Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-09 / 50. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. Néhány héttel ezelőtt Washingtonban a kölcsönös megértés jegyében lezajlott négy országos magyar egyesületünk vezető központi tisztviselőinek értekezlete, melynek határozatairól lapunkban mi is beszámoltunk. Ezzel a közös értekezlettel kapcsolatban oknélküli és céltalan feljajdulások olvashatók hetilapjainkban. — Különösen a Magyar Bányászlapnak a cikke nem helyénvaló, mert éppen az a lap volt az, mely még február 11-ik számában: “Közös akcióra lenne szükségünk’’ cikkében újra felvetette azt a réges-régen vajúdó eszmét, hogy “ a magyar egyletek vezetői jöjjenek össze s tanácskozzék ki maguk között azokat az irányelveket, amiket saját életükkel és üzletükkel kapcsolatban magukra és egymásra nézve kötelezőknek hajlandók elismerni.” Hát valójában Washingtonban csupán ez lett téve. — Összejöttünk és tanácskoztunk a saját ügyeinkről, ami a mi ügyünk is, mert hiszen mi abban benne élünk. Az országos egységfrontot az értekezlet csak annyiban érintette, amennyiben kimondta azt, hogy az egyesületekbe tömörült amerikai magyarságnak képviseletében, adott esetekben, az egyleti vezetők joggal szólhatnak bele, mert hiszen választott egyének fejezik ki ilyen esetekben azt a gondolatot, amely intézményeikben egyik vagy másik netnzetséges ügynek felkeriilé-TJJABB ROMÁN TELEPÍTÉSEK történnek Csonkamagyarország határainál. A bukaresti román lapok sürgetik EZEKET a telepítéseket. A földművelésügyi minisztérium, természetesen a románoké, hivatalos jelentésben ismeri el, hogy a “nyugati határvidéken” nagyobb méreteket ölt a telepítés. A magyarság és a magyar nemzet jól tudja, hogy ez mit jelent. sével megszülethet. — A négy magyar egyesületnek frontja épitődött fel azon az értekezletén, — s ha lehet hasonlattal élni, — úgy azt kell mondanom, hogy a közös magyar front szilárdságához szolgáltattuk ott a gerincet, amelyre nézetem szerint rá lehetne épiteni az amerikai magyaroknak közös frontját. Tehát egyáltalán nem volt és nincs is helyén a feljajdulás, mivel nem kicsinyítette le az az értekezlet még gondolatban sem “az amerikai magyar egyházi élet’et és az egyesületek s egyházak jóvoltának előmozdítása körül buzgólkodó csaknem állandóan nyomorgó magyar betűt sem.” — Az volt az értekezletnek az általános nézete, hogy a mi összefogásunkkal az amerikai magyar élet más tényezőinek példát szolgáltassunk s felhívjuk figyelmüket a hasonló lépéseknek megtételére. Tudtuk nagyon jól ugyanis, hogy az amerikai magyar életnek intézményei 3 hatalmas oszlopon nyugszanak s ezek közül az egyesületek akkor járnak el helyesen, ha nem várnak időtlen időkig, hanem az összekapcsolódásban kifejezik azt a szükséget, amelyet az amerikai magyar élet jövendője megkíván úgy az egyházaktól, mint a sajtótól. — Biztosítjuk az amerikai magyarságot, hogy az azon értekezleten résztvett egyleti vezetők önmagukat nem tömjénezték és gondolatukban sem volt, hogy akár az egyházakat, akár a sajtót megrövidítsék abban a jussban, amelyet az amerikai magyar életben mint tényezőt joggal magukénak tartanak. Szétszórt, széttagolt, tehetetlenségünket láttuk s éreztiik meg azon az értekezleten s hogy ezen az irgalmatlan állapoton segítve legyen, mi a négy egyesületnek első emberei siettünk kezet fogni, hogy ezzel a mozdulattal felkeltsük figyelmét a másik két főtényezőnek és sarkaljuk úgy az egyház vezetőit, valamint a sajtónak embereit, hogy, példánkon okulva, ők is cselekedjenek. Ne legyen hát féltékenység a washingtoni értekezletből kifolyólag, hane m hallják meg a szót, akit illet: — “Utánunk, — előre.” DARAGÓ JÓZSEF SEGÍTSÉGET A FALUNAK! így kiált fel egy magyar falusi jegyző, aki Kapuváron rendezgeti a falu népének ügyeit. A “jajkiáltást” átvette az ország jegyzői kara, akiknél jobban a falvak helyzetet senki sem ismerheti. A közigazgatás egyszerüsitése, — mondja a panasz, — sem a falunak, sem jegyzőjének praktikus javakat nem hozott. Pedig a “falu” az ország. A SZÉLNEK EREDT DOLLÁR PÉTERNEK volt egy dollárja. Amolyan “könnyű dollár”, amire nem nehezedik rá az élet gondja. — No, ennek a hátára verek, — mondotta mosolygósán. És elindult vele a kiskocsma felé, ahol a bártender régi jó cimborája. Nem volt Péter se iszákos, se könnyelmű ember, csak éppenhogy szerette a barátkozást, mintahogy a legszebblelkü asszony is szereti a kalárist. Örült hát bizony ennek a “könnyű kis dollárnak” és, ahogy a legközelebbi utkeresztezöhöz ért, kihalászta zsebéből a bankót és szelíd simogatással kiteregette a tenyerén. De a Sors tréfás kedvében volt és hopp . . egy enyhén bűvös, játékos kis decemberi szellő felkapta, a tenyerére simított dollárt és vitte, vitte. A Jóisten jobban tudja, hová, merre vitte.---- No, ennek lőttek, — mondta Péter és már fordult is hazafelé. Mert igaz is: micsináljon a kiskocsmában dollár nélkül? Nem bosszankodott. Inkább nevetnékje volt. De azért mégis kényszeredetten mosolygott a feleségére, amikor mondta: — No, fuccs a dollárnak.---- Olyan hirtelen lenyelte-e, kend? —- Az a. Csak lenyeltem vón, merbogy úgy lekapta tenyeremről a szél, mint valami őszi levelet. Az asszony elnevette magát:---- Hát szélnek eredt a dollár?---- Szélnek.---- No lám. Én meg éppen tanáltam egyet a házunk előtt.---- Ne mondd má . . .---- Hát úgy lehet, hogy azt hozta haza a szél. Péter megvakarta a fületövét és arra gondolt, hogy talántán most megint elindulhatna a kocsma felé a visszatért dollárral. De az asszony hamar véget vetett a töprengésének: — Hát nézze, Péter, ezt a talált dollárt nem nyeljük le. Se maga, se én. De elküldöm a Santa Clausnak. Már meg is Írtam neki a levelet. Ihun e! És Péter olvasta nagy jókedvvel: “Kedves Santa Claus: Ezt a kis “könnyű dollárt” vagy a Jóisten küldte Ide, vagy Péter. Mert csak ők viselnek gondot miránk. Küldj érte nekünk karácsonyra, a mi édes kislányunknak egy Verhovaybiztositást. Mert, ugy-e, milyen jó lesz majd neki, amikor férbe megy. Tisztelettel: Kovács Petemé.” Péter nagyot nevetett és . . . ráírta még a levélre a bázszámot is, amit az asszony bizony elfelejtett. —— Mert az asszonynép, — mondta kuncogva, — valamit mindig elfelejt. - / V Á L A S Z egy jóakar atu hozzászóláshoz ~~—— “ /