Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-07-22 / 30. szám
2*'Sk oldal 1937. Julius 22, VfrhwayákJgpfa--aV VECHCVAy rCVETEMiEZ: ÍROM LEVELEM a búcsú pillanatában. Meghatott lélekkel, felhevült szívvel. „Mint ahogy családfő küldi útra gyermekeit, hiszen csakugyan a Verhovay Egylet nagy családjának nevében szólok most hozzátok, akik a mi familiáris nevünkkel keltek útra magyar hazánk felé, mint egyletünk követei, a nagy Verhovay verseny koszorús győztesei. Nem is egyszerű fekete tintával irom ezt a levelet, de magyar szivem piros vérével. És nem papírra, hanem egyenesen a lelke mre, amit ime: Veletek küldök az óceáni útra is. Legyen a megérdemelt ut szép és boldog, mindannyitoknak teljes öröme és éhben a nagy örömben legyen a legszebb, a legfontosabb és legjobban átérzett élmény, hogy küldetéstekben ismét uj összekötő hid cölöpéit veritek le a magyarországi és amerikai magyarság testvéri életében. A VERHOVAY NÉV, amit mi közös nagy intézményes élettel neveltünk nagygyá: tisztességet jelent. És egyletünk népének dolgos szép élete mellett benne van származásunk megbecsült dicsősége is. Ezzel a névvel nagy tisztesség követségben járni, de számunkra is megtiszteltetés, hogy ebben a magyar küldetésben Rátok, a nagy verseny legjobbjaira bízhattuk a Verhovay nevet. Magyar hazánk sokatszenvedett népe bizonyosan olyan meleg szivbéli sugarakkal fog Rátok világítani, mikor a magyar földre megérkeztek, mintahogy mi, a Verhpvayak nagy családja tesszük ezt, itt Amerikában, a búcsú pillanatában: mindenképpen. Az én atyai üdvözletemmel is. Áldjon Isten benneteket! A viszontlátásra! DARAGÓ JÓZSEF központi elnök EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL AZ EMIGRÁNSOK. — UJHÁZY LÁSZLÓ Irta: Dr. PÓLYA LÁSZLÓ Napsugár és felhő A "KÖZVÉLEMÉNY.” Az újságok nagyon szeretik hangoztatni a “közvéleményt.” Én mindig gyanakodva fogadtam az erre való hivatkozást, mert ha közvélemény, akkor talán az én és polgártársaim véleményét kellene, hogy képviselje. Már nagyon megölte ez a közvélemény a gyomromat, azért elhatároztam, hogy érdeklődni fogok, hogy mégis kiknek a véleménye, ha már én magam olyan csekélység vagyok, hogy nem számit semmit a véleményem. A “közvélemény” ingerel minket a Japánok, Oroszok meg tudja Isten kik ellen, de soha nem kérdezték tőlem, hogy akarok velük verekedni vagy nem. Bosszantott már nagyon az én Véleményem mellőzése annál is inkább, mert hiszen mindenki azt hiszi magáról, hogy nálánál okosabb ember nincs ezen a világon. Megkérdeztem a körülöttem lakó szomszédokat, megállítottam az utcán vagy másutt boldog boldogtalant, hogy kérdezte e valamelyik újság őket, hogy ehez vagy ahoz a közügyhöz mi a véleményük? Nem találtam egyet sem. Az amerikai napilapokról beszélek é« nem pl. a Literary Digestről, ahonnan tényleg szoktak kérdő kártyák á kiküdeni, amelyek alapján olyan pontosan megjósolták Roosevelt elnök nagy vereségét is 1936-ban. Ludwig Emil, hires biografus gyűjteménye szerint már Napoleon idejében nagyon jellemző volt a “közvélemény” a párisi újságokban. Ahogy közeledett a győzelemhez a szökése után Napoleon, úgy változott a “közvélemény” is a következő ordító fejcimek szerint: “A szörnyeteg megszökött száműzetéséből.” “A corsikai vámpír Cannesnél partra szállt” “A tigris elérte Gap városát, ahol seregünk szembe szállt vele, a nyomorult kalandor a hegyek között végezte be pályáját.” “A zsarnok Lyons alá érkezett, ahol a rémület megdermesztett minden ellenállást.” *Az uzsorás 150 mértföldig merészkedett már fővárosunkh»»oz. “Bonaparte gyors menetben nyomul észak felé, de Parist sohasem fogja elérni. “Napoleon holnap már városunk kapuja előtt lesz.’ “Császári és királyi őfelsége a hűséges alatvalók örömrivalgása között tegnap a Tuilleriakhoz érkezett.” Amikor a világháborúban a magyar seregek elfoglalták Belgrádot, az egyik amerikai-magyar napilap öles betűkkel hozta: “BELGRAD A MIÉNK,” nem kérdezték kell-e nekem Belgrád vagy nem. Amikor Amerika is belement a háborúba és az entente vissza foglalta Belgrádot ugyan ez a lap megint öles betűkkel hozta: “BELGRÁD A MIÉNK.” Tessék, hát hol vagyok én a közvéleményben ? MARATH1US A múlt század vége felé Kossuth nevével “tele volt” még A- merlka. Nagyszerű erkölcsi bizonyítvánnyal özönlött ide a magyar, jobban mondva a magyarországi bevándorlás. Az, aki “Hungarian”-nak mondta magát, a bevándorlási hatóság méltányos elbánásával találkozott. A paragrafusok rideg parancsát még akkor nem ismerte Ellis Island. A bevándorlás kapuja csak akkor záródott tilosra, ha az, aki leszállóit a hajóról, nem ütötte meg a közönséges halandó mértékét. A törvény később kiváltsággá tette a bevándorlást, de még a régi világban ezt a demkoratikus szabadságot csak azoktól tagadták meg, akiket nemcsak a törvény betütje, hanem a törvény szelleme szerint is vissza kellett utasítani. Nemcsak az emlék zsarátnoka, de a magyarság iránti szeretet, tisztelet és megértés magvetői közül is többen éltek még akkor. A jövevények sorsa felett döntő egyik bevándorlási tanács tagjának, majd elnökének SEMSEY KÁROLY-nak mosolygó arcán áll meg a szemem. Dehogy is a szemem, ennél több: a LELKEM! Sokszor végig hallgattam, jobban mondva: végig gyönyörködtem a tanács ülését. Az ember-becsület és a munkás-tisztelet amerikai szellemével ezeken a tanácsüléseken találkoztam először. Hat tagbaszakadt horvátot “vallatott” Semsey Károly. Mindnél ugyanazon chicagói névre szóló cim. A törvény merev betűje azt diktálta, hogy: “vissza velük, mert odaáltal itteni dologra elszerződött mukások!” Négy óra hosszáig tartott a kegyelmes “vallatás” és a vjígén a horvátok még én velem is kezet fogtak. Mikor pedig Semsey Károly emlékét a testvéri érdem koszszorujával megtisztelem, eszembe jut egy világhírű magyar: TŰR ISTÁN TÁBORNOK. Aki mikor fiát Turinban Kossuth Lajos koporsójánál annak a magyar egyetemi küldöttségének, amelynek én is egyik szerény tagja voltam, ^bemutatta, a bánat jellegzetesen magyar, suhanó mosolyával kért tőlünk bocsánatot azért, hogy a fia nem tűd magyarul. A Semsey Károly gyermekei sem tudtak, merthogy más volt édes anyjuk nyelve is. Megértettem, megéreztem, hogy az a nagyszerű amerikai magyar lelke könnyeivel siratgatta gyermekeiben a hangja vesztett magyar érzést! Semsey Károly a magyar szabadságharcban nem foghatott fegyvert, mert még akkor gyerek volt, de az amerikai polgárháborúban örnagyságig vitte. Az emigráns jellege nélkül, minden tekintetben méltó ahoz a nagyszerű magyar csoporthoz. Mikor az emigránsokról beszélünk, álljunk meg egy-két szóra. A feledés pókhálóját érdemes letakaritani a történet templomának arról az oltáráról; amelyről a magyar hazaszeretet és szabadság-imádás lángja felénk