a lisztharmat ellen a kénkollódiás készítmények jöhetnek számításba. Ajánlatos tehát a kémiai védekezés, a permetezés egész nyáron át. Természetesen ne akkor permetezzünk, amikor már a bimbók nem látszanak ki a tetvek telepcsomóiból s amikor a leveleket a lisztharmat még nem sodorta össze. A permetezéshez szükséges anyag aránylag olcsó s azt mindenki beszerezheti vagy a drugstore-okban, vagy nehány vasáru és gazdasági szerszám kereskedésben.

* * *

Egyik olvasónk a napokban azt a kérdést intézte hozzánk, nogy KELL-E A VIRÁGOKAT SZEDNI, VAGY NE AI? —

Téves az a felfogása Mrs. J-nének, hogy ha szedi az clnyilott rózsavirágokat, akkor a rózsatöveket megerőlteti. — ELLENKEZŐLEG: akkor erőltetjük meg, ha az clnyilott és megtermékenyített magtokokat a bokron hagyjuk. Nem a magtermesztés a cél rózsakertünkben, hanem nyáron át a rózsáknak többszöri virágzás elérése, ezt pedig csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a felesleges tápanyagtékozlástól a töveket megóvjuk.

NEM SZABAD TEHÁT A RÓZSAFÁKON ÉS BOK- k O K O N ELNYI LŐTT S Z A R A Z VIRAGOKAT TŰRNI, mert ez arról tanúskodik, hogy a hálás virággal

szemben kíméletlenek vagyunk ! —

♦ * *

Másik Verhovay tagtársunk Clevelanditól az iránt érdeklődik, hogy a tulipánhagymákat mikor kell kiszedni és hogyan kell azokat kezelni ?

A múlt hónap végén az elvirágzott tulipán és játszint* hagymákat ki kellett volna már szedni a virágágyakból, de most sem késző az, mert

az tavasz tulnedvessége ii* dén eltartotta azokat egész hónapon át. Alost azonban már nem kell várni, mert azok nem maradhatnak bent a földben. Ki kell azokat onnan szedni és fokozatosan be kell szántani annál is in* kábít, mert állandó helyükön való hagyásuk által a hagymákat megerőltetjük, ez pedig a jövő évi virágzás rovására történik.

ÉLETTANI ISMERETEK

AZ ÖREGSÉG PROBLÉMÁJA Irta: Egy Verhovay orvos

A biológiának, vagyis az élőkről szóló tudománynak egyik rendkívül tanulságos ága a fiziológia, vagyis az élettan, amely az élet megnyilvánulásait, a szervek életműködését vizsgálja.

Az élettan tudománya az ókorba nyúlik vissza; első művelője Hippokrates volt, aki 450 évvel Krisztus születése előtt irta meg élettani kutasásait és folytatja azt a modern orvostudomány ma is.

Kevés magyar lap foglalkozik ezen gyönyörű tudománnyal. — A Verhovayak Lapja időnként fog ezzel foglalkozni s lassan-lassan feltárjuk olvasóink előtt az élettan körébe vágó legszebb és leghasznosabb ismereteket. Cikkeinket minden bizonnyal nagy élvezettel fogják fogadni és olvasni.

Az elmúlt hetekben úgy itt Amerikában, mint odaát Magyarországon az orvosok nagygyűléseket tartottak, mely elhangzott tudományos és népszerű előadásokra felfigyelt társadalmunk.

A többek között hosszú napokon át az öregség problémáját is tárgyalták tudományos előadásaikban magyar orvosaink.

Korányi Sándor, világhírű magyar orvosprofesszor szerint negyvenről hatvanra emelkedett az átlago(s életkor és az ember szellemi erőinek a teljét ma már 60 éves korában éri el.

Egy másik orvos ehez hozzáfűzte még azt is, hogy az öregség időpontja nem az évek számától, hanem a szervek állapotától függ. Aki, siet élni, az hamarabb elérkezik az élet végső állomásához, mint az, aki életerő készletére tud vigyázni!

J. F. Newton tanár szerint az élettan kétféle öreg kort ismer — a test és az agybeli állapot megöregedését. Az egyik nagyban befolyásolja a másikat úgy, hogy azokat nagyon bajos lenne egymástól teljesen szétválasztani.

Kétségtelen, hogy a test önmüködőleg öregszik meg és ezen az emberi tudomány egyelőre nem tud változtatni. Testi szerveinknek működési ideje korlátozva van a születés óta és azok éppen úgy elkopnak apránként, mint a gépek alkatrészei, ha állandó használatban vannak. A használat körül elkövetett visszaélések csak gyorsítják a testi szervek elkopását.

Ila a test öregedésével szemben tehetetlenek is vagyunk, annál jobban áll módunkban az, hogy agyunkat lelkünket védjük az öregedés ellen. Ha megtudjuk tartani lelkünk frisseségét, akkor testi öregségünk sem következik el olyan gyorsan. Ezért mondható az, hogy a lélek itjusága fontosabb mint a testé.

A lélek ifjúságának megőrzése bizonyos embereknél, akik azonban nagyon kevesen vannak, automatikus. Ösztönszerü. Alások csak nehezen tudják ezt a titkot megtanulni s ezért rendszeres oktatás tárgyává kellene ezt tenni az egész emberiség érdekében. Sokan vagyunk, akik bánatos, keserű lélekkel járjuk az élet útjait, nem gondolva arra, hogy ez a leggyorsabb ut a test megöregedése és a korai halál felé. Nincs olyan betegség, amely annyira rontaná az emberi testet, mint a rossz kedély, a lélek elkeseredett hangulata.

A lelket azonban lehet úgy nevelni, hogy állapota mindég üde és friss maradjon. Nem kell hozzá más csak akarat. Nagy segítségünk az, ha a humor iránt velünk született érzékünk van, de ha nincs, az sem baj, mert belenevelhetjük azt magunkba. És ez egyik legnagyDbb kincsünk az életben.

Testében fiatal csak az maradhat, aki jókedvvel tud nevetni. A nevetés tartja ifjan a testet. De ami a legfontosabb — tneg kell őriznünk lelkűnkben azt a hitet, hogy az emberek nem olyan rosszak, mint azt mi szeretjük elhitetni önmagunkkal. Az emberiség tömegének átlaga jó, nemeslelkű és aki ezt feltudja ismerni, annak kedélye vidám lesz, annak állandó a jókedve, ami a test fiatalságát vonja maga után.

*

Dr. Bucsányi Gyula, aki