Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-19 / 34. szám
4-ilt oldal 1937 auguoatn* 19 (Folyt, az előző oldalról.) gfbkat” felirat üdvözöl betr niinket. A kerthelyiségben, ahol étkezünk szintén. Szombaton estére nem csináltunk programmot, mert fáradt a csapat. Vacsora után lassan, lassan nyugovóra térünk . . . * ... MÁSNAP MÁR KORÁN REGGEL A RIKKANCSOK HANGOS KIABÁLÁSAI VÉRTEK FEL ALMUNKBÓL . .. “HAZAJÖTTEK!” ... “PESTEN VAN AZ AMERIKAI VERHOVAY SEGÉLY EGYLET HATALMAS ZARÁNDOKCSOPORTJA !!” ... “SÍRÓ ÖREG ÉS KIVÁNCSI ÄMERIKÄSOK A FŐVÁROSBAN!” ... “ K Ö Z E L KÉTSZÁZAN VANNAK AMERIKAI MAGYAROK A METROPOLE SZÁLLÓBAN!” . . .“Szeretettel fogadja Budapest az amerikai magyarság fiatalját!” . . . “A Verhovayak ünnepélyes fogadtatása.” . . . Újságot vegyenek! . . . Magyarság! Budapesti Hírlap! Pesti Napló! Friss TJjság-! Uj Magyarság! . . . Pesti Hírlap! Nemzeti Újság ! . . . Az Újság! . . . \ ettünk, hogy ne vettünk volna újságot ... és mondanunk sem kell, hogy milyen kellemes meglepetést, örömöt és boldogságot keltettek szivünkbe a megirt, szép, fzines riportok . . . Az első hajnal, az első gyönyörű reggel Budapesten . . . Drága emlékként fogjuk örökre megőrizni Scrap- Book-unkban azokat az ujságki vágásokat, melyek az elismerés legszebb hangján emlékeztek meg rólunk . . . -Hiszen azoknak köszönhettük azt, hogy másnap már az egész főváros csak egy nevet hangoztatott: -— “VERHOV A Y!” . . . Kunstadt Ernő Lapzártakor érkezett be BENCZE JÁNOS, Egyesületünk központi titkárának és a társasutazás vezetőjének jelentése, melyet szószerint leközlünk: Vasárnap, julius 31. reggel — bár csapatunk még nem pihente ki az ut fáradalmait, — megkezdtük hivatalos programunk lebonyalitását. — Utunk első sorban a városligeti Milleniumi emlék elé vitt, ahol a HŐSÖK EMLÉKÉNEK áldozunk néma ünnepeléssel és helyeztük arra Egyesületünk koszorúját. Onnan Washington György szobrához vitt utunk. Itt előbb én tartottan] beszédet uj hazánk megteremtőjéről, majd Körösfőy János alelnökünk hivta fel fiatalságunk figyelmét arra, hogy Washington György mindig azt hir, dette, azok lehetnek jó polgárai az uj hazának, akik nem tagadják meg azt a földet se, ahonnan származnak. Innen a 48-as szabadságharc alatti magyar ministerelnöknek Batthyány Lajosnak az emlékére emelt örökmécseshez Mtentünk, melyet egyesületünk nevében megkoszorúztunk. Délben tizenkét órakor az Ereklyés Országzászló ünnepélyes őrségváltásán vettünk részt. Itt is elhelyeztük az egyesület koszorúját. Urmánczy Nándor, az El'eklyés Orszógzászló nagybizottság elnöke, nagyon meleg szavakkal üdvözölt bennünket. Rámutatott annak fontosságára, hogy az Amerikában született fiatalságot legalább lélekben tartsuk meg magyaroknak. Urmánczy Nándor gyönyörű beszédére én válaszoltam, köszöntem meg a szeretet amiben részünk van, mióta csak az ország határára értünk és Ígértem meg, hogy mindig hűségesek maradunk az óhazához és épen azért hoztuk el nagy számmal a fiatalokat is, hogy megismerjék azt az országot, ahonnan származnak. Vasárnap délutánra és estére “szabadságot” kapott a csapat. Mindenki elmehetett rokonait, ismerőseit meglátogatni és úgy tölthette az időt, ahogy akarta.— Érdekes volt: este mintha csak összebeszéltek volna, majdnem az egész társaság az “Ostende” kávéházban kötött ki. Szanaszét a hatalmas kávéházban lehetett látni Verhovay utasokat, ahogy boldogan hallgatták a 24 tagú rajkó zenekar gyönyörű, szivet, lelket derítő muzsikáját. Tömve is volt a kávéház: főleg amerikaikkal. Temérdek amerikai van Budapesten. Egyedül az Astoria szállodában 050 amerikai tanító és tanítónő lakik, akik egy hetet töltenek a gyönyörű magyar fővárosban. Hétfőn délelőtt folytattuk a hivatalos programot. A Magyarok Világkongresszusához vitt utunk, ahol meg akartuk köszönni azt a szives szolgálatkészséget, amiben a kongreszszus