fordította az amerikai közvéleményt! Az emigrációnak, de csak annak az egyetlen magyar emigrációnak, ember-anyaga történelmi érdemmel hódította meg a legnagyobb demokrácia tiszteletét és szeretetét. A Magyar Szabadságharc érdeme és értéke alapján kiállított amerikai erkölcsi bizonyítványnak is sok nagy hasznát- látta a munkautáni magyar bevándorlás is. Az emigránsok: hazát találni jöttek Amerikába. A munka utáni bevándorlásnak a legfőbb célja pedig: a pénzkereset volt. Nem olyan rideg értelemben, ahogy némelyek magyarázzák és sokkal több erkölcsi tartalommal, mint a látszat mutatja, de a munkát még is csak a dollár ültette tengeri hajókra. Az emigránsok uj életet alapítani az uj hazában is vissza mentek a földre. A későbbi tömeges bevandolás pedig azért özönlött Amerikába, hogy a tengerentúli földön megvethesse a lábát. De Trianon óta a megtelepedés becsületes szándéka, bár a faji kincsek feladása nélkül, az Ujhazában igazi hazát keres és talál! Úgy mondhatnánk, hogy az emigráció volt a magyar bevándorlás "tejföle,” de színtiszta nemes magyar jellegét csak az egyén lelkivilágában őrizte meg. A beházasodás és még sok egyéb ok a családi életben alig tudta megörökiteni a szavunkat. A későbbi tömeges bevándorlást az osztályozás gőgös szokása “megszedett tejnek” nevezheti, de anynyi bizonyos, hogy ez “a megszedett tej” erős, egészséges tápláléka volt az amerikai gazdasági életnek már akkor, amikor akadályt nem ismerő erős elhatározással és tehetséggel elsőrendű és keresve keresett cikke lett az amerikai mu ika-piacnak! Az emigráció Amerikában nagy szerű magyar fellángolás volt. Nemcsak fényes emlék, hanem értékes hagyatéka is van, de a leszármazottak nagyrészének nem gyakorlati kincse, hanem kegyeletes emléke lett a fajtánkból -való származás. És a nép, az Isten adta nép, mint jó amerikai faji erkölcsben, becsületben és igazságban magyar akar és temérdek esetben magyar tud maradni nemcsak a sírig, de utódaiban azután is ... És mi, vén regősök sirmező felé fordítjuk a fejünket és megértő szeretettel állunk meg annak a nagyszerű magyarnak az emlékezete előtt, aki példásan tragikus élete folyásán bebizonyította, hogy milyennek, kinek és minek kell az amerikai magyarnak lenni. UJHÁZY LÁSZLÓ Sáros vármegye egykori főispánja és Komárom várának polgári parancsnoka, átélte mindazt a -szenvedést és küzdelmet, amely tiszta az “Ember Tragédiá”-jában. Többet élt át annál, annyit, amenynyit nem minden nagy ember, hanem csak a nagy magyar ember tudhat elviselni! Kossuthon kivül nem volt olyan ünnepelt ven(Folytatás a 4-ik oldalon) MRS. HERBST Egyedüli magyar RÉTES és CUKRÁSZ üzlete 1443—3rd Ave. (at 81at St.) New York, N. Y. Rétes és cukrász sütemények, dobos és punch torták. Piknikre és vidékre szállítunk. ______A Verhovay Egylet tagja.______ GARTNER LAJOS Utazási, pénzküldési és közjegyzői irodája: 207 E. 84th ST. NEW YORK Minden ügyben a Verhovay Tagság rendelkezésére áll. Különleges Pénzküldési árakért forduljon hozzá. 26 éve szolgálja a Magyarságot. — A Verhovay Egylet tagja. — PAN AMERICAN TRUST COMPANY HARBOR STATE BRANCH Alapította: KISS EMIL FOURTH AVE. AT 9th ST„ NEW YORK Több mint 30 éve szolgáljuk az amerikai magyarságot PÉNZKÜLDÉS BÁRHOVÁ A LEGOLCSÓBB ÁRAKON HAJÓJEGYEK - BETÉTEK KÖZJEGYZŐI ÜGYEK Forduljon hozzánk bizalommal MemberFederat Deposit InsuranceCorporotion
