Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-19 / 34. szám
1937 augusztus 19 J.k oldal A Verhovayak diadalutja PIROS— FEHÉR— ZÖLD HUSZÁRSAPKÁKBAN CSEHORSZÁGON KERESZTÜL. — BUDAPEST KÁPRÁZATOS FÉNNYEL FOGADTA A VERHOVAY CSAPATOT. — A FŐVÁROSI LAPOK ELISMERŐ SZÉP CIKKEI. — BENCE JÁNOS JELENTÉSE. — SZÜLETÉSNAPI PARTY A HAJÓN Ott kezdem, ahol elhagy* tani u múlt héten . . . Európába érkeztek Ver* hovay Követeink — és én valóban nem tudnám leírni azt az izgalmat, ami elfő* . gott mindnyájunkat, amikor újra vagy először az élet* ‘ben partra szálltunk. A North German Lloyd itt újra kitett magáért. Le* kiildte még a váróterembe is utánunk a Berkes bandát és inig csak vonatunk ki nem indult a Bremerhaveni kikötőből mindig nekünk húzta a szebbnél szebb magyar nótákat. » Külön vonattal utaztattak bennünket. Minden kocsin hatalmas felirat»: YERHO* VAY EXCURSION 1937, U.S.A. — BREMEN — BUDAPEST. Kényelmes kocsikat boc sáj to11ak rendelkezésünkre, mindenkinek jutott hely bőven. Amerre vonatunk elhaladt mindenütt nagy feltűnést keltett piros-fehér-zöid Ver hovay sapkánk és hatalmas felirataink. Csehországban se tettük le a háromszinü Yerhovay sapkákat és érdekes, sehol se szóltak érte. Hej, régoti láttak arrafelé piros-fehér-zöld jelvényeket. A Yerhovay csapatnak kellett Európába jönni, hogy piros-fehér-zöld sziti feszengjen abban az országban. Goydich István és Wuíka János a North German Lloyd tisztviselői jöttek a csapattal. Wuífka a német határig, Goydich egész Budapestig. Legendákat tudnék irni arról a figyelmességről, amiben a hajótár-aság részesített bennünket. Brémában minden utas két hatalmas lunch boxot kapott mindenféle jó étellel, gyümölccsel megrakva. Este fél tizenegykor Leipzigban azzal leptek meg bennünket, hogy ott forró kávét adtak minden utasnak. Másnap délben ért Réesbe külön vodatunk. Itt várt bennünket Nagy József a külföldi Magyarok Világkongresszusának titkára, Fáy Fisher Andor a Magyar Bányászlap volt szerkesztője ezidőszerint az Associated Hungarian Weeklies of A- merica magyarországi szerkesztője és Albrecht. Pál a North German Lloyd budapesti tisztviselője. Itt már nagy idegesség vett erőt a csoporton, közelegtünk a magyar határhoz. Alig vártunk, hogy vonatunk tovább induljon és átléphessük szülőhazánk határát. Eddig senkinek se jutott eszébe, hogy Európában lassan járnak a vonatok, amikor Becsből kiindultunk mindenki egyszerre ugv találta, hogy nagyon lassan halad a voltat. Végre aztán: Hegyeshalom . . . Istenem, hogy Írjam le 166 ember érzését abban a pillanatban, amikor ideértünk. Hogy alig volt a csoportban szem szárazon, hogy szinte egy boldog csaladda váltunk amikor a magyar határt elértük. Boldogságtól siró csoporttá. A hegyeshalomi pályaudvar árus-gyerekei, azt hiszem, sokáig emlegetni fogják a Verhovay csapat érkezését, mert igazán gavallérosan fizettek mindenért. Miután magyar pénzük még a* lig volt, legtöbben jó öreg dollárokkal fizettek. Hegyeshalomtól kezdve az ablakok zsúfoltak voltak, mindenki a tájat nézte. Győrben egy utitárs búcsút vett tőlünk, ő egyenesen a családjához utazott. Kelenföldön újabb kedves figyelemben volt része a Verhovay csapatnak. Minden egyes női nyertesnek virágcsokrot kézbesitettek a vonaton. A Külföldi Magyarok Világkongresszusa