vezetői, tisztviselői részesítenek bennünket. A Verhovay Segély Egylet nevében megköszöntem báró Herényi Zsigmond magyar kir. koronaőrnek a Világkongresszus elnökének jóságát, gondosságát az intézmény minden munkásának szeretetteljes munkálkodását. Báró Perényi Zsigmond válaszolt az üdvözlésre és Ígérte meg, hogy a testület meg nem szűnő lelkesedéssel és szeretettel fogja mindig istápolni a külföldön élő magyarokat. Aztán autobusba ült a csapat és a Világkongresszus jóvoltából vezetővel —- aki angolul is jól beszélt és igy fiataljainknak angolul is megmagyarázták azokat a nevezetes helyeket, amiket nekünk megmutattak. Késő délután ért véget a túra, utána újra szabadságot kapott a csapat. Egy csoport azonban még akkor este rádióban szerepelt. Budinszky Sándornak, a magyar rádió kitűnő riporterének kérdéseire válaszolgattak igen nagy sikerrel. Buzogány Mihályné válaszából nagy sikere volt annak, hogy bár már ő is amerikai születésű, gyermekei mégis jól beszélnek magyarul. McNeil Gyuri, aki még a tavalyi csapatból maradt itt iskolába járni valósággal megnevettette hallgatóságát, amikor előadta magyarországi kalandjait. Mersky Sárit mint régi ismerőst mutatta be a speaker, mert ő már tavaly is járt itthon valamint SzaT bó Pistát is. Sopronyi írónké is sikert aratott, de a legjobban tetszett Kohuth Vilmos, akinek egy hölgy egy csomag könyvet küldött elismerése jeléül. Kedden reggel az Országbázat tekintettük meg vezetővel, aztán újra autobusba ültünk és vezető kíséretében megtekintettük Budapestnek azokat a nevezetességeit, amelyekre előző nap már nem jutott idő. Kedden este a “Sárgapitykés közlegény” előadására hívott meg bennünket a Magyarok Világkongresszusa. Nagyon tetszett a gyönyörű magyar meséjü, zenéjü darab minden Verhovay tagnak. Szerdán reggel a magyar főváros polgármesterét helyetesitó Némethy Károly kulturtanácsnoknál tisztelegtünk és köszöntem meg egyesületünk nevében azt a szeretetet, amiben a főváros részesít bennünket. Némethy tanácsnok válaszában megígérte, hogy a haza-ránduló amerikai magyarokat mindig a legnagyobb szeretettel fogják fogadni. Aztán a kerepesi temetőbe mentünk, ahol megtekintettük a neveztes sírokat és koszorút helyeztünk a Verhovay Segély Egylet neyében Kossuth Lajos sírjára. A fiataloknak persze megmagyaráztam, hogy kije volt Kossuth Lajos a magyar nemzetnek. Délután a Világkongresszus a budafoki állami borpincébe kalauzolt bennünket, ahol Dömötör Pál az intézmény kitűnő igazgatója kalauzolt bennünket végig a hatalmas pincén és tartatott nekünk előadást a pince nevezetességeiről. Utána cigányzenés pompás uzsonnát kaptunk. A pompás boroktól persze megjött a társaság kedve és hamar táncra is perdült a fiatalság. A hölgyek nagyon kapósak voltak: mert velünk volt 4 Budapesten tanuló magyar diák is. Dr. Kállay István Clevelandból, Kálay Béla Painesville, Ohiofcól, Thegze Károly Whitingból és Domokos Antal South Bendből. Sötét estig tartott itt a mulatság. Egyletünk nevében megköszöntem Dömötör igazgatónak a vendéglátást és mielőtt elhagytuk volna a helyet Körösffőy János alelnök pedig Dr. Nagy Károly í.yug. főkapitánynak köszönte meg azt a sok jót, amiben bennünket részesítenek. Hatalmas éljenzés fogadta az üdvözlést, ami azt mutatta, hogy a csapat valamennyi tagja szivébe zárta a Világkongresszus nagyszerű igazgatóját. Innen a magyar főváros vidékének egyik legremekebb helyére, a Kutyavilla nevű halászcsárdába vitt utunk, ahol remek halpaprikás és pompás magyar bor mellett folytattuk a mulatást. A fiatalokat bizony késői órákban is nehéz volt innen elvinni. Csütörtökön Budapest egyik legnagyobb áruháza a Magyar Divatcsarnok kitür^ő tulajdonosa Ruttka Antal bivott meg bennünket. bemutatták az áruházat; majd ebédre láttak vendégül bennünket. Igazán olyan páratlan vendéglátásban volt részünk, hogy az egyenesen megható. Mikor elbúcsúztunk, még ajándékot is kaptunk. A hölgyek kölnivizet, kulacsokat és fokost. BENCZE JÁNOS SZÜLETÉSNAPI PARTY A HAJÓN A Yerhovay Zarándokútról megirt múlt heti jelentésünkből — hely szűke miatt — kimaradt egy kedves kis epizód, melyről Kunstadt '■.