Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-12-02 / 49. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association NO. 49 SZÁM VOLUME XX. 1937 DECEMBER 2 A NAGY KÉRDÉS MEGOLDÁSA Még a nyáron a Verhovayak Lapja 32-ki számának frontoldalán egyszerű, keresetlen szavakkal megirtam, hogy: “Miért kell aggódnunk az amerikai magyarság jövőjéért?’’ — Majd a f. é. augusztus 24-iki számban: ‘Állandósul a mi aggodalmunk” cimü cikkben nemcsak hogy rámutattam az igazság ellenségeinek gyalázatos manőverjeire, hanem őszinte csodálkozásomat is kifejeztem afelett, hogy akadtak még a mi Verhovay portánkon is olyanok, akik bedültek az időközben kimúlt, ama uszító magyarnyelvű napilap hazudozásainak, mely belevitte alattomosan a kommunizmusnak nem az igaz elveit, hanem csak a romboló és gyűlöletet szitó elgondolásait, — éppen az IWO életbiztosító és betegsegélyző egyleten keresztül, — magyarságunk soraiba. Megirtam, hogy nekünk Amerikában élő magyaroknak aggodalomra ad okot annak az elyriai szövetségi bírónak, az a félre nem magyarázható ítélete, aki azzal a megokolással utasította el, két magyar embernek a polgárosodás iránti kérelmét, hogy ők az IWO-nak tagjai. Nem a kárörvendés, hanem éppen ellenkezőleg: a fajtáját szerető ember félelme remegett bele minden tollvonásomba, mikor a fentieket leírtam, mert hiszen semmi jelét nem vehettem észre annak, hogy az a nyolc ezer magyar tudatában volna annak, miszerint az IWO szervezethez való tartozásuk révén esetleg olyan jogoktól eshetnek el, amelyekre csakis amerikai polgárok számíthatnak. Mikor mindezeket megirtam, az az azóta már oly dicstelenül megbukott hivatalos újság, ahelyett, hogy állításaimat megdönteni próbálta volna, helyette az én egyéniségemet tartotta a legfontosabbnak gyalázni és pökhendi módon, lapunk cikkeire csak azt felelte, hogy a felső bíróság a döntést úgyis megfogja változtatni. HÁROM TELJES HÓNAPIG VÁRT A NAGY KÉRDÉS MEGOLDÁSRA, HOGY VÁJJON AZ INTERNATIONAL W O R KERS ORDER-NEK TAGSANTA CLAUS IET MICULAS GYÖNGYFÜZŐ irt Marikának: “Itt már nagyon jár Santa Claus, négy fehér szarvason jár és annyimindent hoz nekünk, hogy na. Jár-e nálatok is Santa Claus V* A levelet maga Santa Claus vitte el Marikának és igy láthatta, hogy csakugyan négy fehér szarvai son jár. Hm. AZTÁN MARIKA irt Gyöngyfüzónek: “Minálunk nem jár Santa Claus, csak Mikulás és nem is hoz mindent nekünk, csak krumplicukrot és azt is csak úgy h«zza, gyalogosan, de térdig jár a csillagban és hozna csillagot is a csizmájában, ha nem volna az is lyukas, mint az én csizmám. De most igy is jó Mikulásnak, mer kis Magyarországot gyalog is bejárhatja. De ha majd kiigazítják Tijanont, akkor neki is veszünk négy fehér szarvast Nagyámérikábul. Tisztel és csókol: Marika. JAI, LEHETNEK-E VAGY NEM AMERIKAI POLGÁROK? MOST A FELSŐ BÍRÓSÁG, — EGYENESEN A KORMÁNY KÉRÉSÉRE, — AZ ELYRIAI BÍRÓSÁG DÖNTÉSÉT HELYBEN HAGYTA ÉS LESZÖGEZTE, HOGY AZ IWO TAGOKNAK, MIUTÁN KOMMUNISTA SZERVEIZETHEZ TARTOZNAK, AMERIKAI POLGÁRPAPIRT NEM ADNAK. Amikor ez év júniusában Findley biró a határozatát meghozta, ifj. Hanus Pál és Stefko Domonkos, elyriai lakosok, az elitéltek, tüstént kiléptek az IWO-ból, mert mint mondották, abban a tudatban lettek tagokká, hogy nem kommunista szervezet. Findley biró azt tanácsolta nekik, hogy szakítsanak meg minden összeköttetést más kommunista alakulatokkal is, aztán a polgárlevélért nyújtsanak be uj folyamodványt. Erre egyikük sem volt hajlandó és az IWO tanácsára megfellebezték az ügyet. Findley biró döntése súlyos csapás az IWO-ra, amelynek az Egyesült Állam o k b a n állítólag 140,000 tagja van. A tagoknak legalábbis 60 százaléka beván'“^dorolt, — és bizony KÖZEL NYOLCEZER MAGYAR (?) EMBER IS TAGJA ANNAK A SZERVEZETNEK, MELYET ÍME, MOS"? MÁR A FELSŐ BÍRÓSÁG IS MEGBÉLYEGZETT. A kommunizmus frontjába belepofozott magyar munkásságunknak ama csoportja részére, hogy mit jelent ez a bírói döntés, jobban megértik olvasóink, ha tudják azt is, miszerint a fellebezési bíróság előtt megjelent Paul Warner, a clevelandi szövetségi polgárosító hivatal vizsgáló biztosa és Frank Weideman clevelandi szövetségi helyettes ügyész is, akik kijelentették, hogy az IWO két tagja szerintük hiába folyamodik a clevelandi szövetségi bíróságon polgárlevélért, épugy elfogják őket utasítani, mint ahogyan az elyriai biró elutasította. EZ A SORS VÁR HÁT AZ IWO MINDEGYIK TAGJÁRA ÚGY CLEVELANDBAN, MINT AZ ORSZÁG BÁRMELY MÁS POLGÁROSÍTÓ TÖRVÉNYSZÉKÉN. Mindebből kiviláglik az is, hogy HA EZT A DÖNTÉST AZ IWO MINDEN TAGJÁVAL SZEMBEN ALKALMAZHATJÁK (amire megvan a valószínűség) AKKOR AZ Í.W.O.BA CSÁBÍTOTT MAGYAROK NEM LEHETNEK POLGÁROK, SŐT ELKOBOZHATJÁK A POLGÁRLEVELET AZOKTÓL IS, AKIK MÁR ANNAK BIRTOKÁBAN VANNAK. A nagy kérdés megoldódott tehát, de felvetődik most egy még súlyosabb kérdés, hogy vájjon az IWO-on keresztül kommunista vizekre evezett magyar véreink lemondhatnak-e a polgárosodás jogáról, a közmunkákról, és mindama kedvezményekről, melyekhez mint állampolgároknak joguk volna, ha nem tartoznának az IWO.-tagjainak sorába? Nem irigység, nem üzleti verseny, ami most ennek a kérdésnek a felvetését is szükségessé teszi, csupán az, amit még a nyáron megirtam: “aggodálmunk magyar véreink jövőjéért.” DARAGÓ JÓZSEF ■■