figyelméből. Aztán átrobogott vonatunk a Dunán: a pesti oldalra értünk, honnan a keletihez már csak pár perc volfaz ut. A robogó vonatra hozta a szellő annak a zenekarnak a muzsikáját, ami tiszteletünkre kivonult a pályaudvarra. Zeneszó mellett gördült be vonatunk Magyarország fővárosának keleti pályaudvarára. Tömve a pályaudvar. Zászló disz lobog a tiszteletünkre, örvendező rokonok, Pesten időző -amerikai magyarok, ismeretlenek éljeneznek, zsebbkendőket lengetnek. amikor a piros-fehérzöld sapkás, árvalányhajas Verhovay csoportot meglátják. Tapsolnak, éljeneznek, közben a zenekar rendületlenül játszik . . . Ismeretlen emberek ölelgetnek, kezeinket szorongatják : nem lehet azt papírra vetni hűen. ahogy a Verhovay zarándokokat a magyar főváros fogadta. At kellett ezt élni könnyezni, szemet töriilgetni, szóhoz nem tudni jutni, valami kellemes szivet, lelket bizsergető fojtogató érzést átélni s egy pillanatra arra gondolni, hogy adja isten meg ezt az örömei, amit a Verhovay csapat most átélt jövőre mennél több tagtársunknak 1 . . . Dr. Nagy Károly nyug. főkapitány, a Magyarok .Világkongresszusa igazgatója, az első, aki üdvözöl, aztán felsorakozik a Verhovay csapat és arra a helyre vonultunk, ahol a fogadtatásunkra kivonult urak tartózkodtak. Báró Percnyi Zsigmótul, magy. kir. koronaőr, a Magyarok \ ilagkongresszu-a elnöke, 1 őrs Tibor országgyűlési képviselő, l)r. Grill Lóránt titkár; az ereklvés o r sz ágz á sz 1 ó megb i z á s á 1 > ól, Dr. Kjun Andor, az "Amerikai Magyar Népszava” főszerkesztője, Kásás Ernő, a "Szabadság” magyarországi szerkesztője é-s nagvon sokan mások . . Báró Perényi Zsigmcnd elíogódottan, könnye- szemekkel kezdett beszédéhez; —"Köszöntőm a Magvar■ országra érkezett második j amerikai magyar generációt, la közöttünk levő kedves leányokat és ifjakat. Örömmel látom a nagy Amerika fiait, akik a mi népcsaládtmkbol származnak és eljöttek, hogy a régi kapcsolatokat felújítsák és mégjobban megszeressék az óhazát. Isten hozta Isten vezérelje önöket 1” De amikor Báró Peremi ehhez a mondathoz ért. nemcsak az ő szeme úszott könnyben, nemcsak az ő torkát fojtogatta .-irás, hanem mindenkiét, aki-ott volt. V magyar főváros nevében Zilahy Dezső, az idegenforgalmi Hivatal igazgatója, üdvözölt bennünket: — Köszöntünk benneteket Amerika polgárait, akik büszkék vagy tok arra, hogy magyarok vagytok 1 — mondta. Aztán Bencze János, kpi. titkárunknak kellett előállni, hogy megköszönje azt a valóban minden képzeletet felülmúló, örökké felejthetetlen fogadtatást, amiben részünk volt. Nem lennék őszinte, ha nem imám meg, nagyon nehéz volt a feladat? Neki is könnyes volt a szeme, jobban dobogott a szive és fojtogatta a torkát valami, amikor Perényi báró, beszéde titán ezeket mondotta : —"Eljöttünk, hogy mégegyszer meglássuk azt az országot, ahol születtünk, és elhoztuk magunkkal gyermekeinket is, hogy megmutassuk nekik az éthazát A nemrégiben . Amerikában járt Egyetemi Énekkar nevében Tátray György köszöntött bennünket, ami titán aztán elbúcsúztunk azoktól. akik tovább utaztak, nti pedig szállásunkra indultunk. A Metropole Szállóban "Isten hozta a Verhovav ta(Folytatás a következő oldalon) A Washington szobornál. Bencze János beszél. A Verhovay csapat az “Ismeretlen katona siójánál/'