•étkezőkét írja:' “Julius 29-én megtudtuk, hogy két utitársnönknek: Bozogány Mihálynénak, — egyik verseny-nyertesünk bájos fiatal nejének —- és Tóth Etelka trentoni díjnyertes •lánynak születésnapja van.— Persze: azonnal érintkezésbe léptem a hajó magyar tisztviselőjével, akit megkértem, tegye lehetővé nekünk azt, hogy születésnapi ünnepséget rendezhessünk. — A North German Lloyd hajótársaság dicséretére légyen mondva, nemcsak lehetővé tették a születésnapi party rendezését azzal, hogy külön termet bocsájtottak a Verhovay csapat rendelkezésére, hanem még mindkét hölgynek remek születésnapi tortákat is siittettek. Mi utitársak pedig ajándékot vettünk, hogy mindig emlékezzenek arra a születésnapba, amit a tengeren Verhovay családdal ünnepelték. Berkes Béla akkor este újra nekünk muzsikált és nem az első osztályú utasoknak, akilenek eredetileg jelezték. Másnap aztán mire felébredtünk már közel jártunk Brémához és készülődtünk a partraszállásra . . .” Könyvismertetés A közelmúltban jelent meg az óhazai könyvpiacon, RÓZSAVÖLGYI és TÁRSA cég kiadásában, (IV. Szervita-Tér 5. Budapest, Hungary) Arányi Mária: “A boldogság iskolája” cimü könyve. Mivel a kulturmissiót teljesítő könyv, az amerikai-magyarság széles rétegét érdekelni fogja, röviden, alábbiakban ismertetjük azt. Óhazában mindenki ismeri ARÁNYI MÁRIÁ-t, aki a mikrofonon keresztül annyi ezer és ezer női hallgatójának' adott jótanácsokat életünk sorsdöntő pillanatában, amikor egy jó szóért, egy jó gondolatért és egy kis életbölcsességért hozzá fordultak. ARÁNYI MÁRIA szellemi kincsesbányájának legértékesebb darabjai egy könyvbe összefoglalva állanak a magyar közönség rendelkezésére. Kislányoknak, nagylányoknak, asszonyoknak, sőt még a nagymamának is olyan lelki tanácsadója ez a könyv, amely hűséges barátként kiséri olvasóját az életben és őrt áll mellette, amikor tanácsra, vigasztalásra, vagy a követendő helyes ut megmutatására van sürgős szüksége. Napfény A GYERMEKEKNEK Ami az embert, felnőttet, gyereket egyaránt a napfény felé hajtja, az a csalhatatlan, életfentartó ösztön, mely mindig afelé nyujtatja ki kezeinket, amire szervezetünknek, egészségünknek éppen szüksége van. A hosszú téli hónapok alatt semmit se nélkülözünk annyira, mint éppen a napfényt. Ha mi felnőttek ennyire nélkülözzük' ez éltető elemeket, hogyne éreznék meg hiányukat s hogyne vágynának ösztönösen utánuk a serdülő emberpalápták, a gyerekek. Ki látott pincében esirázó krump'it? Ki látott muskátlit sötétben levelezni? A betegesen sárga hajtások, a természetellenesen bosszú száron ülő életképtelen hitvány lelvélkék nem-e az egészségtelen lakások naptalan sötétjében felcseperedő esenevész gyerekeket juttatják eszünkbe? Mennyi gyerek nő fel egészségtelen környezetben s a naptalan, nyirkos lakás emlékeként egész életén át súlyos teherként hordozza angolkórban megnyomorodott vagy tuberkulózisban elsenyvedt testét. És hányán pusztulnak el már gyermekkorban. A napfénynek az egészségre, különösképpen a fejlődésben lévő gyermek szervezetére gyakorolt jótékony hatása még mindig nem elég tág körben ismert. Még mindig sokan vannak, kik óvják gyermekeiket a naptól. Félnek tőle, ahelyett, hogy gyógyító, egyészségfentartó hatását kihasználnák. A gyakorlatban azonban még ennél az áldásos gyógyitóhatásnál is sokkal fontosabb a napsugaraknak az a képessége, hogy szervezetünk ellenállását a legkü'iönbözőbb betegségekkel szemben fokozni tudja. A gyerekek csaknem kivétel nélkül szeretik a napot, mintha csak éreznék, hogy a nap az ő legnagyobb jótevőjük. A Verhovaysták a Magyarok Világkongresszusa irodájában
